Január 14-én, 69 éves korában elhunyt Alan Rickman angol színész. A mai generáció a Harry Potter filmekből ismerheti nevét, amiben Piton professzornak kölcsönözte karakteréhez méltó színészi játékát. Ám e franchise-on kívül még sok más alkotás fűződik a nevéhez, melyekben lehengerlően nyugodt, kimért színészi játékával mesterien formálta meg rászabott szerepeit, többek között a Drágán add az életed főgonoszaként vagy a Sweeney Todd című film Turpin bírójaként véste magát az emberek emlékezetébe. A színész emlékére a Kritizátor feleleveníti pályájának egyik remekművét, a Parfüm: Egy gyilkos története című filmet. (2006)
Leonardo DiCaprio nevét talán már a legtájékozatlanabbak sem keverik össze az itáliai polihisztorral, Leonardo da Vincivel, hiszen számtalan filmben bizonyította talentumát és talán ő az egyik legsokoldalúbb hollywoodi színész. Játékának színvonala szinte mindig átlag feletti és talán éppen ez a baj vele, hisz ha valaki mindig átlagon felüli teljesítményt nyújt, az nem olyan feltűnő és érdekes, mintha csak alkalmanként tenné ugyanezt. Talán ez az egyik ok, amiért az Akadémia ennyire méltatlanul mellőzi őt az Oscar-gálákon. A Birdman rendezője, Alejandro González Iñárritu legújabb filmjében emberfeletti próbának tette ki a stáb minden tagját, elsősorban a színészeket, hogy az igaz történet ihlette szenvedéstörténet hitelesen jelenjen meg a vásznon. Ha valami, akkor ez azért már elég kell legyen az Oscarhoz, nem igaz?!
Január 7-én ünnepelte Nicolas Cage Oscar-díjas színész az 52. születésnapját. A méltán elismert színművész, rendező és producer születésének évfordulójából a Kritizátor bemutatja a Next, a holnap a múlté című filmet (2007).
Vagy én öregedtem ki Quentin Tarantinoból vagy vénségére ő veszítette el varázsát. Már a Django elszabadul is hagyott némi kívánnivalót maga után túlhasznált fogásaival, fojtogató zenehasználatával és idegesítő, kettős befejezésével. Az aljas nyolcas azonban még ezen is túltesz. Hadd ismertessem nyolc pontban, miért is ez a legrosszabb Tarantino film.
Kevés olyan jelenség van a filmtörténelemben, mint a Star Wars. Lehet vitatkozni a filmek minőségein (főleg az előzményén), de tagadhatatlan, hogy kevés olyan dolog létezik, amelyen generációk nőttek fel. Személyes példaként tudnám említeni saját apámat, de akár néhány volt tanáromat is. Kicsiként én is rengeteget néztem ezeket a filmeket, és a régi trilógiát a mai napig szívesen veszem elő. Az Ébredő erő kapcsán az elvárások nyilván magasan voltak, de akadtak olyanok is, akik lejjebb rakták a lécet, már csak George Lucas kontárkodásai révén, vagy épp a Disney miatt. Hogy végül miképp is szuperál a Star Wars széria következő része? Képes-e egy újabb generációt bevezetni ebbe a misztikummal átitatott, messzi-messzi galaxisba? A válaszunkat cikkünk rejti, és szeretném előre leszögezni: véletlenül sem kerültek bele spoilerek.
Ifjúkoromban azon gyermekek közé tartoztam, akiknek nagyobb sokkot okozott az, hogy Darth Vader Luke Skywalker apja, minthogy a Mikulás nem létezik (upsz). Mikor legelőször láttam A Birodalom visszavágot, elementáris és megrázó meglepetésként hatott rám a fordulat, így A jedi visszatér hozott megnyugvást gyermeki lelkemnek.
2005-ben a Lucasfilm kiadta a Star Wars III. részét, a Sith-ek bosszúját. Így szerették volna, hogy a nagyhírű franchise története körbeérjen és méltó lezárása legyen annak, ami 1977-ben elkezdődött. De vajon sikerült a végletekig kikerekíteni a sztorit? Kapunk vajon mindenre megfelelő magyarázatot? Nos, lássuk hogy sikerült!
Sokak szerint A klónok támadása a Star Wars saga leggyengébb darabja. Vajon a túlbonyolított cselekmény, a rossz színészek vagy az erőltetett szerelmi szál miatt? Az tény, hogy Jango Fett menő, de még ő sem javít a filmen.
Irvin Kershnernek nem kisebb feladat jutott, mint a Csillagok háborújával rekord összeget hozó első rész színvonalát megtartani, de ez nem okozott gondot a rendezőnek, hiszen a popkultúra egy kitörölhetetlen szeletét birtokló Star Wars sorozat egyik, ha nem legsikeresebb darabja az 1980-as A Birodalom visszavág.
Személy szerint úgy vagyok a Star Wars filmekkel, mint a tökfőzelékkel. Nem rajongok érte, de ha elém kerül, könnyedén elfogyasztom. Nyilván ez egy borzasztó hasonlat volt, én meg borzasztó rossz enciklopédikus tudással rendelkezem a Csillagok háborúja univerzum tekintetében. Nincs is hát kizárva, hogy a kritikámmal kivágom pár rajongónál a biztosítékot, hisz az univerzum élvezői kisebb egyházat alakítottak már, vallással pedig nem játszik az ember. Akárhogy is, bevállaltam a negyedik részt, vagyis az első részt, a fene se tudja, aki bővebben akarja tudni, mi van, annak írtunk egy cikket a filmek sorrendjéről és bővebben az univerzumról is. Egy szó, mint száz, a két trilógia sok mindenben különbözik egymástól, és mégis együtt alkotnak történetet. Én nem a Machete sorrendet követve álltam neki a dolognak, de igyekszem spoilermentes maradni, és önálló filmként is nézni az Új reményt.