A Miután szériát sokan egykalap alá sorolják a többi úgynevezett kortárs utálnivalóval. Olyanokkal mint az Alkonyat széria, a Szürke 50 árnyalata vagy újabban a 365 nap, amivel egyébként ha jól tudom nagyjából egyidőben is jelent meg. Persze valahol érthető ez a fajta bekategorizálás, hiszen igazából a Miután is egy afféle… nos szóval egy olyan jellegű alkotás, aminek a kapcsán ahhoz, hogy érdemben ki lehessen beszélni szükséges belemenni bizonyos tabunak számító dolgokba. Tehát újfent egy olyan cikk következik, amiben esetleg egyesek számára kényelmetlen vagy éppenséggel akár visszataszító dolgokról lesz szó.

Feltehetően sokak számára ismerős lehet a Wattpad neve, ami alapvetően egy olyan közösségi felület, ahol bárki ingyenesen közzétehet bármilyen általa írt alkotást, illetve ugyanúgy ingyenesen olvashatja mások alkotásait is. Persze nem titok, hogy a Wattpaden közzétett alkotások jelentős része finoman szólva sem éppen képvisel valami magas színvonalat. Ám, ami talán még ennél is rosszabb, hogy ezek az úgynevezett alkotások nem is annyira tekinthetőek irodalmi jellegű műveknek, mintsem inkább csak afféle írásosformába öntött maszturbációs fantazmagóriáknak. Márpedig ez elég sokat árt a Wattpad megítélésének.

Ugyanakkor az is igaz, hogy a Wattpad számos olyan írónak, vagy legalábbis írónak készülő személynek biztosít lehetőséget arra, hogy felfedezzék a benne és az alkotásaiban rejlő potenciált. Másfelől pedig elég sok pocsék alkotás tud megjelenni úgymond hagyományos úton is, amelyeket elvileg több úgynevezett szakértő, értsd szerkesztő, lektor, kiadóvezető stb látott és állítólag ellenőrzött le a megjelenésük előtt. Szóval nem érdemes egy alkotót vagy alkotást sem pusztán azért elítélni, mert köze van vagy éppenséggel volt a Wattpad-hez.

És akkor ezzel el is érkeztünk Anna Todd-hoz és az ő Miután könyveihez. Anna Todd ugyanis tipikus sztereotípiája annak, ahogy az átlagember elképzeli a Wattpad-es alkotásokat író per olvasó személyeket. Másfelől viszont mégis egyfajta példaképnek is tekeinthető vagy legalábbis sokan annak tartják őt. Mivel aránylag fiatalon, kvázi a hobbijával tudott érvényesülni. Mi több nemzetközi sikereket elérni és egy komplett karriert felépíteni. Ezáltal pedig akarva akaratlanul is nemcsakhogy Anna Todd lett a Wattpad arca, hanem egyfajta szimbólummá is vált az irodalomban. Ugyanakkor az is tény, hogy Anna Todd munkássága, vagyis konkrétan a Miután széria megítélése eléggé megosztó.

Alapvetően a Miután is egy tipikus tucatgyártott romantikus történetnek beállított maszturbációs fantazmagória, amiben a női főszereplő egy aránylag visszahúzódó nem túl magabiztos antiszociális személy, aki emellett persze meglehetősen okos, csinos bár persze ennek nincs igazán tudatában. Ja és persze természetesen még szűz is. A férfi főszereplő pedig egy tacajparaszt elkényeztetett bunkó rohadék, aki nagyívben szarik mindenre és mindenkire, de természetesen kőgazdag vagy legalábbis nem egy csóringer valaki és nyilván a legfőbb vágya, hogy megdughasson maga körül minden nőt. Nem mellesleg persze megrögzött irányítás mániás és valami olyan gusztustalan módokon szokott nyomulni a kiszemelt nőire, hogy az simán beleillene a jogi egyetem tankönyveibe.

Azonban a Miután különlegessége abban rejlik, hogy mindezt megspékelte még egy jó öreg seveled-senélküled féle viszonnyal a két főszereplő között, ami amellett, hogy klasszikus példája egy tipikus toxikus párkapcsolatnak, még tele is van valami olyan kibasszotul sok indokolatlan és leginkább vontatott konfliktussal, hogy a Közönség egy jelentős része már csak ettől agyfaszt tudna kapni. De hát ugye valamivel ki kellett tölteni a könyveket és akkor még nem is beszélve a filmekről. Merthogy Ó igen természetesen ebből a cuccból film is készült. Méghozzá szám szerint 5 darab is.

