Meg szoktam várni, hogy a végére érjek, netalán ki is maxoljak egy játékot, mielőtt véleményt formálnék róla, de a napokat elvitte a munka, élet, Shadowlands és a Valhalla maxolása, a CP 2077 körül pedig felrobbant a világ, ami mellett nem lenne szép elmenni, illetve lehet nem lenne fair hetekkel későbbi tapasztalatról beszélni, amikor a felháborodások tárgya már eliminálva lenne. Ezért nézzük meg, mi van ezzel az egész felhajtással, milyen volt (számomra) megjelenéskor a játék!

Nem december tizedikén írom ezeket a sorokat, de a fent említettek mellett nem jutottam még tovább a játékban, mint ameddig az első néhány napban (kb. 10 óra, 1.04-es patch), úgyhogy minden tapasztalat igazából abból az időből származik, ami miatt ki vannak akadva az emberek a játékra és a CD Projekt Red-re. Mindenekelőtt tennék egy rövid kis kitérőt, mert számomra nagyon furcsa a jelenlegi hangulat a játék fogadtatását illetően. Egyszerűen vagy azt látom, hogy valaki szereti a játékot, vagy valaki utálja, a kettő között nem igazán találok átmenetet, nem olyan érveléseket találtam, hogy tök unalmas, semmilyen, üres, vagy esetleg olyat, hogy a történetre és a karakterekre lennének kiakadva az emberek, mint például a The Last of Us 2-nél. Ez pedig szerintem ahhoz köthető, hogy mi a konfliktus fő tárgya: a technikai hibák.

Bugok és botrányok

Az emberek többsége azon van kiakadva, hogy tele van hibával (bug-gal) a játék, rossz a teljesítmény régi konzolokon és ez mennyire elrontja a játékot és ez tipikusan egy olyan kategória, ami végletesen osztja meg az embereket. Mindenkinek más a tűréshatára ilyen téren, kinézet terén szerintem egy COD:Warzone is egy kisfelbontású pixelháború PS4 Slim-en/Xbox One-on, illetve még exkluzív címeknél is tapasztaltam alacsonyabbra skálázódó felbontást és szaggatást, amikor nem bírta már a hardver (Death Stranding-nél) és emiatt nem is veszek meg konzolra játékot, ami megjelenik PC-re. Persze ehhez kell egy jobb gép, mint egy konzol, de ez is egy tök szubjektív téma, például a PS4 és Pro közötti különbség nekem nem érte meg az extrát, mert csak az exkluzív játékokat szeretném elérni, míg van, akinek nem csak ezen címek játszhatósága a szempont, és befektet az erősebb konzolra.

A „bugtűrési határ” – elneveztem így – pedig még a fentinél is szubjektívebb.

A több óra játék alatt összesen két hibába ütköztem, amiből az egyik egy megduplázódott evőpálcika volt, a másik pedig egy T pózos karakter, persze vannak szerencsétlenebb esetek, ismerősnek vissza kellett töltenie egy korábbi mentést, mert beragadt egy karakter egy épületbe és nem tudott vele beszélni. Ez valakinek már elég indok ahhoz, hogy megragadja a vasvillát és felnyársalja a játékot. Nekem meg se közelíti a tűréshatáromat – Valhallában vagy ötször újra kellett töltenem hasonló okból, az új patch óta minden betöltéskor részegen fogad a karakterem (ki is kell várni, hogy kijózanodjon) és van 90+ GB felvétel a vicces vagy bizarr bugokról és ettől függetlenül annyira élveztem, hogy kimaxoltam.

De megtalálnak engem a bugok más játékokban is. A Red Dead Redemption 2-ben az égből zuhanó lovaskocsin kívül szerintem az összesbe belefutottam ami akkor keringett a neten. Witcher 3-ban voltak küldetések, amiket nem tudtam úgy befejezni, ahogy szerettem volna, mert nem ment azzal tovább a játék és még sorolhatnám, mégis a legjobb játékok közé sorolom mindkettőt.

