Akkora csendben adta ki az Xbox Game Studios a Ninja Theory által fejlesztett Senua’s Saga: Hellblade II című játékát, hogy ha nem követem, talán észre se veszem, hogy megjelent. Vajon megérte a várakozást?

A Hellblade: Senua’s Sacrifice folytatása a Senua’s Saga: Hellblade II kapásból egy nagy dilemmába ütköztet minket, hogy akkor most a Hellblade a főcím, vagy Senua(‘s)? Viccet félretéve tényleg kicsit megosztotta a véleményeket, de azt is többféleképpen.

Nem akartam igazságtalan lenni és feltételezni, hogy a 2017-ben megjelent első rész után elkezdték a folytatást, vagy hogy a 2019-es cinematic trailer ami gyakorlatilag egy Unreal Engine 5 tech demo volt, az jelezte a fejlesztés egy pontját de még ez sem, állítólag a 2020-as Bleeding Edge után kezdett csak bele a teljes stúdió a gyártásba.

Azért merült fel bennem ennek utána járni, mert a játék sokak számára meglepően rövidre sikerült. Amíg az első résznek átlagosan hét és fél óra kellett egy sima kijátszásra, a Hellblade II-nek csak hat és fél óra szükséges.

Egyesek szerint ez a játékidő nevetséges egy AAA játékhoz. Én nem vagyok biztos a játék AAA-ságában, de abban igen, hogy az elmesélt történetnek és magának a játék átélhetőségének ez az időintervallum nagyon is kedvez.

Ugyan a második rész játszható az első nélkül, azért javasolt az elsőt is kijátszani, mert megalapozza a szettinget és a hangulatát. Sok spoilert nem szeretnék egyikből sem, de mivel mindkét játékban konkrétan a kezdőképernyő még a játék elkezdése előtt az arcunkba vágja, nem mondok el talán nagy titkot azzal, hogy a játék a pszichózist történetmesélési eszközként használja.

Meg sem próbálom pszichológiailag vagy pszichiátriailag megközelíteni a témát, de az általam talált beszámolók szerint rendkívül pontosan mutatja be ezt az elmeállapotot/jelenséget.

Emiatt a pontosság miatt és a remek színészi játék miatt (kb mocap az egész) jól bele tudja magát élni a játékos a főszereplő érzelmi állapotába, ez egyébként mindkét játékra igaz. A Hellblade II-ben még a bitang élethű grafika is közrejátszik, meg merem kockáztatni, hogy eddig ez a legjobb grafikájú Unreal Engine 5-ös játék és egy kis kellemetlen VRAM memory leak-tól eltekintve ami miatt kétszer újra kellett indítanom a játékot, teljesítményre is kiválóan optimalizáltnak tűnik, bár ebben a kényszerített letterbox fekete sávok is közre játszhatnak a kijelző alján és tetején, de kevés játék közül ez egy olyan aminek igazából egész jól áll ez a filmesség.

Nem kell azért attól tartani, hogy ez 6,5 óra tömény érzelmi sulykolás, ebből azért rengeteg idő sétálós/harcolós/rejtvényes játékmenet és magában a történetben is az érzelmeknek egy széles skálája van megjelenítve, csak ilyen köntösben. A harc nem változott sokat, kicsit dinamikusabb és irányíthatóbb lett, illetve a rejtvények is elég lineárisak, zsákutcába kerülni velük nem igazán lehet, de ahhoz képest kevesebb hangsúly is van ezeken, ha valahol akkor esetleg e tekintetben találhatok igazságmagvakat, hogy ennek kicsit felesleges játéknak lennie mondjuk film helyett, de szerintem ebben a formában sokkal immerzívebb, mint egy film.

Az első résszel ellentétben viszont van egy kis bibi, amit ha túlzott logikával nézünk azért kicsit aláássa a megtett utat és a különböző mondanivalóit a történetnek. Nem tudom, hogy a pszichózisból adódik-e, vagy egy extra mentális állapot okozza, de Senua akinek a szemszögéből éljük át az eseményeket, néha erősen torzítva látja a világot.

Ez az első részben nem jelentett problémát, mivel alapvetően egyedül volt, itt viszont már a trailerekben is láthattuk ahogy együtt harcol a társaival az óriások ellen. Felmerül a kérdés tehát, hogy mi az igaz és mi a látomás, amiben furcsa mód nem annyira segítenek a többiek és ezért hihetetlenül nyakatekert eseménysorokat kell beleképzelnünk abba, hogy a többiek hogy tudják mégis vele együtt megélni ezeket a kalandokat.

Ennek ellenére a játék egy nagyon érdekes, szép, érzelmes történetet ad át, rendkívüli látvány és hangvilággal, jó tempóval egy szerintem ilyen témára optimális időintervallum alatt. Véletlenül sem reklámnak szánom, de egy hónapnyi Game Pass előfizetésért a mostani időkhöz, játékokhoz, áraikhoz és általános felületességükhöz képest nagy értéket tud képviselni a Hellblade II.