Na most bevallom, hogy én alapvetően csak a filmeket láttam. Illetve miután (höhö) láttam az első részt, ami valami olyan összecsapott és sok esetben érthetetlen volt. Vagy legalábbis én nem igazán értettem, hogy miként jutott el a női főszereplő Tessa a soha többé ne érj hozzámtól a nyugodtan nyúlkáljál csak a bugyimbanig kb fél perc alatt. Viszont volt egy sejtésem, hogy itt feltehetően van egy több száz oldalas magyarázat erre a könyvben és amikor megláttam, hogy ez egyébként egy több mint 500 oldalas könyv, így egyfelől megnyugodtam. Másfelől már csak úgy kíváncsiságból is elolvastam az első részt és csak is azt. Ezután (kackac) pedig már magabiztosan ki merem jelenteni, hogy igazából csak a filmadaptáció lett geci szar. De akkor most nézzük is meg előbb a könyvet, mert azzal is vannak bajok.

Szóval a könyv már lényegesen több háttérmagyarázatot ad arra, hogy miért olyan Tessa kapcsolata az anyjával, amilyen. Illetve ugye Tessának még a történet elején van egy pasija Noah, aki a könyvben messze nem annyira egy töketlen nyomorult balfasz, mint a filmben. Bár a karaktere így se lett jobb. Meg persze ott van Tessa szobatársa Steph karaktere is, aki a könyvben teljesen heteró és elvileg volt is valami viszonya Hardinnal, a férfi főszereplővel. De a filmben ő ugye már leszbikus lett, mert miért ne. Viszont nagyon előre szaladtam.

Tehát a Miután története abból áll, hogy adott egy fiatal lány Tessa, aki tipikus eminens kisdiák vagy ahogy ő fogalmaz egy tipikus úgynevezett jó kislány, aki éppen most megy egyetemre. Az anyja egyedül neveli és szigorúan fogja. Ugyan van pasija Noah személyében, de valamiért abban maradtak, hogy a házasság előtt nem szexelnek. Csakhogy aztán Tessa élete teljesen felfordul, amikor is még az egyetem elején megismerkedik Hardin-nal a magának való úgymond rosszfiúval. Akinek egyébként nem mellesleg az egyetem rektora az apja. Innentől kezdve pedig a cselekmény abból áll, hogy ez a két szerencsétlen kerülgeti egymást és hol a leggiccsesebb módokon romantikáznak, hol pedig a legdurvább módokon összevesznek.

Viszont annyit azért az alkotás, illetve inkább a könyv mentségére lehet mondani, hogy itt azért a főszereplőknek, különösen Hardin-nak amúgy tényleg van egy nagyon komoly traumája, ami valahol megmagyarázza, hogy Hardin miért lett olyan amilyen. Sőt, ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor én még valahol azt is kimerem jelenteni, hogy megértem, hogy miért tartja valaki vonzó karakternek Hardint. Csak hát ugye ennél az alkotásnál is érvényesül az a probléma, hogy a felmerülő konfliktusok nagyrésze főként abból adódik, hogy a szereplők nem beszélgetnek egymással.

És akkor ehhez még hozzájön az is, hogy Tessa karaktere valami olyan arrogáns és hisztis, hogy az valami elképesztő. Eleve ő az, mármint Tessa, aki megcsalja a pasiját Noaht Hardinnal, úgy hogy Noah egyébként ott van kvázi mellette. Ráadásul ezt még el is akarja titkolni meg összevissza hazudozik erről. Majd aztán még Hardint cseszi le, amiért a srác megmondja neki, hogy ez így nem oké. Pff, hányingerem van az ilyentől. És bevallom a könyv csak is azért nem tudta annyira felbaszni az agyam ezzel, mert speciel előbb láttam a filmet és így már nem ért váratlanul a dolog.

Ami viszont már inkább kiverte nálam a biztosítékot az az, hogy Tessa is, az anyja is, meg Noah is csak azért képes volt elítélni, lenézni és konkrétan megvetni Hardint meg Steph-et, mert TETOVÁLÁSUK ÉS PIERCINGJÜK VAN, illetve mert Steph festi a haját. Na persze! Ha valakinek tetoválása van vagy netán festi a haját, mondjuk lilára akkor az biztosan már csak egy lecsúszott semmirekellő szar alak lehet, aki legfeljebb csak a gyárban a szalag mellett dolgozhat, már ha egyáltalán dolgozik. Ez mi ha nem előítélet meg kirekesztés? És mindezt úgy mondom, hogy nekem személy szerint se tetoválásom, se piercingem nincs. Viszont van egy idevágó személyes kis történetecském.

Még az egyetemi éveim alatt diákmunkásként dolgoztam és volt egy alkalom, amikor két kollégám között kvázi közvetítettem, hogy találkozzanak majd valamikor munkaidőn kívül is, szóval hogy randizzanak, mivel mint kiderült amúgy szimpatikusnak találták egymást. Igen ám, csakhogy a lányt a szülei szintén elég szigorúan fogták és a randi előtt leellenőrizték a srác közösségi oldalát. És hát mivel a srácnak tetoválásai voltak, meg piercingje, meg kicsit ilyen punkosabb kinézete így nem hagyták, hogy találkozzon a lányukkal. De az már persze nem érdekelte őket, hogy a srác amúgy végzős mérnök hallgató volt, önálló egzisztenciával és amennyire sikerült megismernem még egy teljesen normális, társadalmilag is hasznosnak mondható személy volt. De hát ugye az előítéletek.

