Sorozat

Támadnak az idegenek, de érdekel valakit? – Invasion 1-3. rész kritika

A manapság egyre fontosabb streaming-piac egyelőre még talán kevésbé markáns szereplője az Apple TV+ . De elég csak az Alapítvány-sorozatra gondolnunk, hogy meglássuk az óriási potenciált az almás vállalkozás tartalmaiban. Az idegenek inváziója pedig egészen jó kiindulópont, így érdeklődve ülhetünk le új sorozatuk, az Invasion elé is.

Az Invasion alapfelállása igen röviden összefoglalható: a Földet lerohanják valamilyen űrből jövő látogatók, ezt követhetjük nyomon a világ sok pontján, ennek megfelelően sok nézőpontból. Van űrhajós, sheriff, katona és még sok egyéb karakter, az előbb viszont sajnos kicsit pontatlanul fogalmaztam. Mivel “lerohanásról” sajnos csak nagy jóindulattal lehet beszélni. A sorozat tempójára nem az ajtót a földiekre rárugó fejlett idegen rohamcsapat a jellemző, hanem inkább egy olyan betolakodó-bagázs, aki kényelmes tempóban, már-már csoszogva ront neki kapuinknak.

Írjuk le konkrétan: az Invasion sajnos nagyon lassú, ez az egyik legnagyobb problémája a sorozatnak. Nézése közben felmerült bennem, hogy talán csak a 21. századi tartalomfogyasztók igényei lettek irracionálisak. Esetleg csak az én igényeim. Egyszerűen furcsa azt látni, hogy a Föld érezhetően óriási bajban van, ennek ellenére mégsem rágom tövig a körmömet, sőt egyenesen az órát nézegetem. Nagyon magasra került az ingerküszöb, egyszerűen túl sok inváziót és épphogy megúszott világvégét láttunk már.

A helyzeten a sok karakter sem igazán segít. Mindenkinek megvan a maga drámája, viszont egyik sem érződik különösebben frissnek vagy érdekesnek. A legszimpatikusabb figura az egészben talán a Sam Neill által játszott öregedő sheriff. Persze az ő történetszálát is láttuk már sokszor, a törvény embere keresi az utolsó, igazán jelentős harcot az életében, és ez a harc végül szerencsés módon persze eljön hozzá. Ebben sincs tehát semmi igazán említésre méltó, Neill valahogy mégis kellemessé teszi ezt a szálat saját személyes varázsával. A töredezett cselekmény többi részének viszont nem jut ilyen varázs.

Lehet egyébként olyan szempontból védeni a sorozatot, hogy talán egy valós invázió sem egyik napról a másikra történik, hosszú az előkészítő szakasza. Ez esetleg jogos is lehet, viszont egy fikciós műtől pont azt a dramatizálást várná el az egyszeri néző, ami egy kis lendületet tud vinni a cselekménybe. Ezt sajnos itt nem kapjuk meg. Azt viszont mindenképpen ki kell emelni, hogy a személyes drámákra fogékonyabb nézők megtalálhatják itt a számításukat. Ahogy írtam egyik karakter sem túl kiemelkedő, de ettől függetlenül persze sokaknak lehetnek szimpatikusak. Illetve idővel valószínűleg össze fog érni néhány szál, az is minden bizonnyal javít majd az összképen. Csak legyen még, aki kivárta. Az optimistábbaknak a várakozásra okot adhat a látvány is. A sorozat eddigi részeiben kevés az igazán látványos jelenet, ezeket viszont tényleg jó nézni.

Az Invasion semmiképpen sem egy kifejezetten rossz sorozat. A sci-fi fanatikusok, Sam Neill elszánt rajongói vagy a lassú építkezés megrögzött támogatói nyugodtan tegyenek vele egy próbát. Maradandó élményt viszont nekik sem igazán tud okozni, másoknak pedig még kevésbé.