Kevés olyan stratégiai széria van, amely akkora hatással volt a műfajra vagy úgy ám blokk a játékiparra, mint a Heroes of Might and Magic. A körökre osztott játékmenet, a hősalapú fejlődés, valamint a fantasy világok kombinációja már 1986 óta velünk van. Sikerét mi sem mutatja jobban, mint hogy még politikusok is szívesen elmerülnek ebben a körökre osztott fantasy univerzumban. A franchise azonban meglehetősen hullámzó teljesítményt nyújtott az évtizedek során, miközben többször is próbált megújulni. Most pedig április végén befutott a legújabb rész, a Heroes of Might and Magic: Olden Era, amely elé mi is leültünk, hogy kiderítsük: méltó folytatása lett-e a szebb napokat látott szériának, vagy ismét egy csalódást keltő epizóddal bővült a kultikus franchise.

A legelején fontos leszögezni, hogy a játék jelenleg early access állapotban létezik, tehát nem a végleges verziót nyüstölhetjük napestig, hanem egy fejlesztés alatt álló, számos hiányossággal és félkész megoldással operáló kiadást. Ennek ellenére bőven akad benne tartalom: több frakció, mélység, valamint a kampány első fejezete is elérhető a korai hozzáférés során.

Egy rég várt univerzum

A történet – szakítva a Heroes of Might and Magic V által bevezetett Asha világával – visszarepít minket a Heroes of Might and Magic III előtti Enroth univerzumába, ahol egy eddig sosem látott veszedelem üti fel a fejét tüzes bogarak képében. A sztori időrendben a harmadik rész előtt játszódik, és gyakorlatilag az Inferno frakció eljövetelét meséli el – csak éppen maguk a démonok még nincsenek jelen. Helyettük egy, a StarCraft zergjeire emlékeztető rovarsereg készíti elő az inváziót. A történet középpontjában Gunnar, a minotaurusz áll, aki a Dungeon képviseletében nyomoz Jadame kontinensén az említett bogarak után. Ezt a kontinenst eddig csak említés szintjén ismertük a korábbi részekből, így a készítők teljesen új játszóteret tárnak elénk.

Az első fejezet során szövetségeket kötünk, illetve ellenségekre teszünk szert a többi frakció képében: hol a nekróknak segítünk a lovagok ellenében, hol pedig a lovagok oldalán pusztítjuk a tündérek erdejét. A kampány ott erős, ahol érdekes sztorit, jó tempót, megfelelő kihívást és egy jól működő befolyási rendszert kínál. Ugyanakkor ezt ellensúlyozzák a gyermeteg párbeszédek, az olcsó és unalomig ismételt narratív eszközök, a felesleges korlátozások, valamint a gyenge szinkron.

Régről ismert mechanikák

Az Olden Era összességében szilárd alapokon nyugvó körökre osztott stratégiai játék, amely tökéletesen illeszkedik a sorozatba, és tartalmazza azokat a quality of life elemeket, amelyeket 2026-ban már joggal elvárunk. A játékmenetet leginkább úgy lehetne jellemezni, mint a harmadik és az ötödik rész fúzióját. A Heroes of Might and Magic III alapjaira építkezik, miközben számos mechanikát a Heroes of Might and Magic V emelt át. Hőseink itt is végrehajthatnak közvetlen támadásokat, szintlépéskor pedig a választott képességfán belül rengeteg aktív és passzív bónusz közül válogathatunk. Emellett az alapegységeinket két külön fejlesztési irányba is vihetjük. Minden lény és fejlesztett változata rendelkezik két-három passzív, illetve egy-két aktív képességgel, ám ezek minősége vegyes képet mutat. Egyes egységekhez kifejezetten jól passzoló és taktikus képességek társulnak, máskor viszont az az érzésünk támad, hogy a designerek inkább a mennyiségre mentek rá, mintsem a valódi taktikai mélységre.

Az Olden Era azért újításokkal is próbálkozik. A csatákban fókuszpontokat használunk, amelyeket támadással vagy sebződés elszenvedésével szerezhetünk, majd ezeket különleges képességekre vagy hősakciókra költhetjük. A birodalomirányításban megjelennek a törvények és rendeletek, amelyekkel specializálhatjuk országunk működését és jelentős bónuszokat gyűjthetünk be. Új nyersanyagként érkezik az Alchemical Dust is, amely a sulfur helyét veszi át, és a magasabb szintű épületek, illetve egységek fejlesztéséhez nélkülözhetetlen. Az új mechanikák egyelőre nehezen megítélhetők, hiszen az early access jelenlegi állapotában még erősen balanszolatlanok. A törvényekkel, képességekkel és cooldownos varázslatokkal jelenleg elképesztően túlzó kombinációkat lehet létrehozni – például végtelen mozgást egyetlen körön belül –, amelyek egyértelműen felborítják az egyensúlyt. Ez főként multiplayerben jelent problémát, de valószínűleg a fejlesztők még finomítani fognak rajta.

A korai hozzáférés indulásakor hat frakció érhető el. A Temple a klasszikus embersereget vonultatja fel griffekkel és angyalokkal, míg ellenpárjaként természetesen megjelenik a Necropolis élőholt hada is. Két sötételf-frakciót is kapunk: az egyik lényegében a Heroes III Dungeonjének újragondolása, a másik pedig egy lovecrafti ihletésű, csápos mutánsokra épülő frakció, a Schism.

A természetközpontú Grove a korábbi Rampart/Sylvan szerepét tölti be, de jóval kevesebb elfet és sokkal több tündért, szatírt, elementált és kőlényt vonultat fel. Bár az Inferno jelenleg hiányzik, helyette ott van a Hive, amely démoni rovarhadseregével leginkább egy olcsó zerg-utánzat benyomását kelti. A Tower, Stronghold és Fortress egyelőre kimaradtak, de későbbi DLC-k formájában még visszatérhetnek.

Tükröm, tükröm…

A játék grafikáját sok kritika érte amiatt, hogy túlságosan mobiljátékos hatást kelt, és ez a korai kiadásban sem változott jelentősen. A kalandtérkép összességében rendben van, a városképernyők távolról kifejezetten jól mutatnak, a várképek pedig egyszerűen gyönyörűek – ezek a játék legerősebb vizuális elemei. Az egységek dizájnján leginkább a Heroes of Might and Magic II mesésebb stílusának hatása érződik. A fejlesztők a két évig tartó béta során számos lénymodellt lecseréltek a közösségi visszajelzések alapján, és valószínűleg ez a folyamat tovább folytatódik majd. A csapat nyitottsága mindenképpen pozitívum, ugyanakkor ebből az is következik, hogy a játéknak jelenleg nincs igazán egységes, markáns vizuális identitása.

Zenei téren visszatért Paul Anthony Romero, a széria legendás zeneszerzője, aki ismét több emlékezetes témát komponált az aktuális részhez, miközben néhány klasszikus dallamot újra is hangszerelt. Ezen a téren panaszra semmi okunk nem lehet.

Csak még egy kört?

Az Olden Era alapvetően méltó folytatása a Heroes-szériának, ugyanakkor van egy komoly hiányossága: szinte semmilyen egyedi identitást vagy önálló stílust nem tud felmutatni. Gondosan kimért elemekből építkezik, amelyek főként a korábbi részekből összeollózott mechanikákra támaszkodnak, miközben az igazán új ötletekből meglehetősen kevés akad.

Lehetséges, hogy ez idővel változni fog, azonban jelenlegi állapotában az ember akarva-akaratlanul is visszakacsingat a sorozat harmadik vagy ötödik részére.