Joseph Kosinski (Top Gun: Maverick) legújabb filmje, az F1 múlt héten startolt el a mozik vásznain. Az amerikai rendező ezúttal a levegő után az aszfalt világába kalauzolja el nézőit, impozáns szereplőgárdával és a világ egyik legnézettebb autóversenyének bemutatásával. A kérdés már csak az, hogy sikerült-e megismételnie a Maverick bravúrját, vagy ezúttal elmaradt a csoda?

A sztori középpontjában Sonny (Brad Pitt) áll, egy volt F1-pilóta, aki a ’90-es években volt karrierje csúcsán, ám egy csúnya baleset következtében a világ tetejére vezető útja romba dőlt. Bukása óta nem ült többe Forma–1-es autóban, és távol maradt a top versenyektől is, helyette kisebb futamokon indult, mint például a huszonnégy órás Daytona. Egy ilyen verseny után keresi fel régi barátja és csapattársa, Ruben (Javier Bardem), aki a segítségét kéri. Sonny-nak egyetlen győzelmet kellene szereznie, mivel Ruben csapatának nulla pontja van a szezon közepén, és kilenc futam alatt valahogy pontokat kell gyűjteniük, különben az igazgatótanács eladja az egész csapatot.Főszereplőnk eleinte ódzkodik a visszatéréstől, ám végül elvállalja a feladatot, és ismét beszáll a Forma–1 világába.

Ha valaki csavaros és fordulatos sztorit vár Kosinski legújabb rendezésétől, az bizony csalódni fog, ugyanis az F1 felvonultatja a létező összes, autóversenyzős filmekre jellemző klisét és konfliktust. Nem fogadják be a veterán új csapattagot? Pipa. Konfliktus lesz a két versenyző között? Pipa. És a sort lehetne folytatni a végtelenségig. Igazság szerint előre ki lehet találni a történéseket, emiatt pedig hamar unalomba fulladna a film, ha nem lenne ott Brad Pitt rutinja, illetve sármja, valamint a pazarul kivitelezett versenyek látványvilága. Így aztán bár a sztori oldschool és kiszámítható, a megvalósítás mégis élvezhetőre sikerült. Még úgyis, hogy a sztori indokolatlanul el lett húzva; a szerelmi szál, illetve az igazgatótanács körüli dráma nélkül is teljes lett volna a történet, cserébe viszont nem lenne majdnem háromórás a játékidő, amit több esetben érdemi cselekménnyel nem tudtak megtölteni. Egyébként a forgatókönyv nagyjából az utolsó harmadáig próbálta komolyan venni magát, ám az utolsó futamra a készítők elengedték a kormányt, és minden klisét kipréseltek a kipufogón. Így az egész átmegy egy tipikus hollywoodi giccsparádéba, annak minden pozitívumával és negatívumával együtt.

A színészek hozzák a kötelezőt, viszont Brad Pitt és Javier Bardem kiemelkednek a mezőnyből: előbbi szupersztár módjára, mégis parádés drámai játékot nyújt, utóbbi pedig a tőle megszokott lelkesedéssel és karizmával alakítja a szerepét.

Bár magam nem vagyok nagy Forma–1 rajongó, a filmet sportágért rajongó ismerőseimmel néztem meg, és elmondásuk szerint technikai oldalról rendben volt. Ahogy fogalmaztak nem volt benne felháborítóan őrjítő nagy baromságok. Viszont Sonny életkorának magyarázatánál megjegyezték, hogy csak az 50-es években volt jellemző, hogy egyáltalán ötven fölött versenyezzenek még pilóták. Illetve több esetben a valóságban súlyos büntetéseket szabtak volna ki Sonny-ra és a csapatra bizonyos szabályszegések miatt. Pozitívum viszont, hogy sok helyen valós versenyfelvételeket vágtak be – például baleseteknél is –, illetve mostani pilóták is feltűnnek kisebb szerepekben, ami tovább növelte a film hitelességet. A versenyek egyébként mind látványosak és akciódúsak, a készítők parádésan mosták egybe a fizikai és CGI-trükköket. Nem igazán lehetett észrevenni, mikor vetítettek vagy animáltak egy jelenetet. Illetve több esetben valós versenypályákon forgattak, így hazánkban is, egészen pontosan a Hungaroringen. Egyébként a Forma 1 ismerete nem szükségeltetik a film megnézéséhez, anélkül is teljesen érthetőek a látottak, illetve élvezhetőek (inkább rétegeket ad a filmhez, ha valaki jártás ebben a világban).

Az F1 egy igazi régivágású nyári blockbuster: a sztorija kiszámítható, amit egy jó adag giccsel nyakon öntöttek, illetve a karakterei sem rétegelt személyiségek. Viszont Joseph Kosinski technikai oldalról ismét hibátlan mozit rakott le az asztalra, látványban pedig kimagaslik az idei filmes felhozatalból. Emiatt mindenképp érdemes IMAX-ben megnézni, ott érvényesülnek igazán csak a versenyek tempói és dinamikái. Brad Pitt pedig ismét bebizonyította, hogy van még benne szufla, és továbbra is képes a hátán elvinni egy egész filmet. Összességében az F1 egy tipikus sportfilm, amely ünnepli és reklámozza a Forma–1-et, miközben a néző jót szórakozik a látványos és akciódús versenyeken, Brad Pitt sármján, és valljuk be , kell ennél több egy nyári blockbustertől?