Kulissza

Panelekben elmesélt villáminterjú csokor – Képregényterasz 2021

Múlt hétvégén kilátogattam a 2021-es Képregényteraszra, amely mondhatni hivatalosan is megnyitotta az előttünk álló nyári rendezvénydömpinget. Szerencsés módon sikerült rövid beszélgetések erejéig feltartanom az idei Alfabéta-díj kedvezményezettjeit, a rendezvény egyik szervezőjét és Németh Gyulát egyaránt, aki a Korcsmáros-díjat érdemelte ki. Ha kíváncsiak vagytok mit válaszoltak felskiccelt kérdéseim ívére a hazai kiadásokkal, jövőbeli munkáikkal és egyáltalán a műfaj jelenlegi állásával kapcsolatban, akkor olvassatok tovább!

Beszélgetés Fintor Grétával, a képnovella kategória idei nyertesével

Müller Norbert: Az első kérdés, ami megfogalmazódott bennem az volt, hogy miért a rövidebb formátumot választottad? Alapvetően egy képnovellában gondolkodtál, vagy ennyit engedett a jelenlegi lehetőség?

Fintor Gréta: Tulajdonképpen ehhez a történethez felkértek az antológiába, ami egy adott oldalszámmal dolgozott. Volt egy megadott keret, mondjuk én éppen a minimumot értem el vele…(nevet) Emellett hosszabb képregényeket rajzolok, szóval frissítő volt, hogy ez kissé rövidebb sztoriban, meg úgy gondoltam ennyi elég is volt ehhez a koncepcióhoz.

MN: A következő kérdésem kicsit az álmok világára koncentrálna, ha bármilyen kiadótól kaphatnál felkérést valamiféle történetre, mit mondanál mi lenne az és kitől?

FG: Tudom, hogy sokaknak vannak álomképregényeik, amelyeket szeretnének rajzolni, de nekem igazából a saját történetem az, amit szeretnék kiadatni. Ha valamelyik kiadó azt mondaná, hogy szívesen publikálnák, amit én írok és rajzolok az lenne számomra a legjobb.

MN: Maradjunk még az álmok talaján, ha nem probléma. Amennyiben valaki más karakterét újra dolgozhatnád, mint ahogy tette azt Stan Lee a Fáklyával vagy akár Alan Moore Britannia Kapitánnyal, kinek a karakterét választanád és mi lenne az, amit megváltoztatnál rajta?

FG: Hű, ezen gondolkodnom kell egy kicsit. Mostanában új képregényes szerelmem volt, a Doom Patrol kapcsán. Az egész csapat zseniális, bár nem tudom, hogy tudnék-e sokat újítani a karaktereken, de nagyon szívesen dolgoznék velük.

Fintor Gréta, a Ctrl+N képnovella alkotója.

MN: Ha jól értem akkor inkább az átlagostól eltérő, diszfunkcionális hősökkel szeretnél dolgozni? Scout boy Superman kizárva.

FG: Igen, pontosan. Szerintem abban sokkal több lehetőség van és sokkal érdekesebbek a karakterek, mint egy átlagos „jófiú” vagy nagyon gonosz karakter. (nevet)

MN: Ha kipróbálnád magad valami teljesen újban, amit eddig nem csináltál még, teszem azt noir stílusban rajzolnál, vagy esetleg horror, illetve thriller sztorit kreálhatnál mihez kezdenél?

FG: Mostanában, lévén szerelmem a fantasy, egy ilyesmi képregényt csinálnék, de szeretném egy noirosabb rajzstílussal ötvözni, ha megtudnám oldani, de ezt még ki kell találnom pontosan hogyan.

MN: Díjazott művedben, a Ctrl + N-ben, egy pszichológiai, pszichoanalitikai témát dolgoztál fel. Mi volt az a hatás, inspiráció, érdeklődés, amely arra sarkalt, hogy efelé kanyarodj el?

FG: Ez egyfajta folytatása az anno készült diploma munkámnak, aminek a címe Ctrl+Z volt. Ez azóta már megtalálható online is. A mostani történet a saját életemből merített, úgy gondoltam leírom, megrajzolom, ami történt velem, amit gondolok. Talán ez segít továbblépni. És úgy tűnik valóban segített.

MN: Köszönöm szépen a beszélgetést! Gratuláció az elismeréshez!

Kérdezz-felek Koska Zoltánnal, a képregény kategória idei nyertesével

Müller Norbert: Hogy látod mi volt esetlegesen az a hátráltató tényező, amely a munkád során nehézséget okozott vagy visszatartott, ha volt ilyen?

