Animáció, Netflix

Közismert mesék japán szemmel – Grimm: Horrorvariációk kritika

A Grimm fivérek nevét bizonyára mindannyian nagyon jól ismerjük. A német mesegyűjtő testvérpár történeteit már kisgyermekkorunkban is sokszor hallottuk. Sokan talán nem is sejtik, hogy kedvenc történetük épp a Grimm fivérek gyűjteményéből ered. Hamupipőke, Jancsi és Juliska, A békakirály, Csipkerózsika, Hüvelyk Matyi, mind-mind ikonikus mesekarakterek, akiket az európai közönség a testvérek munkája által ismert meg jobban. A Netflix megbízásából a Wit japán animációs stúdió elkészítette 6 részes saját feldolgozását a legismertebb történetekből.

A Grimm fivérek öröksége

Jacob Grimm és Wilhelm Grimm a XIV. századi német irodalom egyik alappillérei. Az általuk összegyűjtött népmesékből rengeteg feldolgozás létezik. A mai generáció gyermekkorának is meghatározó művei voltak ezek, habár akkor még nem feltétlen tudtuk, hogy kedvenceink történetei a német testvérpár gyűjteményéből erednek. Walt Disney klasszikusai, mint a Hófehérke, vagy a Csipkerózsika gyermekbarátabb feldolgozásban kerültek a nagyközönség elé.

Jacob 1785-ben és Wilhelm pedig 1786-ban látta meg a napvilágot, a németországi Hanauban. Mindösszesen 9-en voltak testvérek, családjuk az akkori német felsőközéposztályból származott. Édesapjuk, Philipp Wilhelm Grimm jogászként tevékenykedett, és tekintélyes könyvtárral rendelkezett akkoriban. Édesanyjuk, Dorothea Grimm pedig a helyi tanácsos lánya volt. A családfő 1796-ban bekövetkezett halála után Jacobra hárult a család irányításának felelőssége. 1803-ban a testvérpár a Marburgi Egyetem padjait koptatta, ahol joghallgatók voltak.

A testvérpár 1806-tól kezdve gyűjtötte a különböző mondákat és meséket. Jacob első könyve 1811-ben jelent meg, Ónémet mesedalokról címmel. Wilhelm ezidőben balladákat, meséket és hősi dalokat fordított. A testvérpár munkássága ezen a téren olyan sikeres lett, hogy 1812-ben megjelent első nagyobb szabású mesegyűjteményük. A Gyermek és házi regék kiadványa olyan nagy írókra volt hatással, mint maga Andersen, vagy Benedek Elek. 1815-ben megjelent könyvük második kötete, majd 1818-ban a Német mondák című művük látott napvilágot.

Wilhelm fő művét 1829-ben fejezte be, Német hősmonda címmel. 1839-ben hivatalos ajánlatot kaptak egy német nagyszótár elkészítésére, amely biztosította a fivérek tudományos kutatásainak folytatását. Jacob és Wilhelm az 1850-es években már kizárólag a német nyelvtudománynak szentelte életét. 1852-től együtt szerkesztették a legfőbb művüket, a Német szótárt. A harminckét kötetes mű utolsó kötete haláluk után csaknem száz évvel jelent meg, 1961-ben. Wilhelm Grimm 1959-ben, Jacob Grimm pedig 1863-ban halt meg Berlinben. (Forrás: ekultura.hu)

Európai népmesék animés megközelítésben

A fivérek történeteiben igen erősen jelen vannak az európai népmesei alapmotívumok, mint a kistestvér ügyessége, a jó rossz felett aratott diadala, vagy az ész fölénye az erő felett. Az ilyen jellegű népmeséket azonban már Jacobnak és Wilhelmnek is erősen stilizálnia kellett. A történetek tartalmilag ugyanis lehettek szexualitástól és vérgőztől erősen túlfűtöttek is, valamint egyes részeiket nyelvtanilag is moderálni kellett. Ahogy Collodi Pinokkió című művében is bőven találunk igen erős jeleneteket, úgy a Grimm fivérek által összegyűjtött mesék nagy része is bővelkedik hasonlókban.

A Netflix hat részes anime antológiája sem fordítja gyermek barátabbra a történeteket. Erőszakos és véres jelenetekben itt sincs hiány, mégsem értem teljesen a magyar „Horrorvariációk” címet. Tény, hogy egy-két rész erejéig elég keményen belemerülünk ebbe a műfajba, azonban nem ez a fő irányvonal. A horror zsánerét a sorozat inkább csak megérinti, mintsem körülölelné. Sokkal inkább nevezhető egy olyan mixnek, amelyben különféle korok és kultúrák keverednek, merítve a western, a sci-fi és a romantika stílusjegyeiből.

