Netflix, Sorozat

Az utazás csak most kezdődik – One Piece 2. évad kritika

Három évvel ezelőtt a Netflix véghez vitte a lehetetlent: nem egyszerűen elfogadható, hanem méltó élőszereplős adaptációt tudtak készíteni minden idők egyik legsikeresebb és legnagyobb hatású mangájából, a One Piece-ből. Külön érdeme volt a sorozatnak, hogy nem csak a hardcore rajongóknak nyújtott szórakozást, hanem az olyan laikus nézőknek is, akik soha egyetlen oldalt sem olvastak el Oda Eiichiro remekművéből, vagy egy epizódot sem láttak az animéből. Most végre megérkezett a folytatás, így megtudhatjuk, hogy az első évad csak a véletlennek köszönhetően lett nagyszerű, vagy a készítők képesek voltak-e tartani a magas színvonalat?

Miután az ifjú kalózkapitány, Monkey D. Luffy legénységet gyűjtött maga köré, ideje elhagyniuk az East Blue régiót, hogy megvalósíthassa élete nagy álmát: megtalálni a One Piece-nek nevezett kincset, és ezzel megszerezni a kalózkirály címét. Ám ehhez be kell hajózniuk a Grand Line tengerére, ahol ezernyi veszély leselkedik rájuk. Ismeretlen szigetek, kiszámíthatatlan időjárás, minden eddiginél erősebb ellenségek, továbbá a Világkormány haditengerészete is szorosan a nyomukban van. És ha mindez nem lenne elég, a Szalmakalapos Kalózok egy elit orgyilkosokból álló csoport, a Baroque Works célkeresztjébe kerülnek, amiért segítenek a szökésben lévő hercegnőnek, Nefertari Vivinek, aki meg akarja menteni a királyságát, Alabastát.

Annak idején én hittem a legkevésbé abban, hogy pont a Netflix képes lenne egy épkézláb live action feldolgozást csinálni a One Piece-ből, pláne a félresikerült Cowboy Bebop után. De végül kellemesen csalódtam: az első évad minden képkockáján látszott, hogy a készítők példátlan törődéssel és tisztelettel nyúltak az alapanyaghoz. De egy lassan harminc éve futó mangának csak az első kb. száz fejezetét adaptálták, úgyhogy az igazi kihívás csak a második évaddal jött el. A One Piece világa olyan hatalmas és helyenként annyira bizarr, és ezt úgy visszaadni élőszereplős formában, hogy a „mezei” nézők ne érezzék magukat elveszettnek, egyáltalán nem könnyű feladat.

De szerencsére a sorozat alkotói ezúttal sem okoztak csalódást. A lehető legapróbb részletekig figyeltek arra, hogy az olyan helyszínek, mint Loguetown vagy a Grand Line szigetei pontosan ugyanúgy nézzenek ki, mint a mangában. Ugyanez igaz a karakterekre is, és ezúttal kevésbé éreztem azt a jelmezeknél, hogy valami Temus cosplay-t adtak rá a színészekre. A manga és az anime rajongói pedig külön örülhetnek, ugyanis több olyan szereplő felbukkan, akik eredetileg csak jóval később lépnek színre, ezzel is bizonyítva, hogy a Netflix és a showrunnerek hosszú távra terveznek a One Piece-szel.

A színészek most is igazán kitettek magukért, és mivel már nem kell bemutatni a Szalmakalapos Kalózokat, így mindegyik karakter megkapja a megérdemelt idejét a rivaldafényben (az én személyes kedvenceim Zoro harca a száz Baroque Works-ügynökkel, valamint Sanji küzdelme a vidrával és a keselyűvel). Akiket viszont mindenképpen érdemes kiemelni az új szereplők közül, az Vivi és Chopper. Charithra Chandran rendelkezik azzal az eleganciával és kiállással, ami egy igazi hercegnő sajátja, ugyanakkor nem hiányzik belőle a játékosság sem, így nem lóg ki Luffy legénységéből.

A rénszarvas Chopper pedig, bár teljes egészében CGI-jal készült, mégis egy végtelenül emberi és szerethető figura lett, amiben nagy szerepe volt Mikaela Hoover hangjátékának is. De a „kisebb” szerepekre is kiváló érzékkel castingolták a színészeket, ráadásul olyan ismert nevekkel találkozhatunk köztük, mint Katey Sagal vagy David Dastmalchian. Muszáj még megemlíteni a soundtracket is, ami ezúttal is kiválóan segíti a hangulat megteremtését, ráadásul az anime néhány jellegzetes dallamát is megidézi (ha a rajongók meghallják a „Bink’s Brew”-t, garantálom, hogy szem nem marad szárazon).

Bármilyen hihetetlen, de a Netflixnek újra sikerült a mutatvány: a One Piece második évada felülmúlta az előzetes elvárásokat, és minden szempontból jobb lett az elsőnél. Már csak azért kell drukkolni, hogy a harmadik évadra ne kelljen újabb három évet várni, mert ilyen tempóban a Marsot előbb fogják kolonizálni, mint hogy Luffyból kalózkirály lenne.

A sorozat megtekinthető a Netflixen.