Hát végre eljött a pillanat és csütörtökön (július 9.) megjelent minden idők legnépszerűbb Assassin’s Creed játékának, a Black Flagnek a remake-je. És habár, mint Assassin’s Creed történet nem feltétlenül volt a legerősebb, de azóta is etalonnak számít, mint kalózos játék…sőt, talán nem túlzás azt állítani, hogy minden idők egyik legjobb, de legalábbis legelismertebb játéka. Persze teljesen kiérdemelten. A Black Flag története, karakterei, hangulata, zenéje, világa még a Ubisoft tündöklésének csúcsán is kiemelkedő volt. És most itt vagyunk, tizenhárom évvel később, hogy újra felhúzzuk a fekete lobogót.

Mindenképp szeretném megemlíteni, hogy ez a cikk semmiképp sem értékelendő végleges kritikaként, hiszen néhány órányi játék után lehetetlen teljes véleményt formálni, pláne, hogy az össz-Ubisoft összefogásban készült produkció egy rakás változtatást eszközöl az eredeti játékon, aminek egy részét még fel sem tudtam fedezni. De annyira meghatározó lesz szerintem ez a megjelenés, hogy mindenképp szerettem volna egy gyors bejelentkezést.

Szóval miről is van itt szó? Kezdjük madártávlatból. A Ubisoft nagyjából az eredeti játék megjelenése óta sorra beleszalad abba a bizonyos erdőbe aranytojást tojó szériája kapcsán. A fanok állandóan elégedetlenek, a Ubisoft megsértődik, hogy nem értik a kreatív szabadságot, a pénzügyi mutatók a bizonyíték, satöbbi, satöbbi. De akárhogy is, Edward eredeti kalandja volt az utolsó nagy áttörés a sorozatban.

A Unity és az abból kinövő Syndicate sajnos több-kevésbé elbuktak, pedig nem voltak rossz játékok, csak a Unity Cyberpunk-hoz hasonlító startja után már senki nem bízott a Ubisoftban. Aztán jött stílust reformáló Origins, mely még nyomokban tartalmazta a régi játékok ízét. Az Odyssey, habár csodálatos volt, sajnos egy felfújt lufi. A Valhalla próbált valahogy visszalépni a régi irányba, de azt sem merte tökösen csinálni, nehogy az RPG stílus rajongói kiakadjanak. Aztán megjelent a Mirage, ami üde színfolt és kellemes főhajtás volt az első rész előtt. A Shadows meg szinte megjelenés előtt megásta a maga sírját.

A helyzet olyannyira rossz lett, hogy, már a befektetők is kopogtattak a kiadónál. Így hát nagyon kellett egy win a stúdiónak. És Isten áldja a zsenit aki egy klasszikus játék remake-je mellett döntött, mert pont erre volt szükségünk. És megerősíthetem, meghallgattak minket a stúdió kreatívjai. A játék hű másolata az eredetinek. Annak minden előnyével és hátrányával. De összességében mindenki azt kapja majd szerintem amit várt. És talán pont ez fogja kihúzni a Ubisoftot a mocsárból.

Kezdjük a legfontosabbal, a történettel. Örömmel jelentem be, hogy nem, hogy nem írták át, még ki is bővítették. Sokkal többet megtudunk Edward hátteréről, hogy miért döntött a kalózélet mellett. Ez remekül elmélyíti már a játék elején is a karakterét. Kapunk új átvezetőket is, hogy a történetvezetést megtámogassák. Adewalé mellé csatlakozik három másik tiszt, akiknek saját kis melléktörténete van, amit meg kell oldanunk. Nekem nagyon tetszik ez az adalék, mert sokkal élőbbé, lélegzőbbé teszi a legénységet. És kifejezetten tetszik a két tiszt karaktere, akit eddig sikerült betoborozni.

Hegesztettek egy kicsit a craft rendszeren és a Jackdaw testreszabása is átalakult némileg, de szerencsére nem kell mindent a nulláról megtanulni. Eddig kifejezetten intuitív a rendszer. Megtartották az összes mellékes tevékenységet, szóval bőven lesz mit hajkurászni a korábbi epizódokhoz képest kicsi, de amúgy nagy térképen: vízi és szárazföldi bestiákra vadászhatunk, kincses térképeket gyűjthetünk, azték sztéléket kereshetünk, ültetvényeket foszthatunk ki, meg minden ami régen is megvolt.

