Amikor valaki kiejti a Ben Hur címét, az emberek többségének valószínűleg egy jelenet jut elsőre az eszébe; a Forma 1-es versennyel felérő kocsiverseny, mely mai napig az egyik legnagyobb teljesítmény a mozgóképipar világában.
Vessünk először egy pillantást William Wyler klasszikusának keletkezésére.
A Ted első részének 2012-es debütálása után három évet kellett várni arra, hogy a Villámtesók visszatérjenek a mozivászonra. Az élő plüssmackó és John Bennett története tehát újra folytatódik, de kérdés, hogy megérte-e a várakozást? Nos, tekintsük meg! Jöjjön a Ted 2 (2015)!
„Félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is.”– Nem, ezt nem az Európai Unióban mondták Alexisz Ciprászról, hanem Laokoón, a trójai pap figyelmeztetett így, mikor a görögök hátrahagyták azt a bizonyos falovat. Szókimondását az istenek nem nézték jó szemmel, így tengeri kígyókkal kényszerítették őt örök hallgatásra…legalábbis a görög mítoszok szerint.
Sokszor elhangzott már az a mondás, miszerint Magyarországon nem él olyan ember, aki ne értene a focihoz, vagy legalábbis ne lenne valamilyen véleménye a sportágról. Ez napjainkban, mikor a „stadionépítések korát” éljük, még hatványozottabban is igaz. A közös szenvedély című francia filmet az MTVA naponta 25 alkalommal reklámozta (s teszi ezt még most is, hiszen a múlt héten jött ki a film dvd-n), de hallhattuk is a film reklámját, középpontban az általam címként felhasznált kulcsmondattal. Ilyen feltételek mellet akár még sikeres is lehetett volna a film, de nem lett az, nagyon nem!
Az ókori görög és római világ régóta foglalkoztatja a hollywoodi filmesek képzeletét. A „szandál és kard” (sandal&sword) műfaji elnevezés az antik világban divatosnak számító sarura és a gyakori fegyverfogatásra utal. A műfaj leginkább az ’50-es, ’60-as években virágozott, ekkor készült William Wyler 11 Oscar-díjjal jutalmazott Ben Hurja is. A sandal&sword zsáner azonban szinte évtizedekre eltűnt a hollywoodi repertoárból, amíg Ridley Scott újra életre nem keltette a Gladiátorral.
Ez év nyarán újra a Connor családé a megtiszteltetés, hogy megállítsák a világot fenyegető, jövőbeli apokalipszist régi kedvencünk, a T-800-as modellel az oldalukon, és így megteremtsék a várva várt békét a földön. Vajon ezúttal milyen fordulatot vesz az emberek és gépek közötti háború? Nézzük, mit is kínál számunkra eheti filmünk, a Terminátor: Genesis (Terminator Genisys, 2015)
Az 1984-es siker után nem volt kérdés, hogy Cameron elkészíti a folytatást, a rajongók azonban jogosan félhettek, hogy vajon képes lesz-e megugrani az 1. rész sikerét. Sok folytatásnak nem sikerül, persze vannak pozitív példák, mint pl. A vissza a jövőbe 2. és a Star Wars 5. része, akárcsak a Terminátor 2. – Az ítélet napja.
Az 1984. év az amerikai filmtörténelem jeles évének számított, több, ma már kultikusnak számító alkotás került a mozikba, szolgáljon az alábbi felsorolás amolyan felelevenítésként, természetesen a teljesség igénye nélkül: Szellemirtók, Rendőrakadémia, Karate kölyök, Végtelen történet, Amadeus, Rémálom az Elm utcában, Indiana Jones, Beverly Hills-i zsaru, Gumiláb, Szörnyecskék, Nauszika – A szél harcosa, A kukorica gyermekei. Egytől egyig olyan filmekről van szó, amik több folytatást megéltek, vagy éppen egész sorozattá nőtték ki magukat. Az 1984-es Terminátor is egy ilyen film: számos rendezőváltáson esett át, voltak kiemelkedő és jogosan szégyellnivaló részei, és a reboot sem kerülte el. A Kritiázor csapata úgy gondolta, jó lenne feleleveníteni az eredeti széria 1-2 részét, hiszen a legújabb rész július 2-án debütál a mozikban Terminátor: Genesis címmel.
Majd egy hónappal a mozis vetítés megkezdése után látogattam el Zalaegerszeg szebb napokat is látott Art mozijába. A viszonylag nagy eltelt idő végett már elég sok mindent hallottam a filmről. Mivel tudtam, hogy én is szeretnék megnyilvánulni a produkció láttán a filmkritikák olvasását szándékosan kerültem. De nagyjából tudtam, hogy mire számítsak, vagyis inkább, hogy mire ne. Itt nem lesznek euró (vagy éppen dollár, forint stb..) milliókból összeállított jelenetek, nem fogunk nagy és mélyreható monológokat hallani.
Ki ne ábrándozott volna már arról, hogy kilépve a megszokott, hétköznapi életből egy futurisztikus, meseszerű világba csöppen, ahol szinte minden lehetséges? Persze általában gyermekként szoktuk feszegetni fantáziánk határait, de akadnak szép számmal örök álmodozók is, akik felnőttkorban sem feledkeznek meg régi vágyaikról és az ebből adódó pozitív életszemléletük elválasztja őket a többiektől. Nekik szól ez a film, előttük nyílik meg Holnapolisz Tomorrowland világa.