Koska Zoltán: Talán az, hogy ezt nem főállásban tudtam csinálni. Amikor elkezdtem nem volt sok melóm, adott volt egy szabad nyaram, amikor el tudtam indulni. Csak aztán amint bejöttek más szabadúszós munkák, akkor mellette csinálni már nem volt egyszerű. Két évig vittem a történetet mellékprojektként, tudom már van Patreon és ehhez hasonló finanszírozási formák, amivel lehet támogatókat gyűjteni. De én nem vagyok az a típus, aki az ilyesmire szorgalmasan időt fordított volna.  

MN: Neked is felteszem a kérdést, miért pont a képregény? Mit láttál meg annak idején, ami vonzott, illetve mi volt az első emlék, ami errefelé billentett?

KZ: Mostanában volt, hogy ezt újra átgondoltam. Régebben az animációs filmek tetszettek nekem igazán. Ezen a vonalon is mentem tovább, hiszen most animációs filmekben vagyok animátor szabadúszóként, szóval ez is megmaradt. De a képregényben az volt a vonzó, hogy magad is legyárthatod egyedül.
Az első nagy élményen 2004-ben volt az egyik Dark Horse-féle Star Wars széria, ami kijött magyarul. Egy négy részes, klón háborús csatákról szóló sztori, ami emlékeztetett Tartakovsky művére, a Klónok Háborújára is. Ma már látom benne a hibákat, de ez inspirált, akkor láttam meg, hogy a képregényekben van lehetőség.

MN: Tehát akkor, ha jól értem a legendás Tartakovsky vonal is hozzájátszott a dologhoz, illetve a magyarul kijött Köztársaság Star Wars történetek is?

KZ: Igen, pontosan így van.

MN: Térjünk ki egy picit az alkotói munkafolyamatokra. Mi az, ami akár írás vagy rajzolás terén a legnehezebben teljesíthető számodra, illetve mi az, ami ujjgyakorlat szinten jön?

KZ: Talán az írás megkezdése előtt, a thumbnailek és layoutok vázlatolását megelőzően, az írás nélküli brainstormingolás a legnehezebb. Előtte nagyon sokat forgatom a fejemben a dolgot és nem szeretném, hogy ez nagyon elvegye az időt, ezért úgy vagyok vele, hogy most már elég, így jó lesz ez! (nevet) Amit pedig a legjobban szeretek az a kihúzás tussal.

Koska Zoltán, A nagy Csé képregény alkotója.

MN: Ha fel kellene dobnod néhány alkotót, akik a mostani kreációs irányodban hatották rád, kiket mondanál?

KZ: Legelsőként Stan Sakai jut eszembe, az Usagi Yojimbo történetek alkotója, illetve a Tartakovsky által képviselt, cartoonosabb vonal, ami nekem igazán tetszik. Bár már ő is továbbfejlődött egy stilizált, realisztikusabb irányba. Én viszont néha úgy érzem magam, mintha megragadtam volna a 90-es évek stílusában. (nevet)

MN: Záróakkordként a szóban forgó munkád témájáról. Ez egy részben életrajzi mű Cs. Horváth Tiborról, de tartalmaz fiktív elemeket is. Milyen mennyiségű háttérmunkát igényelt ennek a megírása? Gondolok itt akár levéltári kutatásra. Egyáltalán mennyi anyagot és fellelhető információt találtál hozzá?

KZ: Maga a kutatómunka anyaga az évek során gyűlt össze fokozatosan. Jártam a Kiss Feriék-féle beszélgetésekre, ahol nagyon sok érdekes információ hangzott el. Egyébként magát a kutatást nem azért kezdtem el, mert meg szerettem volna jelentetni ezt a művet. Egyszerűen érdekelt a magyar képregények története és utána is olvastam Cs. Horváth Tibornak. Szép lassan kialakult egy tudásanyag, eztán született meg az ötlet, hogy ebből akár egy kiadvány is lehetne. Volt egy időszak amikor már nem is mertem több kutatómunkát végezni. Tudod voltak olyan részek, amelyek már ki voltak találva fikcióban és nem akartam, hogy esetlegesen a tények megmásítsák, mivel ott már teljesen kereknek éreztem a sztorit. De ezeket a részeket természetesen a jegyzetekben feltüntettem.

MN: Köszönet a beszélgetésért! És gratulálok a díjhoz!

Németh Gyula, amint átveszi a Korcsmáros-díjat.

Beszélgetés Németh Gyulával, a Korcsmáros-díj 2021-es kedvezményezettjével

Müller Norbert: Ha jól olvastam veled kapcsolatban, egy könyv kiadására készülsz, amely a magyar folklór bestiáriumával foglalkozna. Elég hiánypótlónak hangzik a dolog. Milyen formátumban várható majd ennek a megjelenése?

