Könyv

A múlt jövője – Star Wars A Köztársaság fénykora regények kritika

Amikor annak idején a Disney átvette a Star Wars-t és bejelentették, hogy eltörlik vagy legalábbis semmisnek veszik az addig megjelent összes alkotást, amik nem a filmek sokakban felmerültek bizonyos ellenérzések. Ugyan a rend kedvéért azért azt is hozzá kell tenni, hogy ezek az alkotások sokszor elég ellentmondásosak voltak, illetve a színvonaluk sem mindig volt éppenséggel minőségi. Persze aztán a Disney apránként azért csak-csak visszahozott bizonyos elemeket mint például Thrawn főadmirálist, Revant vagy a Solo gyerekeket. Igen, ez a Han Solo egyik gyereke átáll a sötétoldalra dolog sem a Disney saját ötlete. Végül aztán a Disney csak megtalálta a módját, hogy miként csináljon egy teljesen saját és a korábbi alkotásoktól nagyrészt független dolgot és ez lett a High Republic, vagyis magyar nevén a Köztársaság Fénykora című széria.

A Köztársaság fénykora nagyjából 200 évvel a Sithek bosszúja eseményei előtt játszódik. Márpedig ez az időszak eddig egy meglehetősen mellőzött és kihasználatlan része volt a Star Wars világának. Ugyanis csakhogy képbe kerüljön mindenki, úgy ezer évvel a Galaktikus Birodalom létrejötte, vagyis a harmadik rész vége előtt kihaltak a sithek, mármint jobban mondva a háttérbe húzódtak, amiről bővebben a Drew Karpyshyn féle Darth Bane regények szólnak és szinte egy olyan alkotás sincs, vagy legalábbis én személy szerint nem tudok róla, hogy lenne, ami az ezt követő időszakkal foglalkozna. A legközelebbi ilyen alkotásnak James Luceno Dart Plagueis című regénye tekinthető, ami olyan 50-60 évvel a Baljós árnyak eseményei előtt játszódik. Szóval van itt egy bő 900 éves játéktér a Disney számára.

Ehhez képest az egeres cég a rájellemző módon, azért olyan túlságosan nem mert kockáztatni és nem igazán szakadt el a filmek cselekményétől. Vagy legalábbis csak pont annyira, hogy adott esetben azért vissza tudjon valahogy nyúlni hozzá. Mert bár tény, hogy a Köztársaság fénykora alapkoncepciója kellően érdekes és izgalmas, azért valahol mégis csak olyan érzése van az embernek, hogy igazán ugorhattak volna vissza még pár száz évet. Emellett azt is muszáj megemlíteni, hogy a Disney ezzel az új szériával, mármint a Köztársaság fénykorával azért elég rendesen szétbarmolja a Star Wars eddig felépített világát. Bár igaz ezt leginkább azok érzékelik, akik a filmeken kívül más Star Wars-os alkotásokat is fogyasztanak értsd könyvek, képregények és videojátékok.

Egyébként egy apró érdekesség. Habár elkötelezett Star Wars rajongónak tartom magam, mégis amikor először bejelentették ezt az úgynevezett Köztársaság fénykora érát bevallom annyira különösebben nem érdekelt a dolog, mivel nem igazán tudtam elképzelni, hogy érdemben mit tudnak kihozni belőle. Aztán kijött a Star Wars Eclipse nevű videojáték előzetese, ami szintén ebben az érában játszódik és végülis az keltette fel az érdeklődésem a dolog iránt. Az már persze más kérdés, hogy közben kiderült, hogy magából a játékból az előzetesen kívül semmi sincs kész és az azt fejlesztő Quantic Dream is nem sokra rá csődöt jelentett és felvásárolták. Magának a játéknak a megjelenését pedig bizonytalan időre elhalasztották.

Ugyanakkor az is látszik, hogy a Disney-nek nagy tervei vannak ezzel a szériával. Hiszen ott van például a készülő Acolyte című sorozat. Valamint tervben van egy vagy több Taika Waititi által készülő film is, ami ugyanebben a korszakban játszódik. Meg persze a számos könyv, képregény és hangszínjáték, amiknek ha jól tudom szintén van/lesz írásos formában kiadott változata, lásd például a Dooku, az elveszett jedi című alkotás. Ez a cikk viszont most csak az alábbi alkotások alapján készült: Charles Soule-A jedik fénye, Cavan Scott-Viharfellegek, Justina Ireland-Lopakodó árnyak, Claudia Gray-Fenyegető sötétség és Csillaghullás.

A történet mint azt korábban említettem nagyjából 200 évvel a Sithek bosszúja című film eseményei előtt játszódik. A Köztársaságban viszonylagos béke honol. A galaxis úgy ahogy fejlődik. A rendre és a biztonságra pedig a Jedi lovagok ügyelnek. Azonban egyszercsak felbukkan egy újszerű fenyegetés (mily meglepő), ami azután szépen szerteágazik és a jedikre hárul a feladatok, hogy valahogyan megoldják a kialakult helyzetet. Ugyan nem szeretnék nagyon spoilerezni, viszont mivel az egyes alkotások eléggé összefüggenek egymással, így ez sajnos nem minden esetben kivitelezhető.

