Sorozat

Orosz világba bújtatott fantasy magyar tájakon – Árnyék és csont évadkritika

Sose felejtem el, hogy az Árnyék és csont első ízelítőjét látva mennyire felbolydult az internet könyves közössége. Szinte már-már hallani is véltem a sok rajongó sikongatását, akik alig várták, hogy lássák kedvenc könyvük sorozatadaptációját. Ez az érdeklődés aztán engem is elért, és nagy kíváncsisággal vetettem bele magam a Leigh Bardugo világába. A kritika teljesen spoilermentes.

Mielőtt még belekezdenék a kritikába, fontosnak tartom leszögezni, hogy nem olvastam egy Grisaverzumhoz tartozó könyvet sem. Általában szeretek teljesen ismeretlenül fejest ugrani egy-egy adaptáció világába. Ezt pedig az Árnyék és csont esetében különösen jól is tettem. A történet szerint Ravkát két részre osztja az úgynevezett Árnyzóna, ami egy nagyon sivár, sötét terület.

Itt a leginkább óriás denevérekhez hasonló volkrák uralkodnak, akik nem engedik át a vállalkozó kedvű utazókat a zóna túloldalára. Mivel ezen a helyen senki sem tud csak úgy sétálgatni, ezért igyekeznek feltérképezni, hogy mi merre található. Így kerül a képbe Alina, aki térképészként erősíti az Első Hadsereget. Alina azonban nem magányosan tengeti napjait, mivel szintén a katonaságnál teljesít szolgálatot gyerekkori barátja, a nyomolvasó Mal.

A csavar abban rejtőzik, hogy ebben a világban létezik egy Második Hadsereg, amit a varázserővel bíró grisák alkotnak. Az egész sorozatnak ez adja az egyik nagy vonzerejét, a grisák ugyanis nem a szokásos erőkkel és nevekkel rendelkeznek. A teljesség igénye nélkül, léteznek a szélhívők, akik a levegő, a pokolhívók pedig a tűz erejét tudják kihasználni. A különlegesebb grisák közé tartoznak a vérnek és a szívnek parancsoló szívtörők, valamint az árny és napidézők, akiknek szerintem nem kell bemutatnom a képességeiket. A Második Hadsereg vezetője a leghatalmasabb grisa, az Éjúr, akinek nevét nem csak Ravkában, hanem a környező Fjerdában és Shu Hanban is ismerik. Ahogy az pedig lenni szokott, az átlagemberek lenézően bánnak a különféle erőkkel bíró társaikkal.

Ahogy értesültem, a sorozat nem csak a Shadow and Bone, hanem a Hat varjú cselekményét is feldolgozza. Ez utóbbi története a Hollandiához hasonlító Ketterdamban játszódik, ahol Kaz, Jesper és Inej egy mesés vagyonnal kecsegtető megbízást kapnak. Az pedig a forgatókönyvírók remek képességeire vall, hogy ilyen jól össze tudták hozni a két történetet, holott azok a könyvek szerint időben nem is egyszerre játszódnak. Ez a szálakra bontás és összevarrás eredményezett egy kisebb volumenű, harmadik történetet, ami a szívtörő Nina köré épül. Annak ellenére, hogy a pilot az események közepébe csap és az előbbiekben olvasható nevek és kapcsolatok között találjuk magunkat, a második epizódra már remekül körvonalazódik, hogy ki kivel van.

A sorozat legnagyobb előnye, hogy Bardugo nem a már jól ismert angolszász világba, hanem a cári oroszországba helyezte cselekményét. Ez pedig akkora újdonság, ami mind a nyolc részen keresztül kitart. Persze kezdetben a személy és helynevek furcsák, de idővel megszokjuk őket. Valamilyen szinten ez az oroszos színezetű világ pedig közelebb is áll hozzánk, mint például a Trónok harca Westerosa. Már csak azért is, mert lényegében az egész évadot Magyarországon forgatták. Az első epizód végén kicsit szokatlan volt, hogy a stáblista hemzseg a magyar nevektől. Aztán a folytatásban megjelent a Kis Palota, aminek a Keszthelyi Festetics kastély adott otthon, de az egyik oldal szerint a Budai Vár egyes részei is feltűnnek. Nem viccelek, konkrétan az egyik üldözéses jelenetnél látott udvar simán lehetne a szomszédunkban is.

Mindez persze semmit se ér, ha nem kapunk hozzá színészeket, akik alakításukkal még inkább tovább emelik az Árnyék és csont színvonalát. Ha ki kellene választani a kedvenc karaktereket, akkor azok egyértelműen az Éjúr és Jesper lennének. Ők azok, akik egymás ellentétei is lehetnének, mert míg előbbi egy kifinomult, karizmatikus, komoly vezető, addig utóbbi egy laza, jófej “haver” karakter. Ben Barnes már tapasztalt színész fantasy téren, ugyanis két Narnia-krónikái filmben is láthattuk. Egy misztikus és bármire kész szerep az övé, amit tökéletesen hoz. Kit Young a cowboyokat megszégyenítő pisztolyhősként hibátlan Jespert hoz, akivel szívem szerint bármikor leülnék egy sörre. A többi színész is remekel és tényleg senkire sincs panasz. Minden karakternek megvannak a saját hibái, vívódásai, amikkel könnyen azonosulhatunk, így még jobban magunkénak érezhetjük a láttottakat.

Az Árnyék és csontot leginkább azoknak ajánlom, akik tényleg valami újra és egyedire vágynak, mert az itt van bőven. Sajnos hamar elröpül a nyolc rész, amit akár egy nap is könnyedén le tudunk darálni. Ne ijesszen el senkit az, hogy a könyvek YA besorolást kaptak, mert a sorozatban ebből nem sokat érzékelünk. Mindössze egyetlen dolgot tudok kiemelni negatívumként, ami pedig az, hogy nem nézhetjük azonnal a folytatást, mert ebből a világból bizony még több és több kell. Az utolsó jelenet után pedig ez csak még tovább fokozódik.