Szóval bennem felmerül a kérdés, hogy mennyire jogos ez a vagdalkozás, tényleg ennyi embernek olyan komoly problémái vannak a játékkal, amitől játszhatatlanná válik számára, vagy csak mindenki, olyanok is, akik ki se próbálták, felültek a hate train-re (vagy átszálltak a hype train-ről) és most azon élvezkednek, hogy szidhatják a játékot és a gonosz kiadót/fejlesztőket. Persze ilyenkor mindig előjönnek a gonosz nagycéges témák, crunch time, hypeolás, félkész megjelenés és a többi, ami persze mindig összeköthető az aktuális véleményekkel. Ha valaki olyat is belegondolt a hype miatt, ami meg se próbál lenni a játék, garantáltan csalódni fog, de az már megint egy másik téma és nem ezt részletezném ebben a cikkben, így is hosszabbra nyúlt ez a kitérő, mint szerettem volna.

A lényeg, ami miatt mindenképp ki szerettem volna térni erre, hogy leszögezzem, nem fogom tudni megmondani, kinek lesz elfogadható a játék technikai oldalról és kinek nem. Azt nem vitatom, hogy jobban is lehetett volna csinálni, de az eredmény is túlságosan szubjektív kategória. Aki szerint túl sok a bug, mi a határ, ami még belefér? Tökéletes szoftver nincs, amikhez hasonlítgatják a neten, szintén tartalmaznak hibákat, több órányi videót lehet nézni GTA, Assassin’s Creed, Skyrim, Fallout és társaikból egyenként.

Az a kérdés éppígy felmerül, hogy grafikailag mi a minimum elvárás.

Az eredeti konzolok grafikája szebb, mint a minimum PC beállítások (több hardverzabáló funkció be van kapcsolva), utóbbira mégsem panaszkodik senki, mert el van fogadva, hogy szebb grafikához jobb gép kell. Szóval objektíven dűlőre erről sose fogunk jutni. Utána kell nézni a dolgoknak és nem előrendelni, hisz ahogy Cartman is megmondta, ha előrendelsz, AZT kapsz a szádba. Mondjuk most elég sok meló lesz az utánajárással, mert objektív/releváns teszteket jelenleg viszonylag keveset találni. Például olyan videót, ami Xbox One-t hasonlít össze PC minimum grafikával is úgy kellett keresgélni a sok PC max graf összehasonlítás között.

A kritika

Szóval ezzel lezárnám az egész botrányt a játék körül és felmenteném magam az alól, hogy megpróbáljam tippelgetni, kinek mi a tűréshatára, nézzük a játék többi részét. Egy kőkeményen RPG (szerepjáték) műfajról van szó egy cyberpunk világban. Eleinte nem vonzott annyira a világ, de belegondolva, hogy a Deus Ex-et is szerettem, egyre jobban megbarátkoztam a gondolattal, hogy nem egy sci-fi vagy fantasy kalandban lesz részem; szerencsére nem steampunk, mert azzal nagyon hadilábon állok.

Magán a műfajon belül viszont nagyon ott van a világfelépítés.

A játék központjában levő várost az egymással versengő vállalatok irányítják és próbálják átvenni felette az irányítást, miközben a lehetőségek tárháza mindenfelől idevonzza az embereket. A társadalom az aljától a tetejéig át van gondolva, hogy mik azok a fogaskerekek, amiktől működésben marad. Ez utóbbi már a játék elején fogad minket, mivel választhatunk a karakterünk hátteréről, ami a rövidebb bevezetőn túl is visszaköszön a játék során kisebb-nagyobb döntési lehetőségek formájában – akkora befolyása talán nem lesz, mint a Dragon Age Origins-ben, de nehéz előre megtippelni.

Sajnos az RPG műfaj nagyon sokféle játékra ráhúzható, de

mindkét leggyakoribb típus szerepel a játékban, a karakter fejlesztése és a játékos által hozott döntések.

Előbbi egy elég szolid rendszernek tűnik az idő alatt, amíg szerencsém volt hozzá. A választható képességek, fejlesztések érdekesek, jól tudják befolyásolni a játékmenetet (komplett bossfight-ok kihagyhatóak például lopakodással), a felszerelések pedig változatosak, mind ruhák, mind fegyverek terén széles választék tárul elénk a különböző eszközökből, amik segítségével elbánhatunk egy-egy ellenfelünkkel. Ehhez elengedhetetlen egy kellemes irányítású „gunplay” (az érzés, ahogyan irányítod, lősz a fegyvereddel), ami számomra jobb egy hasonló kategóriájú Deus Ex Mankind Divided-nál, de persze a közelébe se ér egy COD:MW-nek – a GTA V gunplayét nem szeretem se first person, se third person módban, így azt nem tenném ide. Egyedül talán a sima boxolás, ami nem annyira szimpatikus, ráfér egy kis finomítás; a hackelés pedig jobban tetszik, mint a Watch Dogs-ban, vagy Deus Ex-ben.