Németh Gyula: Egyelőre ez még csak terv, abból a szempontból, hogy ugyan kiadó lenne rá, a Cser Kiadó, akik a Dr. Moreau szigetét is megjelentették, csak mivel ez olyan projekt, amit én találtam ki, első körben időt kellene szakítani rá. Idő kellene rá, hogy összerakjuk, valaki megírja, én pedig végig tudjam illusztrálni. Mindig picit tolódnia kell egyéb munkák miatt. De máshol ilyet még nem láttam, maga a téma is érdekel, jobban belemennék, innen az ötlet. Sőt akikkel beszéltem, néprajzkutatók őket is érdekelné. Kiállítás már volt belőle, tehát már vannak rajzok, amelyeket felhasználhatunk majd a könyvhöz, nem a nulláról kellene kezdeni. Ha kicsivel kevesebb munkám lesz akkor visszatérünk rá.

MN: Visszautalva a korábbi munkáidra, tudom, hogy dolgoztál a Dark Horse Comicsnak és a Clover Pressnek is. Következő kérdésem az lenne, hogy miképpen találtak meg ezek a felkérések?

NGy: Ez 2018-ban történt egy londoni Film and Comic Con alkalmával. Pont a Dr. Moreau szigetének az angol változatával voltam kint. A szervezők úgy intézték, hogy egy másik horror alkotó mellé kerüljek. Ez volt Steve Niles, ismert horror író Amerikában, akivel összebarátkoztunk és elkezdtünk dolgozni a The Possessden, ami aztán később jelent meg. De előtte mondta, hogy van a Criminal Macabre sorozata a Dark Horsenál, ami nagyon sok részt ért már meg és nincs-e kedvem beszállni mellé? Én pedig nagyon szívesen fogadtam el a felkérést.

MN: Evezzünk el egy pillanatra az álmok szigete felé, ha van ilyen számodra, akkor ki lenne az az író, akivel szívesen dolgoznál, ha lehetőséged lenne rá? Akár egy sorozat vagy egy kötet erejéig?

NGy: Nagyon jó kérdés, most nem tudok senki olyat mondani aki korábban eszembe jutott volna. Természetesen van sok olyan író, akivel szívesen dolgoznék és szoktam tőlük műveket olvasni, de nagyon kiemelkedőt nem tudnék mondani. Azt hiszem ez egy elég felhasználhatatlan válasz lett. (nevet)

Németh Gyula illusztrációja a Dr. Moreau szigetéhez.

MN: Mit gondolsz, grafikusként és képregény rajzolóként a tehetség mellett természetesen, melyek azok az attribútumok, amelyekre a legnagyobb szükség van ahhoz, hogy akár egy kezdő előrébb jusson? Szorgalom, folyamatos gyakorlás, kurzusokon való részvétel vagy az igazán nagyok figyelése?

Ngy: Ez egy összetett kérdés. Amiket felsoroltál természetesen mind fontosak, mármint, hogy az ember képezze magát. És ez nem is áll meg egy ponton, hiszen a nálam sokkal gyakorlottabb rajzolók is azt szokták mondani, hogy minden nap tanulnak valami újat. A tanulás az egész alapja, de amiről nagyon kevés szó esik az az, hogy miként menedzseli valaki az idejét és önmagát. Mennyire van pontos terve arra, hogy miket szeretne megcsinálni? Fontos, hogy elgondolja milyen piacon szeretne dolgozni, jelöljön ki magának egy utat, kikhez kell eljutnia, akár milyen szerkesztőkhöz és ezt milyen anyaggal szeretné megtenni. Fogalmazódjon meg, mit szeretne igazán csinálni. Sokaknál ez egy képlékeny dolognak tűnik, nincsenek konkrét állomások. Pedig ez legalább annyira fontos, mint hogy technikailag az illető nagyon jó legyen.

MN: Zárókérdésként. Melyiket találod jobbnak? Ha úgy dolgozol, hogy van melletted egy író és te leginkább a történet látványvilágával foglalkozol, vagy véleményed szerint megéri az erőbefektetés, hogy egy személyben írj és rajzolj is egy sztorit?

NGy: Sokan manapság maguk írják meg a saját történeteiket. Ha megnézzük az amerikai piacon például Mike Mignolát, aki évtizedeken át rajzolt, manapság már inkább íróként van jelen. Sok rajzolóból lesz író és rajzoló egyszerre. Szerintem a többségnél eljön az a pillanat, amikor nem elég, hogy ő csak a látványért felel, hanem azt akarja rajzolni, ami a saját fejéből pattan ki. Ha nekem lesz olyan lehetőségem, hogy olyan sztorit csináljak, amit én találok ki mindenképpen megragadom. Még akkor is, ha egy profi írónak be kell segíteni, hogy miként rendezzem el szépen a történetet. Számomra nagyon fontos lenne, hogy olyan történeken is dolgozzak, amiket én írok, a jövőben legalábbis.

MN: Nagyon köszönöm, hogy a rendelkezésemre álltál és gratulálok a díjhoz!

