Tartalmas év volt a 2014, de filmnézésére mindig jutott idő, és jutnia is kell, ez fontos életfilozófiám, azonban nagy bajban voltam, amikor össze kellett állítanom a listámat. Rá kellett jönnöm, hogy kevés idei filmet láttam, amire ugyan nem illik büszkének lenni, ugyanakkor azt vettem észre, hogy sorra veszem elő a klasszikusokat, a számomra fontos jelentéssel bíró filmeket, mert teljesen más tanulsággal szolgáltak ezek fiatalként, és ma huszonévesként. Az a listám is érdekes lenne, azonban most inkább a 2014-es évből szemezgettem, a teljesség igénye és sorszámozás nélkül.
2014-ben is elárasztottak minket a jobb, rosszabb filmművészeti alkotások Hollywood-ból és innen-onnan. Jómagam is összeválogattam az év számomra legjelentősebb alkotásait tetszési sorrendben az alapján, melyik mű témáját milyen eszközökkel mutatja be, valamit számomra elérte-e a megfelelő hatást és az üzenete maradéktalanul átjött-e. Szóval Sagara őrmester most kiosztja a kitüntetéseket a legjobb embereinek, hálául áldozatos harcukért.
Az idei év volt az első amikor sokkal aktívabban figyeltem a filmes világot és csak úgy faltam a különféle alkotásokat. Ez azonban már a második évem amikor összeírom az év általam legjobbnak vélt filmjeit. Megjegyezném, hogy rengeteg filmet nem láttam és bizonyára azoknak is lenne helye a listában.
Próbáltam úgy összeválogatni az idén megjelent filmeket, hogy növekvő sorrendben melyikük adott nekem valamit. Tehát mennyire változtatta meg elképzelésemet, gondolkodásomat. Van olyan, ami egy addig kevésbé szeretett világot kedveltetett meg, van jó pár olyan, amikre remekül illik a „derült égből villámcsapás” jelző. És van olyan is, ami azért került fel, mert egyszerűen annyira jól szórakoztam rajta, mint még addig egyetlen filmen sem.
A 2014-es év is hozott számunkra pár fantasy alkotás a mozikba, ezek között szerepelt például a Demóna, a 300: A birodalom hajnala és természetesen A Hobbit: Az öt sereg csatája, melyről kritikánkat ezen a linken olvashatjátok. Ebben az esztendőben még egyszer utoljára levegőt vett az Universal Pictures és elénk fújta a stúdió évzáró fantáziafilmjét, A hetedik fiút. (2014)
Tim Burton pályája kezdetén még a Disney kiskatonája volt, amikor megfogalmazódott benne a Karácsonyi lidércnyomás ötlete. A stúdiónál eleinte elvetették az ötletet, ráadásul az 1982-ben írt vers alapján továbbszőtt történetet csakis stop-motion technikával volt hajlandó elkészíteni, amiben szintén nem láttak fantáziát. Burton mégis hitt Jack Skellingtonban, ezért Henry Selicknek adta át a rendezői széket, ám előtte Michael McDowell-lel és Caroline Thomsonnnal összehozták a forgatókönyvet. A film elkészültét hosszas munka előzte meg, a Disney mégis beadta a derekát, így a Karácsonyi lidércnyomás 1993-ban debütált a mozikban. Nehéz lenne műfajánál megragadni az egész estés animációs filmet, hiszen szokás bábfilmként vagy karácsonyi – halloweeni musical horrormese egyvelegeként is emlegetni. A besorolásnak szinte csak a képzelet szabhat határt.
Ismét itt a karácsony és a Doktor (Matt Smith) most sem restell segíteni azokon, akik rászorulnak. Amy (Karen Gillen) és Rory (Arthur Darvill) egy intergalaktikus cirkálóhajón ragadtak, ami hamarosan becsapódik egy bolygóba, és az egyetlen, aki ezt megállíthatná fikarcnyi érdeklődést sem mutat az ügy iránt. Kazran Sardick (Michael Gambon) egyetlen gombnyomással elháríthatná a problémát, mivel ő irányítja a bolygó fehlőit, és hogy hajlandó legyen ezt megtenni, ahhoz a Doktor beavatkozása is szükséges.
A Kingsmanről itt írtunk korábban. Akkor egy ütős trailert és pár karakterposztert ajánlottunk Colin Firth és társai laza, kém sztorijából. Tegnap ékezett a hazai forgalmazó jóvoltából egy magyar poszter. A film február 12-én érkezik a hazai mozikba. 
Fináléjához érkezett a Gyűrűk Ura előzményeként szolgáló Hobbit trilógia. Két részesnek indult, majd ez háromra duzzadt, és egészen eddig abba a kisebbségbe tartoztam, akik nem bánták ezt a tényt. Az előző részek hosszával sem volt gondom, mivel – bár nem értek fel a Gyűrűk Urához – engem még mindig úgy tudtak visszaröpíteni Középföldére, hogy úgy jöjjek ki a moziból, mint egy kisgyerek. A harmadik rész esetében viszont komoly kételyeim támadtak.
Mikor Charlie Woflet (Simon Pegg) megbízzák azzal, hogy tegye el láb alól az ügyfél feleségét (Alice Braga), még nem is sejti, hogy mások is szeretnék megtenni ugyanezt. Fekete komédiák közül láttunk már hasonló jellegűt, de aki szereti Kriv Stenders munkásságát, annak bizonyára felkelti az érdeklődését az előzetes. Érdemes odafigyelni az ausztrál rendezőre?
Clint Eastwood filmjében Bradley Cooper alakítja az Irakba küldött mesterlövészt, aki annyira pontos, hogy megkapja a Legenda becenevet, az ellenség pedig vérdíjat tűz ki a fejére. Miközben folyamatosan bevetésre küldik, felvetődik a kérdés: hogyan lehet jó családapa háborúval a háta mögött? Ezúttal több jelenetet kapunk a múltkori lélegzetelállító teaser után.
