Film

Szandál és kard I.

Az ókori görög és római világ régóta foglalkoztatja a hollywoodi filmesek képzeletét. A „szandál és kard” (sandal&sword) műfaji elnevezés az antik világban divatosnak számító sarura és a gyakori fegyverfogatásra utal. A műfaj leginkább az ’50-es, ’60-as években virágozott, ekkor készült William Wyler 11 Oscar-díjjal jutalmazott Ben Hurja is. A sandal&sword zsáner azonban szinte évtizedekre eltűnt a hollywoodi repertoárból, amíg Ridley Scott újra életre nem keltette a Gladiátorral.

sword_and_sandal.png

Cikksorozatomban három, a műfajban klasszikussá vált filmeposzt szeretnék bemutatni és elemezni, vegyítve ezzel történelem szakos tanulmányaimat a mozgóképnézős hobbimmal.
Ahhoz azonban, hogy egy történelmi jellegű alkotást kellő alapossággal tudjunk megvizsgálni, meghatározott szempontrendszerre van szükségünk.

  1. A történelmi film sztorija nem mondhat ellent a szilárd tényeknek. Mennyire korhű a film cselekménye, illetve mennyire helyezhető el az adott korban?
    A játékfilmek a dokumentumfilmekkel ellentétben megkövetelik, hogy a fogyaszthatóság és lendületesség érdekében a forgatókönyvíró és rendező bizonyos változtatásokat eszközöljön az eredeti történethez képest. Ideális esetben a film cselekménye nem áll szemben a történelmi valósággal, hanem inkább továbbgondol, kiegészít és megmagyaráz bizonyos okokat, indítékokat vagy következményeket. Itt egy csipet fantáziára is szükség lehet, de természetesen továbbra is a hitelességet szem előtt tartva.
  1. A történelmi látványvilág.
    Ebbe a pontba a filmben bemutatásra kerülő helyszínek, díszletek, jelmezek, járművek és fegyverek tartoznak. Nagyjából itt is ugyanaz a szabály érvényes, mint az első pontban. Gyakori probléma azonban, hogy a látványtervezők a minél nagyobb hatás és a nézői elvárások okán sokszor teljesen a fantáziájukra támaszkodnak vagy gyakori közhelyes tévedéseket jelenítenek meg (pl. hogy a vikingek szarvakat viseltek a sisakjukon).
  1. A korszellem, korhangulat.
    Itt elsősorban az adott történelmi korszak hitvilágát, ideológiáját és az emberek gondolkodásmódját értem. Minden korszaknak, akár a ’90-es éveknek is megvan a maga hangulata, amit érzékeltetni lehet a dialógusokkal, monológokkal, illetve hozzátehet még ehhez a zenei aláfestés is
  1. A filmes megvalósítás
    Az előző három alkotóelemet gyúrd össze kiváló színészekkel, forgatókönyvíróval, operatőrrel, látványtervezővel és persze egy zseniális rendezővel és producerrel, süsd jó ropogósra, és egy ízletes történelmi filmet kapsz. 🙂
    Bezony, hiába minden történelmiesség, ha az alkotás, mint film, egy rakat trágyával egyenértékű. A történelmi hitelesség ugyanis nem feltétlenül jár kézenfogva a jó filmes megvalósítással és fordítva, ezért fontos, hogy a kettőt külön tudjuk választani egymástól. Ha valaki túlságosan komolyan veszi az 1. pontot,az a 4. pont rovására mehet.

Ha ez mind összeállt, akkor egy igazán kiváló csillagos ötös történelmi témájú mozgóképről beszélhetünk.
Következő cikkeimben az antik világot bemutató három ilyen opusz kerül bemutatásra: a Trója, a Ben Hur és a Gladiátor. Tartsatok velem ezen a több ezer éves utazáson!