Néhány gondolat Demus Zsófiával, a 2021-es Képregényterasz szervezőjével

Müller Norbert: Első kérdésként azt tenném fel, hogy nálad miképpen alakult a műfajjal való találkozás? Hogyan értek el hozzád a képregények?

Demus Zsófia: Elég későn kerültem bele az egészbe, méghozzá az egyetemen. Az egyik órám ezzel foglalkozott. Meg akartam nézni, hogy mi lehet még ebben a médiumban pluszban. Valahol érdekelt is, valahol idegesített is, de mindenképpen elérte azt a szintet, hogy foglalkozzak vele mélyebben. Innen érkezett a szerelem, főleg az európai graphic novelek iránt.

MN: Ha jól tudom, te irodalomtudományból diplomáztál, ezért felmerült bennem a kérdés, hogy mit gondolsz arról, hogy ma Magyarországon, átlag megbecsültség és elfogadottság szintjén hol áll a képregényes szubkultúra?

DZs: Szerintem az utóbbi években egy nagyon jó irány vette kezdetét. Sokan még a Cs. Horváth által fémjelzett adaptációs érát hibáztatják amiért sokan nem szeretik ezt a műfajt Magyarországon, bár szerintem azok is elég jók tudnak lenni. A mostani időszakot azonban fejlődésnek érzem. Rengeteg külföldi kiadvány jelenik meg magyarul és talán a hazai alkotók is egyre bátrabbak és végre kilépnek az íróasztal fogságából.

MN: Jelenleg egy érezhető piaci fellendülés tapasztalható hazai szinten. Több a kiadvány, több a kiadó, sok valóban kiváló mű jelenik meg, legyen az akár fordítás vagy magyar alkotók munkája. Mit gondolsz erről? Fenn fog maradni, esetleg növekvő tendenciát mutat majd, vagy csak egy buborék a DC és Marvel adaptációknak köszönhetően?

DZs: Én egy kicsit szkeptikus vagyok az iránnyal és a pozitív fejlődéssel kapcsolatban. Rengeteg külföldi képregény áramlik be, ami talán azt hozza magával, hogy még ennél is kevesebb magyar kiadvány jelenik majd meg. Azonban remélem, hogy nem ez fog megvalósulni, hanem ténylegesen sikerül a piacon a hazai alkotóknak előrébb lépni. Hiszen kreativitásban és írói vénában tudjuk nyújtani az európai és amerikai szintet, semmiben sem vagyunk kevesebbek. Inkább a financiális oldal, ami közbeszól.

MN: Maradjunk egy picit még a kiadói vonalon. Mit gondolsz a magyar kiadók jelenlegi helyzetéről? Mi az, amit igazán megéri itthon megjelentetni? Csak az amerikai piacon már kipróbált szériákat, esetleg lehet tapogatózni alternatív irányokba is? Egyáltalán minek a kiadására hajlanak?

DZs: Dolgozom most is kiadónak, a Szépirodalmi Figyelőnek, ami foglalkozik képregény kiadással. Az amerikai piac mindig egy biztos pont, de olykor rizikós is mivel rengeteg a füzet, nagyon sok sorozat van. Az európai piac kicsit talán stabilabb, ott graphic novelekből lehet válogatni. Ezekkel általában már nincs utómunka, kompakt kiadvány, nincs több füzet, sokszor nincs folytatás, legfeljebb ki lehet nyomni újra, egy kész termékkel állunk szemben.

MN: Ez igaz, de Amerikában is mennek a TPB kiadások és a hardcover gyűjtemények is.

DZs: Igen mennek, de általában ez is sok kötet. Van, hogy akár 7-8. Itthon még mindenki tapogatózik, próbálja a profilját belőni. Véleményem szerint, ami nálunk még nagyon hiányzik az a gyermekképregények világa. Akár ismeretterjesztő jelleggel, természettudósokról vagy akár a klímaváltozásról. Tudás átadásra gondolok itt, ami még nem annyira népszerű.

MN: Ehhez a válaszodhoz kapcsolódva kissé, tudunk róla, hogy például a University of Dundeen vagy a University of East Anglián már indultak célzott képzések képregény grafikusi, illetve írói szakon. Szerinted eljöhet az az idő amikor Magyarországon is lesz ilyesmire lehetőség?

DZs: Magyarországon még csak ilyen irányú órák vannak, én nagyon szeretném, ha elsőként a gimnáziumok bevonnák a képregényt az alap tantervbe. Aztán persze később ezt tovább lehet vinni egyetemi szintre. Nem csak a népszerűsítés miatt gondolnám ezt jónak, hanem hogy egy olyan perspektivikus látásmódot kapjanak az emberek, amellyel alkotni is mernek.

MN: Köszönöm szépen a beszélgetést!

Az említett műveket megtaláljátok a Képregénymarket kínálatában!