Film

Budapest felett az ég

Mundruczó Kornél, a Fehér isten rendezőjének új filmje a cannes-i premier után most már a hazai mozikban is látható. Már a bemutató előtt nagy érdeklődés övezte a filmet, ami az első beszámolók alapján úgy tűnt, mintha egy szuperhős-történetet oltottak volna a menekültválság narratívájába. Lássuk hát, hogy vajon beigazolódtak-e a sejtések, vagy valami teljesen más filmélményt nyújt a Jupiter holdja?

A Szíriából elmenekült fiú, Aryan Dashni (Jéger Zsombor) az apjával éppen készülne átlépni a zöldhatáron, amikor a határőrök rajtuk ütnek. Aryant meglövik, de csodával határos módon túléli, és ami ennél is különösebb, hogy ennek hatására felébred benne valamilyen képesség, és mire a fiú észhez tér, azon kapja magát, hogy több tíz méterrel a talaj felett lebeg. A legközelebbi menekülttáborban egy magyar orvos, Stern Gábor (Merab Ninidze) is tanúja lesz ennek, és meglátja a fiúban a lehetőséget. Miután kimenekíti őt a táborból, üzletet ajánl neki: ha társul vele, segít neki útlevelet szerezni és megkeresni az édesapját. Aryan, jobb választása nem lévén, beleegyezik a kétes szövetségbe. De ahogy Gábor egyre több időt tölt a menekült fiú társaságában, úgy áll a feje tetejére az egész élete: az eddig racionálisan és cinikusan gondolkodó orvosnak új válaszokat kell keresnie mindarra, amiben eddig hitt, most, hogy egy két lábon járó csodával összehozta a sors.

Elég nehéz feladat a Jupiter holdjáról általánosságban írni, mert annyi különböző gondolatot és stílust pendít meg. Éppen ez a film egyik hátránya is: egyes témákban rendesen elmélyed, másokba viszont csak belekóstol, továbbá egyszerre akar dráma, krimi és akciófilm lenni. Nem azt mondom, hogy nem járt volna sikerrel Mundruczó Kornél, de talán többet használt volna a filmnek, ha bizonyos pontjain másra kerül a hangsúly. Főleg, hogy a játékidő közepe táján egy kicsit úgy éreztem, mintha megtört volna az események addigi lendülete, és leült volna a cselekmény, de szerencsére a film végére ismét felpörgött.

Az viszont biztos, hogy a korábbi szuperhősös prekoncepciókból semmi sem valósult meg. A Jupiter holdja sokkal inkább szól a hitről, az emberek csodákhoz való viszonyáról. Ahogy a rendező mondta, a film fő vezérfonala az istenkeresés: ahogy a cinikus Gábor szembetalálkozik Aryannal és az ő képességével, át kell értékelnie, amit eddig gondolt, és szép lassan őbenne is felébred a hit. Ahogy a Budapest felett angyalként lebegő Aryant látjuk, valószínűleg a néző is felteszi magának a kérdést, hogy ő mit tenne egy ilyen helyzetben.

Ugyanis erre, és a film alatt felmerülő további kérdésekre, a közönségnek magának kell meglelnie a választ, mivel a filmből nem kap egyértelmű választ. Ez Mundruczó rendezői koncepciójának tudatos része: gondolkodásra késztetni a nézőt, hogy saját maga válaszolja meg a felvetődő kérdéseket. Ez egyrészről egy remek húzás, és az átlagnál több intellektuális erőfeszítést követelő filmélményt ad, ugyanakkor simán el tudom képzelni, hogy sokakat inkább bosszantani fog az egyértelmű válaszok hiánya.

A rendező előző filmjével, a Fehér istennel az volt a legnagyobb problémám, hogy egyedül a kutyák voltak benne jók, az emberszereplők pedig mind antipatikus, kedvelhetetlen figurák voltak. Szerencsére a Jupiter holdja már jobb ezen a téren. Az Aryant alakító Jéger Zsombor kellő visszafogottsággal és érzékenységgel játssza a riadt, zavarodott fiút, aki semmit sem ért abból, hogy mi történik vele és körülötte, de ahogy halad előre, úgy találja meg egyre inkább önmagát. Stern doktorként Merab Ninidze pedig remekül hozza a meghasonlott orvos figuráját, aki pénzért juttat ki menekülteket a táborból, racionális gondolkodását viszont próbára teszi Aryan és az ő levitáló képessége. A leglátványosabb fejlődést az ő karaktere produkálja, ahogy anyagias kételkedőből fokozatosan önzetlen hívő válik belőle. Kiemelném még Cserhalmi György alakítását Lászlóként, aki a bevándorlási hivatal ügynökeként minden követ megmozgat, hogy előkerítse Aryant és Gábort. Sajnos Balsai Móni, aki Gábor orvos barátnőjét, Verát játssza, a film második felére parkolópályára kerül, pedig az ő figurájából talán többet is ki lehetett volna hozni.

additional2.png

Amiben viszont páratlan élményt nyújt a Jupiter holdja, az a látvány. Rév Marcell operatőrnek és Ágh Márton látványtervezőnek olyan képi világot sikerült teremtenie, amihez hasonlóval valószínűleg még nem találkoztunk magyar filmben. A lebegő jeleneteket páratlan módon, számítógépes technika és zöld háttér nélkül, darukkal és kötelekkel oldották meg, a speciális kameramozgatásnak köszönhetően pedig a nézőnek is olyan érzése támadhat, mintha ő maga is repülne. Ez a fajta természetesség áthatja az egész film látványvilágát, így a készítők csak azoknál a jeleneteknél használtak számítógépes utómunkát, ahol feltétlenül szükséges volt. Meg kell említenem a film zenéjét is, amiért Jed Kurzel felelt: sokszor csak diszkréten megbúvik a háttérben, de a fontos pillanatoknál ráerősít, ezzel is segítve a hangulat megteremtését.

Nagyon különleges és összetett film a Jupiter holdja, amiről továbbra is nehéz sok konkrétumot írni. Remélem, azért sikerült. Minden esetre az biztos, hogy aki beül rá, annak olyan élményben lesz része, amit magyar filmtől ritkán kaphat az ember.