Könyv

Ki védi meg a gigantikus szörnyeket? – John Scalzi: A kaidzsú állatvédő társaság könyvkritika

John Scalzi neve itthon elsősorban a Vének háborúja sorozat kapcsán lehet ismerős a sci-fi rajongóknak. Az ismert és elismert szerző ezúttal kicsit könnyedebb vizekre evezett, de sokkal nagyobb szörnyekkel. Az A kaidzsú állatvédő társaság című új könyvében ugyanis döbbenetes módon a kaidzsú nevű egzotikus állatok vannak a középpontban.

De miről is van szó pontosan? Főszereplőnk, Jamie nem túl nagy örömére ételszállító futárként dolgozik. Egy ételkiszállítás során viszont rámosolyog a szerencse régi ismerőse, Tom képében. Tom egy állatvédő szervezetben dolgozik, és csapatában éppen rakodómunkást keresnek. Jamie kihasználja az adódó alkalmat, és csatlakozik Tom természetvédő bandájába. Csak épp azzal nincs tisztában a történet ezen pontján, hogy Godzillához hasonló, nem a mi Földünkön élő, gigászi lények védelmében kell majd dolgoznia.

A japán eredetű kaidzsú szó egyébként idegen szörnyeteget jelent, és talán az ő országukban van máig a legnagyobb kultusza ezeknek a szörnyetegeknek. Scalzi kellő alázattal, de ezzel együtt ötletes módon nyúl hozzá a monstrumok mitológiájához. Pont annyi fűszert ad hozzá, hogy eredetinek érződjön, de az új adalékok ne érződjenek feleslegesnek és erőltetettnek. Titka talán a jól adagolt izgalmas részletekben és a szerethető karakterekben rejlik.

Scalzi sok apróságra odafigyelt az állatvédők bázisának leírásától a kaidzsú-biológia és etológia egyes részletein át a szörnyetegeken élősködő kisebb szörnyetegek megjelenéséig. Az egész könyvre jellemző, hogy Scalzi ügyesen találja el benne az arányokat. Igazán mélyen semmilyen témában nem merül el, nagy vonalakban, de sok kis részletre kiterjedően magyarázza el világa működését. Ezzel ügyesen tudja elérni, hogy a történet érdekes maradjon, de az olvasónak ne legyen ideje és alkalma felesleges részletekben elmerülni. Mert valljuk be, ekkora állatok koncepciójának mélyén könnyen megbújhat egy-két önellentmondó elem is, amikre jobb nem felhívni a figyelmet.

A könyv cselekménye végig igen pergős, bár kicsit talán nehezen indul be a cselekmény lényegi része. Ennek ellenére mindig történik valami, és az ember mindig szívesen kezd bele a következő fejezetbe. Scalzi leírásai igen érzékletesek, karakterei pedig egyszerűek, de szerethetőek. Már-már olyan élmény A kaidzsú állatvédő társaság, mintha egy film forgatókönyvét olvasná az ember. A szereplők sematikusak, de jól működnek, a történések pedig jórészt lendületes és jó humorral megírt párbeszédeken keresztül bomlanak ki.

Scalzi műve szerethető, szórakoztató, jól megírt sci-fi. Nem kell tőle igazán mély gondolatokat várni, de egy fantáziadús, a maga módján okos történetet kap az ember, ha a kezébe veszi Scalzi új könyvét. Itt-ott természetesen előkerülnek az állatvédelem és a környezetvédelem kérdései, valamint a már-már kötelező jellegű “állatokkal gonoszan bánó ember” nagyon jogos, de sokszor használt toposza is. Ezekkel kapcsolatos mély megfejtésekre, új gondolatokra nem nagyon kell számítani, de az író célja nem is ez volt. Egyszerűen egy igényes és szórakoztató tudományos-fantasztikus történetet akart alkotni jó humorral, és ezt elegáns magabiztossággal el is érte. Gondolatilag nem maradandó olvasmány, de könnyen szerethető, jó olvasmányélménnyel és azonosulható karakterekkel ajándékozza meg olvasóját. Aki meg nem így gondolja, azt vigye el Godzilla.