Sorozat

Párkereső reality és problémás testhelyzetek – UnReal

Tartozom egy személyes vallomással, nem nagyon kedvelem a reality showkat. Mindezek mellett tartozom egy tényközléssel is, a legtöbb ilyen műsor egy precízen megszerkesztett, kidolgozott show, ami adott esetben szórakoztató is lehet. Ez tény. Azok az insider sorozatok, amik megmutatnak egy világot, melyet az egyik oldalról nézelődve csak rettentő felületesen ismer az ember, mindig felvetik azt a kérdést, hogy mennyire hihetünk nekik, és mennyire lódítanak abban, ahogy bemutatják az adott témát. De kit érdekel ez, ha valójában a karakterekről szól a sorozat? Az UnReal egy párkeresős reality show kulisszái mögé visz minket (lásd: Nagy Ő/The Bachelor) és lefest a nézőnek egy világot, ami túl durva, hogy igaz legyen. Hogy igaz vagy sem, az viszont már teljesen mellékes lesz, ha mindez csak díszítés az esküvői tortán.  Elöljáróban annyit elárulok, hogy a sorozat minden látszat ellenére dráma.

Az UnReal egy Örökkévalóság elnevezésű társkereső show díszletei közt játszódik, amit már mi is láthattunk hazai adókon. A vegyület egyszerű, végy egy jóképű és gazdag pasit és pár különböző karakterű nőt, akik majd marakodnak a fickóért, mint a kutyák a csontért és helyezd el őket valami mesés környezetben. A gazdag pasi jelen esetben egy angliai szállodalánc tulaj csemetéje, Adam Cromwell (a Harry Potter filmek rajongóinak esetleg ismerős Freddie Storma) aki úgy dönt, hogy a fenébe a gazdag család és apuci támogatásával, ő bebizonyítja, hogy képes a saját lábán is megállni. Ez persze nem megy zökkenőmentesen, és hogy egy kicsit támogassa a saját megítélését, beleugrik a társkereső műsorba. Hogy ez valószínűleg nem egy briliáns és nyerő PR húzás, azt valahol ő is sejti, de mielőtt leléphetne a bohóckodásból, megjelenik a show egyik producere, Rachel Goldberg (számomra a Roswellből ismerős Shiri Appleby), aki rábeszéli a folytatásra. A több évadot megélt show stábtagjai számára régi ismerős Rachel, és nem csak azért, mert munkatársak voltak eddig, hanem mert az utolsó évadban a csajnak volt egy nagyobb erejű idegösszeroppanása. Rachel élete a legfinomabb megfogalmazás szerint is romokban hever, nincs lakása, közmunkára ítélte a bíróság és a műsorban kénytelen együtt dolgozni a pasival, akit szimplán faképnél hagyott a nehéz időszakában. A stáb számára totálisan lökött csaj viszont Quinn (Constance Zimmer, akit legutóbb a House of Cards környékén láthattunk) számára az egyik legprofibb producert jelenti, aki bármit el tud intézni. Erre szükség is lesz, mert nem csak az ügyeletes szépfiút nehéz kezelni a műsorban, de a jelöltek népes táborát is, akik között megtaláljuk az egyszerű és naív lányt ugyanúgy, mint a buta libát. Meg persze találunk köztük ismertebb mellékszereplőket is.  

Aki eddig azt hitte, hogy az ilyen műsorok spontán történések eseménye, az készüljön fel, mert a sorozat teljesen leforrázza már a pilot elején. Az UnReal egy rettentő sötét világot fest a reality műfaj hátteréről. Rachel természetes tehetsége a manipulációhoz nem csak baromi sikeressé teszi a munkájában, de veszettül nyomorulttá is. Sihiri Appleby számomra elsőre furcsa választás volt a szerepre, hisz utoljára a Roswell ideje alatt láttam, akkor meg valami egyszerű kisvárosi csajt játszott, ha jól emlékszem. Aztán kiderült, hogy nem csak elbír a szereppel, de annak ellenére, hogy legtöbbször egy nyomorúságos karakter, aki gyakran a saját maga által felállított erkölcsi határokat is átlépi, hozza a kedvelhető szereplőt. A másik nagyon erős karakter, akit kiemelnék, Quinn lenne, akit én már a House of Cardsban is kedveltem, vagyis a színésznőt pontosabban. Egy meglehetősen komplex karaktert hoz, akiről nehéz eldönteni, hogy egy méretes seggfej, vagy valahol egy aprócska jóság azért el van ásva a szíve mélyén. Ez viszont elmondható talán minden szereplőről, és ez adja a sorozat fűszerét, hogy senki sem fekete vagy fehér.

Az UnReal könnyen válhatna annak az áldozatává, amit bemutat. Rendben, azt nem tagadhatjuk le, hogy van benne egy cseppnyi (de tényleg nagyon kevés) szappan, ám ez talán szükséges is. Ennek ellenére drámát kapunk, de nem a lassabb folyásúból. Akárcsak egy tényleges forgatáson, itt sincs idő vacakolni, zajlanak az események. Meglepődtem, hogy mennyire megfogott a sorozat, pedig arra számítottam, hogy ez nekem nem fog bejönni.  Szóval aki berzenkedik a reality show háttértől, az is nyugodtan nézze, mert csak keretet ad egy drámai szituációhoz, és annak kifejtéséhez, ami egy szórakoztató évadot ad. Remélhetőleg majd másodikat is.