Ha már Jackdaw, akkor ne menjünk el a hajózás és a tengeri csaták mellett. Ó anyám! Na itt vesz meg a játék kilóra. Ez a rész régen is jó volt, de most, az új fegyvereknek, az átgondolt, áramvonalasabb irányításnak hála, konkrétan azon kapom magam, hogy az összes hajót is le akarom vadászni a Karib-tengeren. Remek, egyszerűen remek. Taktikus, akció dús, látványos és ha több ellenséges hajóval nézel szembe, akkor erősen kihívást is jelent.

A szárazföldi harcot is átalakították, hogy jobban hasonlítson az RPG-éra rendszerére. Na itt az első hasfájásom, mert nekem nem tetszik. Nem csak, hogy nem tetszik, hanem szerintem kifejezetten clunky és nagyon nehéz jól időzíteni. Ebben nem sokat segít a gyakorta pocsék és mérsékelten reszponzív irányítás is. Nagy kár érte, mert szerintem pont az eredeti Kenway-saga harcrendszere volt a sorozat csúcspontja. Nem mondom, hogy nem megtanulható, de erős learning curve van a rendszerben.

Hasonló újításon esett át a játék harmadik nagy pillére a parkour is. Itt is megkapjuk a modern rendszer alapjait, ami alapvetően jó is lenne, de sajnos a már fent említett irányításbeli problémák itt is megvannak. Sokszor van az, hogy azt sem látom hova megyek, mert a kamera nem tudja lekövetni a mozgásomat. Ez főleg a matrózdalok hajkurászása, vagy üldözéses küldetések esetén figyelhető meg. Talán majd javítják. Bár azt is be kell vallani, hogy ez a rész az eredeti játéknak sem volt nagy erőssége és annál – már amennyire emlékeim engedik – tényleg jobb lett.

Az is örömteli, hogy a Ubisoft nem döntött úgy, szerepjátékot csinál a játékból. Nincsenek szintezett gear-ek (de transmog van), nincsenek választható párbeszédek, nincsen semmi RPG adalék. A Ubisoft betartotta az ígéretét, hogy az eredeti játék élményét fogjuk kapni. És ez így van jól. Cserébe kaptunk igazi lopakodást végre, ami valljuk be, már régen is kellett a játéknak, mint egy falat kenyér. Persze, az első részekben a social stealth volt a lényeg. De a harmadik részre már nagyon hiányzott. De végre itt van és parádésan használható.

Technológiailag kivételesen csak ódákat tudok zengeni. Hallod Ubisoft? Tudtok ilyet is! A játék alap PS5-ön is gyönyörű. Olyannyira, hogy sokszor csak az államat keresem és már szervezem a karibi nyaralást. Mindemellett stabilan, jó framerate mellett, fut a játék. Nagy különbséget nem vettem észre a különböző módok között eddig, de ez csak annyit jelent, hogy mindegyik mellett nagyon szép a Black Flag Resynced. Emellett szinte semmilyen buggal nem találkoztam. A Ubisoft ilyet már nem csinált évek óta. Hajrá!

Még gyorsan szólok a zenéről, meg a hangokról, aztán rohanok is vissza játszani! Mit mondjak? Brian Tyler dallamai még mindig ugyanúgy ütnek (ó, és hogy ütöttek a Gamer Symphony-n, aki ott volt), a matrózdalokat még mindig ordítjuk a játékkal együtt, és vannak újak is! Az ágyúk, fegyverek durrogását is öröm hallgatni, a természet zaját is. Ráadásul a Ubisoft azt állítja, hogy minden hanganyagot (de legalábbis a szinkront) újravettek a remake-hez. Ebben kételkedek, de előzzük meg nekik.

Néhány óra játék után nagyon úgy fest, hogy a Black Flag Resnyced meghozza a megváltást a bukdácsoló Ubisoftnak, de még az is lehet, hogy azt az áttörést is, ami új életet lehel a sorozatba. Ha ezt az irányt tartják a játék további részében is, és a jövőbeli játékokban is, akkor én, személy szerint nagyon, de nagyon elégedett leszek. Nagyon rég nem gondoltam, hogy ezt fogom mondani a Ubisoftra, de bizakodó vagyok. Na, vitorlát fel, majd jövök!