Film

Kicsi a bors és gyenge – A Hangya és a Darázs: Kvantumánia kritika

A Hangya jelenleg is mozikban futó új kalandja a Marvel-filmek új fázisát hivatott elindítani. Ebből következően kitüntetett helye van a Marvel-történetek hosszú sorában. Nagy elvárásoknak kell tehát megfelelni, de a Hangya sajnos nem teljesen tudott felnőni a feladathoz.

A Bosszúállók legkisebb tagja családja kíséretében a kvantumvilágba kerül. Itt rengeteg csodálatos táj, különös lény és kaland vár rájuk. Miközben próbálják megtalálni egymást, megismerik a helyi világ problémáit, aminek a megoldását is magukra vállalják. Természetesen egy kötelezően megalomániás végső harc formájában. A baj az egésszel csak az, hogy paradox módon rengeteg ilyen, minden eddiginél nagyobb végső harcot láttunk már.

De ne legyünk teljesen igazságtalanok. A Hangya-filmek aktuális darabja nem egy rossz film. A látványvilága a szokásos Marvel-minőség. Lehet szeretni vagy nem szeretni, de mindenképpen a mai technikai tudás legjavát felhasználva rakják össze értő kezek. Szóval a kvantumvilágot kifejezetten jó nézni, a megjelenő lények is egészen fantáziadúsak.

Sok helyen megjelent, alighanem a sok különös lény és az idegen világ miatt a Star Wars párhuzam. Ezt bizonyos szempontból meg is lehet érteni, témájukban sok a hasonlóság. Jó és rossz harca, sci-fi környezet, elnyomottak megsegítése, lázadás és hasonló hívószavak mindkét történetben megjelennek. Viszont a Kvantumániából fájóan hiányoznak a Star Wars fénykorára jellemző szív és szerethetőség. Szentimentálisan hangzik, de nem lehet ezt máshogy megfogni. A Kvantumánia szeretne egy szívhez szóló történet lenni kicsiknek és nagyoknak. De a nagy erőlködésben csak egy profin összerakott tucattermék lesz.

A történet mellékkarakterei vizuálisan, míg a főbb karakterei a cselekedeteikbe fektetett írói energia szempontjából sokszínűek. A címszereplőkre sok panasz nem lehet, bár szegény Darázs talán kaphatott volna több szerepet. Michelle Pfeiffer és Michael Douglas megjelenése öröm a vásznon akkor is, ha karaktereik nincsenek igazán átgondolva. a Megjelenő gonoszok közül Kang kifejezetten jól működik. Izgalmas és fenyegető karakter, akit Jonathan Majors ügyesen kelt életre. Van benne potenciál, hogy tényleg Thanos nyomdokaiba lépjen. Segítője, M.O.D.O.K. viszont egyenesen kritikán aluli.

Hogy ez alapján miben lehet reménykedni a jövőre nézve? Sajnos szerintem nem sokban. Kang figurájában kétségtelenül van fantázia, de a Kvantumánia alapján kérdéses, hogy lesz-e elegendő kreativitás ennek kihasználásához. Kicsit egyébként a Marvel a tét kényszeres fokozásának csapdájába esett. Megmentették rengetegszer a Földet, a Végjátékban már az egész Univerzumot. Most pedig a Multiverzum megmentése van soron. De sajnos ténylegesen nem lehet érzékelni ezt a növekvő tétet. Sokkal inkább kényszeres nagyzási hóbortnak tűnik, megalomániás írói játék ez a történet súlyával. Ami igazán szomorú, hogy pont annak a Hangyának az új filmjében csinálják ezt, akinek az első mozis kalandja pont a kicsivel emberközelibb közege miatt volt szerethető.

A Kvantumpohár félig üres, félig teli. Egyfelől nem lehet igazán haragudni a Kvantumániára, nem egy rossz filmről van szó. Viszont sajnos nem is igazán jó. És ez olyan szempontból különösen fájdalmas, hogy benne volt a lehetőség akár egy igazán zseniális filmre is. Azért a Marvel rajongóknak stabilan szórakoztató élményt tud adni. De ha nem tudnak kitalálni valami jobbat a folytatásra, félő hogy ezek a rajongók egyre kevesebben lesznek.