A sorozat animációs munkálatai a Wit Studio gondozásában kerültek napvilágra. A stúdiónak olyan nagy címeket köszönhetünk, mint a Shingeki no Kyojin, a Koutetsujou no Kabaneri vagy a Vinland Saga. Az adaptáció művészeti stílusára igazán nem lehet panasz. Az animében kétféle art style váltja egymást. Az egyes epizódokat a Grimm testvérek beszélgetései vezetik fel, ahogy húguknak, Charlotte Grimmnek mesélik el a különféle történeteket. A jeleneteket hangulatos és szép akvarell hatású képekkel tették idillivé és bájossá az alkotók.

A mesék ábrázolása már követi a mára kiforrott anime stílust. A történetek hangulata a felvezetőkkel ellentétben kicsit sem mondható bájosnak, vagy épp idillinek. A komorabb, sötétebb atmoszférájú feldolgozások ábrázolásánál is ritkán találunk színes és élénk képsorokat. A kétféle ábrázolási stílus hivatott megkülönböztetni a felvezetőket a konkrét elbeszélésektől. A mechanikának ugyanakkor nemcsak a szeparáció a célja, hanem az is, hogy a néző hangulatát egyfajta hullámvasútra terelje. Ezzel teremti meg az érzelmi egyensúlyi állapotot.

Jókból rosszak, rosszakból jók

Korábban említettem, hogy a sorozat sok stílusjegyből merít ihletet, nemcsak a horrorból. Tagadhatatlan, hogy a részek bővelkednek darkos és hátborzongató elemekkel, de a sokkal erősebb a tudományos-fantasztikus vonala. A Netflix szériája 6 különböző Grimm mesét dolgoz fel: Hamupipőke, Piroska és a farkas, Jancsi és Juliska, A brémai muzsikusok, A suszter manói és A hamelni furulyás (utóbbi A hamelni patkányfogóként is ismert).

A forgatókönyvet az a Michiko Yokote követte el, akinek többek között a Cowboy Bebop, a Gintama vagy a Blood+ egyes epizódjainak forgatókönyvét is köszönhetjük. Az írónő stílusát erősen tükrözik az egyes részek felépítései. Yokote előszeretettel hozza egy tető alá a különböző kultúrákat és korokat, valamint visszaköszön a western műfajba vetett szerelme. Az anime zsánerétől nem áll messze ez a fajta kronológiai turmix, viszont a Grimm mesék szemszögéből nézve elég erős művészi érzék kell ahhoz, hogy megfelelően társítani tudjuk hozzájuk a látottakat.

Habár a Grimm történetek fő irányvonala némiképp érintetlen maradt, a sorozat igen erősen kicsavarja azokat. Más korba és térbe helyezi őket, valamint a karakterek is teljesen más funkciót látnak el, mint az eredeti művekben. A The Grimm Variations mert újat álmodni, és minden elfogultság nélkül állíthatom, hogy bőven megállja a helyét. Nagyon érdekes volt nézni, hogyan öltenek testet a testvérek gyermeki karakterei ebben a helyenként disztópikus, erőszakos és sötét anime világban.

A karakterek ebben a világban betöltött szerepe is gyökeresen megváltozik. Kicsit „What, if” benyomást keltenek azzal, hogy egyes, alapból negatív karakterek pozitív töltetet kapnak, és vice versa. Külön érdemes még megemlíteni azt a zenei aláfestést, amely még egy hangulatfokozó eleme az antológiának. Az európai klasszikus zenék újrahangszerelt változatai nagyon jól beleillenek az események hátterébe.

Összegzés

Azok számára, akik szeretik a jól ismert, klasszikus történeteket új értelmezésben látni egy új színfolt lehet a Grimm: Horrorvariációk. A magyar címzés ellenére a horror műfajából a sorozat csak helyenként merít. Az animében fellelhetőek western, sci-fi és romantikus stílusjegyek is. A kétféle ábrázolási stílus nagyon jól áll a szériának. A szemet gyönyörködtető akvarell stílusú felvezetőket váltják az animékben megszokott grafikai jellemzők. A jobbára modern helyszíneken játszódó jelenetek alatt jól hallhatóan az európia klasszikus zenék újragondolt változatai jelennek meg, ami remek kontrasztos hangulatot kölcsönöz az eseményeknek.

A Grimm fivérek sok-sok évnyi munkássága merőben új bemutatást kap az antológiában. A folytatás tekintetében még akadhatnak kérdőjelek, viszont alapanyag van bőven, így nem elvetendő egy esetleges második évad létjogosultsága. Én személy szerint kíváncsian várom, hogyan értelmezik újra a japán alkotók Jacob és Wilhelm gyűjteményének darabjait.