Szóval a két főszereplő viselkedésével azért vannak problémák. Sőt, kifejezetten káros és sokszor visszataszító az, amit egymással művelnek. Különösen Hardin esetében. VISZONT, mind az alkotás, vagyis a Miután és mind pedig maga Hardin is, mint karakter/személy tényleg problémának tartja ezt a fajta viselkedést és ami talán a legfontosabb, hogy Hardin igyekszik is tenni ellenük. Már amennyire persze a narratíva, de legfőképpen az írónő Anna Todd ezt hagyja neki.

Mindesetre a további filmek megértéséhez már feltétlenül nem kell elolvasni a könyveket. Sőt, a második rész, a Miután elbuktunk… pff ezek a címek már megint… szóval a második rész egyébként ahhoz képest már egészen korrekt lett. Persze a széria hibái továbbra is masszívan jelen vannak benne. De itt legalább valamennyire kompenzálva vannak. Van karakterfejlődése az egyes szereplőknek. Főként Hardinnak. Valamint az évszázad legcukibb lánykéréses jelenete. Ami egyébként nem Hardinhoz köthető. Szóval lenne ebben az alkotásban potenciál, csak sajnos nem igazán kezdenek vele semmit.

Ugyanis a harmadik és negyedik, vagyis a Miután elbuktunk és a Miután boldogok leszünk már ismét visszatér ehhez a rohadtul vontatott és kibaszottul felesleges balhézáshoz. Persze megvannak a maga jobb pillanatai. És ezek alatt nem feltétlenül a szexjelenteket értem. Ja egyébként ha már itt tartunk, akkor minden hibája és baromsága ellenére a Miután szériának van egy nagyon nagy erénye, nevezetesen, hogy kiemelt hangsúlyt fektet a BIZTONSÁGOS SZEXre. Hardin ugyanis minden alkalommal külön kérés nélkül használ óvszert, sőt a filmben akármilyen hűde romantikus jelenet vagy helyzet is van, mindig megállnak és külön kiemelt figyelmet kap az óvszer felhelyezése. Ez egyébként a könyvben is így van. Szóval ha másért nem is, ezért kifejezetten jár a Miután-nak a pacsi.

Az már viszont egy kevésbé szimpatikus húzás, hogy az alkotó Anna Todd konkrétan beleszőtte a saját alkotását ebbe az egészbe. Ugyanis mint kiderül Hardin titokban szintén író és a Tessával való kapcsolatukról írt egy könyvet Miután címmel. Hoppáhoppá. Természetesen ez újfent egy bugyuta összeveszéshez vezet Hardin és Tessa között, amire annak rendje és módja szerint felhúztak egy ötödik filmet is Miután annyi minden történt címmel. Ez egyébként részben a kvázi előzmény történetnek számító Mielőtt című könyvet dolgozza fel. Illetve feltehetően a Miután negyedik részének végét.

Azonban amennyire egy elfuserált baromságnak tűnik ez az egész, meg egy újabb rókabőr lehúzásnak, bár a Miután filmek sose voltak igazán annyira sikeresek, mint mondjuk a Szürke vagy az Alkonyat, nos a helyzet az, hogy ez az ötödik rész így ahogy van egy teljesen decens és élvezhető alkotás, akár talán még így önmagában is. Emellett még ha úgy vesszük van egy kifejezetten pozitív üzenete is. Ugyanis Hardin végül csak felismerte a saját hibáit. Szembe is nézett velük és ha nagy nehezen is, de képes volt tovább lépni rajtuk.

Habár itt azért muszáj megjegyezni azt is, hogy egy feneketlen pénztárcával baromi könnyű önmegtalálni meg önkiteljesedni és minden egyéb ilyen önismeretes motivációs dolgot csinálni. Legalábbis szerintem sokan voltak/vannak olyanok, többek között egyébként jómagam is, akik szívesen elmentek volna vagy éppenséggel akár elmennének keresgélni önmagukat ilyen vagy olyan okokból. Csak hát ugye vannak bizonyos kötelezettségeik amiket nem lehet csak úgy otthagyni. Mondjuk ilyen téren van pár másik alkotás is, amit éppen emiatt sokkal jobban utálok és sokkal károsabbnak is tartok, mint akármelyik Miután részt, vagy akár a 365 napot. De azokról talán majd máskor.

VÉGSZÓ

Habár érthető, ha valaki ellenszenvvel viszonyul az ilyen és ehhez hasonló jellegű alkotásokhoz. Azonban én továbbra is azt vallom, hogy az ember inkább utólag ítélkezzen és ne előre. Mert bár a Miután szériának rengeteg hibája van. Viszont összességében véve legalább mégis csak valamiféle pozitív üzenetet hordoz.