Annyit azonban talán még érdemes tudni, hogy a Disney, illetve az ő alá tartozó Lucas Books több fázisra tagolta ezt a szériát, mármint a Köztársaság fénykorát (igen akárcsak a Marvel esetében) és elvileg ez akarna lenni az úgynevezett első fázis. Plusz az időközben megjelent és a cikkírás pillanatában általam még nem olvasott Daniel José Older-Éjféli horizont című alkotása. Valamint hogy a könyvek egy része egy afféle fősodratú storyvonalat képvisel, a többi pedig meg egyfajta különálló spinoffot. Őszintén szólva elég furcsa módon kezelik ezeket az alkotásokat, de hát ők tudják.

Tehát a történet meglehetősen összetett és alapvetően több cselekmény szálon is fut. Ez egyébként bizonyos esetekben kissé zavaró is tud lenni, mert egy-egy ilyen váltás olykor ki tud vetni az élményből. Főleg ha egy olyan szereplő kerül utána elő, aki vagy nem annyira szimpatikus vagy csak éppenséggel nem annyira érdekes, ami vele történik. Viszont összességében véve a cselekmény szinte végig feszült és a különböző események is jól fel vannak építve. Illetve helyenként vannak utalások a más alkotásokban, értsd többi könyv és képregényekben történtekre. Bár ez valahol mindig is a Star Wars regények egyik sajátossága volt.

Ami a karaktereket illeti, összességében véve azok is teljesen rendben vannak. Kellően változatosak és megfelelően kidolgozottak mind a negatív, mind pedig a pozitív oldalon. Illetve, ami esetleg sokak számára meglepő lehet, hogy olykor azért elég rendesen hullanak is. Mert bár persze valahol érezhető, hogy melyek azok a karakterek, akikkel hosszabbtávon is terveznek. Viszont közöttük is volt olyan szereplő, akit amikor a helyzet megkívánta úgy kikaptak, mint annak a rendje. Emellett az is sokat számít, hogy az aktuális főgonosz karaktere is nagyon jól ki lett találva és bár elvileg nem tudja használni az Erőt, mégis kellő mértékű fenyegetést képes jelenteni a főhősöknek.

Azonban ami nagyon nem tetszett, illetve nem tetszik az egész Köztársaság fénykora szériában az egyfelől az, hogy sok olyan dolgot semmibe vesz vagy éppenséggel megmásít vagy adott esetben akár még ki is töröl a Star Wars eddig ismert világából, amit nem feltétlenül kellene. Például a Köztársaság kiterjesztettsége és a Galaxis technikai fejletségének állapota terén. Másfelől pedig számos olyan gondolati és filozófiai irányzatot vezet be a Star Wars-ba, ami szerintem és feltehetően sokan mások szerint is nem feltétlenül válik a franchise hasznára. És itt most nem feltétlenül csak a Woke irányvonalra gondolok. Azzal még úgy ahogy ki lehet egyezni és itt még nincs is annyira túltolva. Legalábbis egyelőre.

Oké, itt akkor most mindenki engedelmével rantelnék egyet, ha esetleg nem vagy rá kíváncsi akkor nyugodtan ugord át ezt a bejegyzést. Szóval számomra baromira visszás, hogy a jedik ebben a szériában, mármint a Köztársaság fénykorában, olyan elcseszett kis rinyapinák lettek, hogy az valami felháborító. Meg könyörgöm ne kelljen már morálisválságba kerülnie egy jedinek azért, mert elvetemült tömeggyilkosokat és veszélyes emberevővadállatok kell elintéznie. A fénykard a kezükben nem valami hipszter kialakítású zseblámpa, amivel csak összevissza pózolgathatnak a helyi közösségi médiában. Ha kell akkor igenis használják arra, amire való.

Persze valahol azzal is meg lehetne magyarázni ezt a jelenséget, hogy mivel a sithek már régóta eltűntek, így nem igazán maradt olyan morális viszonyítási alap, amihez a jedik olyan különösebben kötni tudnák magukat. Vagy legalábbis mivel nincs egy alternatív irányvonal, amivel szemben érdemben meg kellene határozniuk magukat, így maga a Jedi Rend is úgymond gyengébb lett. Ennek egyébként a filmek tekintetében akár még lenne is értelme. Csak akkor könyörgöm legyen már kidolgozva ez a része is a dolognak és ne nekünk, a Közönségnek kelljen belemagyarázni ilyesmiket. RANTELÉS VÉGE

VÉGSZÓ

Ugyan azt egyelőre nehéz megmondani, hogy milyen lesz majd ez a Köztársaság fénykora időszak. Illetve, hogy hova szeretnék majd kifuttatni. Ám határozottan van benne potenciál. Csak legyen elég bátorságuk és kreativitásuk kihasználni a bennelévő lehetőségeket.