Sorozat

Anya, fiú, android

Szinte napra pontosan egy hónapja került fel a YouTube-ra A farkas gyermekei című sorozat előzetese. A sorozatrajongók pedig a látottak hatására elégedetten csettintettek, egészen addig, amíg meg nem tudták, hogy az Aliennel ismertté vált Ridley Scott is rendezett két részt a sorozatban. Scott neve az elmúlt években egyre kevésbé garancia a sikerre, amit leginkább az Alien: Covenant támaszt alá. Így elég nagy kétkedéssel ültem le az első három epizód elé, de legbelül mégis reméltem hogy az öreg Ridley ezúttal nem lő mellé. A kritika minimális spoilert tartalmaz az első három részből.

A világűr gyarmatosításának egy rendkívül korai szakaszában járunk, ahol az Anya és Apa nevű androidnak az a feladata, hogy emberi gyerekeket neveljenek. A baj akkor kezdődik, amikor egy vallási konfliktus fenyegeti a kolóniát, ami könnyedén annak széteséséhez vezethet. Könnyen lehet ebből a felállásból Ádám és Éva történetére asszociálni, ami nem is olyan légből kapott ötlet. Ha ezt a gondolatot visszük tovább, akkor itt nem a mindentudás almájáról és bűnbeesésről van szó, hanem a vallásról és a káoszról. Érdekes azonban, hogy az eddigi három epizód alatt a történetnek ezen oldala egyáltalán nem kapott nagy hangsúlyt. Érezzük, hogy itt az andoridok és a Travis Fimmelhez tartozó csoport között lesz egy nagy összecsapás, viszont ennek még egyelőre csak nagyon az előszelét érezni. Helyette viszont van egy bármennyire meglepő, de emberi érzelmekkel is rendelkező androidunk Anya szerepében, és egy kétkedő fiúnk, akit Campionnak hívnak. 

Aaron Guzikowski forgatókönyvíró és showrunnernek pedig ebből a koncepcióból kell a lehető legtöbbet kihoznia. A látottak eddig nem vetnek fel új kérdéseket a nézőben, mivel ezeket a témaköröket, már sokkal jobban kidolgozva láttuk Scorsese Némaságában. A hit általi kételkedés, a mi van ha mégis létezik Isten és hasonló vívódások itt éppen csak érintve vannak, ami egy kisebb csalódásra ad okot. Viszont a sci-fi világgal elég jól tudják ezt ellensúlyozni, ami már megnyugtatja azokat, akik nem hittek abban, hogy Scott nem tud már rendezni. Igenis Ridleyben van még szufla, bár ne higgyük azt, hogy hanyatt dobjuk magunkat az általa rendezett részektől. Hozza a kötelezőt és kicsit tisztára is suvickolja a nevét, de egyelőre nem most fogja megváltani a világot.

Ami viszont hozzájárul a sorozat sajátos atmoszférájához, azok a fakó, már-már hideg színek, és a középkorral vegyített tudományos fantasztikum. Előbbi egy rendkívül rideg és idegen érzést kelt a nézőben, ami elég nagy valószínűséggel a történet befogadhatóságát segíti elő. Itt ugyanis szó sincs arról, hogy Anyáék igazi kis tündérek és segítenének a behatolóknak, valamint az általuk épített kis kommuna helyszíne, a Kepler 22b sem az a barátságos bolygó. A középkorra hajazó ruhák, és az őskort idéző építmények üde színfoltok, ami egy eddig általam nem ismert zsánert alkotnak. Ennek különösen örültem, hogy nincs túltolva ez a része a sztorinak, hanem csak amolyan sejtelmes, időnként feltűnő adalékként szerepel a történetben. 

Nagyon remélem, hogy Guzikowski még ad némi agyalni valót, és akciót, mert az eddig felvett irány nem rossz, viszont ez további hét epizódra már nem elég. Érezni azt, hogy itt akár személyekre, akár csoportra lebontva még bőven van potenciál, ami később egy még az eddiginél is sokkal nagyobb dologhoz vezethet. Bátran próbálja be minden sci-fi kedvelő és Ridley Scott fanyalgó a sorozatot, mert ez a picivel több, mint két óra egyáltalán nem idővesztegetés. Azt nem garantálom, hogy a látottak mindenkinek elnyerik a tettszését, viszont könnyen lehet, hogy felkeltik az érdeklődésed. 

Zárásul még kiemelném az Anyát megformáló Amanda Collint, aki simán felér Michael Fassbender Davidje mellé. Mozgása rendkívül darabos és gépies, arca ha kell emberi, ha viszont a szituáció azt kívánja, akkor megvillantja az androidokra jellemző pókerarcot. Egy tettre kész, brutális karakter, aki tényleg bármire hajlandó. De rajta kívül bőven van még itt rejtély, hiszen a nem tudjuk, hogy kik küldték Anyát és Apát a 22b-re, lövésünk sincs arról, hogy a Travis Fimmel által alakított Marcusnak mik a céljai, ahogy az is rejtély, hogy pontosan mi vezetett a Föld pusztulásához. Ha ezeket alaposan és fokoztosan kifejtik, mélyítik a karaktereket és nem hagyják őket ott, ahol most vannak, akkor könnyen meglehet, hogy A farkas gyermekei az idei év egyik meglepetése lehet.