Utóbbi pedig – szintén hangsúlyozom, az eddigi tapasztalataim alapján – totálisan hozza a CDPR-tól megszokott és elvárt döntéseket számuk és jelentőségük tekintetében is. A legkisebbnek tűnő döntés is hosszú távon elszakíthat egy-egy karaktertől, szerencsére erre még az első pár órában ráeszméltem és innentől jobban is tudok figyelni rá, nem a századik órában esett le, hogy a tizedikben meghozott aprónak tűnő döntés igenis nagyon komoly volt (Dragon Age Inquisition-ben így jártam). A főcím előtti elég hosszú bevezetőt ugyan lényegében előre lelőtte nekünk a hivatalos cinematic trailer,

ennek ellenére így is érzelmekkel teli maradt, miközben sok karaktert megismerünk és beleélhetjük magunkat az eszméletlenül hangulatosan felépített világba.

Még néhány olyan döntést is hozhatunk, ami később visszaköszön, ezzel is erősítve, hogy ez nem csak egy hosszú tutorial a játék elején. A dialógusok gördülékenyek és a válaszaink is kielégítőek, egyelőre nem futottam olyan problémába, hogy tök mást mondana a karakterem, mint amire gondoltam a választás szövege alapján. Mindezt nagyon szép kerekké teszik a profi szinkronhangok és az a szövegfelismerős animációs technológia, ami miatt minden szemtől szembeni beszélgetés alkalmával nagyon kifejező arcmimikával szólalnak meg a karakterek.

Végül fontosnak tartom megemlíteni az open world (nyílt világú) elemeket.

A városnak (Night City) rengeteg kisebb-nagyobb tennivalója van számunkra véletlenszerű út széli lövöldözésektől kezdve apróbb feladatokon át egészen több részes, szerteágazó mellékküldetésekig.

Ahogy open world szerepjátékoknál lenni szokott, a hangsúly inkább az ilyen tartalmakon van és ezekkel van tele a játék, úgyhogy érdemes így tekinteni a nyílt világra és nem olyan dolgokra számítani, mint például RDR2-ben, hogy ha havas környéken nekimész egy fának, arról leesik a hó. Van néhány dolog, amit e téren hiányolnak az emberek, a legszembetűnőbb valami borbélyszerű karakterváltoztatás; ugyan first person kamerában csak ritka esetekben köszön vissza, azért mégis lehetne rá lehetőség. Szóval az open world-re itt inkább Dragon Age Inquisition, Mass Effect Andromeda, Skyrim-szerűen érdemes gondolni, mint GTA vagy Red Dead Redemption eseteiben. Hogy mennyi utóbbiakra hajazó tartalom lesz hozzáadva a jövőben, majd kiderül.

Végszó

Összegezve tehát, az eddigi benyomásaim alapján egy remek RPG-t kapunk egy nagyon jól összetett és hangulatos világban, ahogy arra a CDPR korábbi munkái alapján is számíthattunk. Sajnos a megjelenés korántsem volt gördülékeny,

szinte lehetetlen biztosra mondani, hogy megérdemli-e ezt a mennyiségű utálatot

– összefolynak a komolytalan, trendből utálók, akik azt hitték az eszetlen hype miatt, hogy egy GTA Cyberpunk-ot kapnak egy CDPR-os RPG helyett és azok, akik tényleg olyan/annyi technikai hibába futnak bele, hogy már egy egészséges tűréshatár mellett se élvezhető a játék számukra. Ha valaki nem biztos benne, hogy utóbbi téren mennyire ismeri magát, érdemes lehet várnia a javításokra, de aki számára vonzó egy first person action RPG egy cyberpunk világban, annak első benyomások alapján javaslom, hogy előbb vagy utóbb keresztezze az útját a Cyberpunk 2077.