Valahogy mindig is buktam a családi drámás történetekre (helló Dallas), így előre láttam, hogy engem érdekelni fog a Queen Sugar története. Persze volt egy olyan előzetes félelmem, hogy mennyi szappan jut majd a szemembe, és ez a félelem egészen az első epizód feléig ott is maradt.
Hálás dolog egy antológia sorozatról írni, mert mindenféle előzetes információ nélkül, elfogulatlanul tudunk véleményt formálni, miközben nem kell reflektálnunk az előző évad minden apró részletére. Ugyanilyen hálás feladatnak gondolom az ilyen fajtájú sorozatok rendezését is, mert még ha az előző évad nem is úgy sikerült, ahogy azt a készítők tervezték, még mindig ott van az újabb évad nyújtotta tiszta lappal kezdés lehetősége. Brad Falchuk és Ryan Murphy tehát az American Horror Story 6. évadával egy teljesen új fejezetet nyithatott, elfeledtetve az 5. évad sikertelenségét.
A legtöbb évadnyitó esetében azt a kérdést teszem fel költőien, hogy idén kifullad-e a sorozat, vagy sem. A You’re The Worst esetében ugyancsak összeszűkült szemekkel figyeltem, hogy történik-e majd valami, ami a diadalmenetet megtöri, ugyanis mindig van az emberben egy kicsi olyan, hogy a következő évad hozzon többet, jobbat, nagyobbat.
Egy átmulatott éjszaka, egy halott lány az ágyban, egy ártatlan (?) muszlim srác, és egy zugügyvéd, aki a segítségére siet. Lássuk, hogy mit tudott nyújtani az HBO nyári krimisorozata!
Ki mondta, hogy a sorozatkészítés csak a nagy stúdiók kiváltsága? Az internet és a digitális technika rengeteg hátránya mellett rendelkezik azzal az előnnyel is, hogy fiatal és tehetséges alkotók is lehetőséget kapnak arra, hogy elkészíthessék saját kisfilmjeiket, és a világháló révén azokat szélesebb közönséggel is megoszthassák. Ezek a munkák a későbbiekben referenciaként is szolgálhatnak komolyabb projektek leforgatásához. A fiatal alkotó, Schlichter György egy amatőr játékfilmsorozattal igyekszik megfogni a netes közönséget. Nézzük meg, hogyan teljesít!
A tavalyi évadzáróban a Suits olyan vizekre evezett, ahol úgy tűnt, egy alapos status quo felrázást kapunk a szünet után, ami mondjuk rá is férne a sorozatra. A kérdés igazából az, hogy a készítők valóban mernek-e változtatni a mára kissé megfáradt alapfelálláson. Az igazat megvallva, sok emberről hallottam, akik már évadokkal ezelőtt kaszálták a sorozatot. Én kitartottam mellette, ez talán betudható annak, hogy amolyan igazi sorozatszerelem volt ez kettőnk közt az első évad óta. Hűséges néző tudok lenni. Arról már nem is beszélek, hogy az előző évad nekem kimondottan tetszett, holott igazán messze volt a hibátlantól. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne lemenni egy olyan mély pincébe, ahol könnyes búcsút vennék tőle, és a hatodik évad ezt nyilván el is fogja dönteni. A tovább után kissé spoileresen folytatom.
Afelől már rég meggyőződhettünk, hogy a televízió napjainkban inkább ad otthont a minőségi élmények számára, mintsem a mozi. Ez nem jelenti azt, hogy ne csúsznának be minőségi filmek vagy minősíthetetlen sorozatok, inkább azt, hogyha valakinek kevesebb a büdzséje, de inkább szeretne kreatív lenni és teljes hosszában elmesélni történetét, akkor itt a lehetősége. A Netflix az ilyeneket igyekszik megragadni: újfent jött a semmiből, látott és győzött.
Az HBO a True Detective után ismét készített egy bűnügyi minisorozatot, ami a lassabb tempójú történetvezetésre és az atmoszférára helyezi a hangsúlyt, csak ezúttal a pandúrok helyett egy „rabló” került a középpontba, bár ennél azért bonyolultabb a helyzet.
A Mr. Robot kapcsán sokan generációnk egyik legjobb sorozatáról beszélnek, egy olyan darabról, ami – ha elkészül – lehet akkora, vagy talán nagyobb jelentőségű, mint a Breaking Bad. Az első évad kritikájában szerzőtársam is hasonlóan vélekedett, azonban itt az ideje egy más perspektíva bemutatásának is. A Mr. Robot második évada rögtön egy két részes premierrel nyitott, és hogy miképp sikerült? A továbbiakban spoilereket nélkülözve beszélnék a Mr. Robotról.
Nehéz kritikát írni ilyen évad után, hiszen rengeteg dolog történt az elmúlt 10 hét alatt, amikről beszélnünk kell. Nem hittem volna, hogy a Trónok harca ilyen mélységeket is képes ábrázolni, ami egyszerre volt a történet szempontjából is forradalmi, valamint most már ténylegesen kijelenthetjük, hogy jelenleg George R. R. Martin szerelemgyerekének adaptációja a sorozatkészítés csúcsa. A tovább után spoileresen folytatom az évadértékelést, ami bár nem lesz könnyű, de megbirkózok vele.
