Az Aranyélet előző két évadával kimagasló teljesítményt nyújtott a hazai televíziózás történetében. De vajon méltó befejezéssel búcsúzik a nézőktől a Miklósi család a harmadik záróévadban?

Az Aranyélet második évada csúcsra járatta a sorozatban lévő akciódömpinget és bebizonyította, hogy igényes sorozatért nem kell többé a tengerentúlra szaladni. Trónok harcai fordulat keretében búcsúztunk el a sorozat keresztapjától, Hollós Endrétől (Anger Zsolt), megismerhettük szereplőink múltját a 90-es évek Magyarországában és tovább merülhettünk a hazai alvilágban. Ugyanakkor a sorozat az első évad mérsékeltebb hangvétele után már sokszor nyúlt szélsőséges túlzásokhoz, amelyek már kissé parodisztikussá tették az eredményt (ez elsősorban a Hallgatói Önkormányzatos szálra volt igaz).

Az új évad elsősorban a mutyizásra, a politikai csatározásokra építkezik, de természetesen a korábbi brutális alvilági ügyletek sem maradhatnak el. Miklósi Attiláék (Thuróczy Szabolcs) hatalmas beruházásokat és építkezéseket terveznek, Janka (Ónodi Eszter) polgármesteri pozícióra tör, miközben saját gyermekeik alaposan beleköpnek szüleik levesébe. Bár a korábbi évadok sem mellőzték az aktuális közéleti utalásokat, a harmadik évad viszont a korábbiaknál is több áthallást tartalmaz. Akad itt migránsválság, nemzeti radikális szubkultúra, cigány maffia, hirtelen a semmiből meggazdagodó oligarchák, gazdag arab befektetők és kiskorú prostituáltakat filmező pornósok…ez az aranyélet?

A harmadik évad sajnos nem védte ki az előző évad túlzásait. Bizonyos elemek itt is rendkívül irreálisak és már szinte nevetségesek, máskor pedig talán túlságosan meseszerűek egy ilyen egyébként rideg közegben. Ez túlmutat azon, hogy valami fizikailag lehetetlen, hisz már megszokhattuk, hogy filmen bármi lehetséges. Itt már az emberi reakciók is meglehetősen természetellenesek, ami elsősorban Attila és fia, Márk (Olasz Renátó) konfliktusában a legtisztább. Néha szinte pillanatok választják el a „kinyírlak fatert” a „csináljunk valamit együtt fatertól”, ami aláássa a karakterek jellemfejlődését.

Ami viszont működik az Aranyéletben, az még mindig a zsenialitás kategóriája. Hollós Endre videó üzenetek formájában tér vissza a képernyőre, hogy egyenesen a kamerába mondva ossza meg velünk életbölcsességeit. A sorozat egy pontján pedig még ennél is több kerül a képbe: lehet hogy Hollós mégsem halt meg?
A harmadik évad viszont rendkívül nyomasztó és sötét hangulatú, ami az utolsó előtti epizódban látszik leginkább. Egy igazi egyhelyszínes thriller, ami egy szülést is képes olyan sokkolóan ábrázolni, mint a Trónok harca a Vörös Nászt.

A legnagyobb fejlődést és utat egyértelműen Míra (Döbrösi Laura) karaktere járta be, aki Arya Stark módjára vált ártatlan kislányból vérbeli halálosztóvá. A kimagasló színészi játék ellenére még mindig Janka karaktere az, akit a néző csak szánalomból tud megszeretni (ez az évadzárásban a legtisztább). Nagyjából az ő figurája az egyetlen, akihez nem kapcsolódik semmiféle jó cselekedet sem és nem igazán sikerült neki eljutnia A-ból B-be.
Gáll Feri (Végh Zsolt) viszont ebben az évadban is rendesen kitesz magáért és még mindig képes nekünk meglepetéseket tartogatni. Talán rá igaz legjobban, hogy a kemény külső érző szívet takar.

Az Aranyélet III. évada ha meseszerű befejezéssel is, de méltó lezárást ad Magyarország talán legszínvonalasabb sorozatának. Dyga Zsombor és Mátyássy Áron pedig az HBO-val karöltve valóban bebizonyították, hogy a magyar igenis képes minőségi sorozatot letenni az asztalra.
A sorozat által prezentált világ viszont még sokáig lesz szomorúan aktuális a hazai társadalom számára.

Az Aranyélet összes epizódja megtekinthető az HBO GO-n.

SPOILERES UTÓIRAT:

Az évad zárása, azért valljuk be eléggé a tündérmese kategóriájába esik. A Miklósi család végül felhagyva alvilági életmódjával visszaszorul a Szomszédok panelházak övezte világába, hogy ott ünnepelje meg a karácsonyt. Vajon tényleg csak így boldogulhat becsületesen a magyar? Vajon tényleg képes lenne valaki sitt-sutt otthagyni a bűnös, de fényűző életet, hogy szegényen, de tisztán éljen? Ez talán még Assisi Szent Ferencnek se ment volna egyik percről a másikra, de az alkotók szándéka és az erkölcsi üzenet ezáltal egyértelmű, tisztességre magyar!