Az elme vicces dolog, képes mennyet csinál a pokolból, és poklot a mennyből. A világ körülöttünk nem gonosz, csak közömbös. – Alice Morgan
Vannak azok a filmek, könyvek, sorozatok, melyek elejétől szinte a végéig kifogástalanul végzik munkájukat. A „szinte” az, ami a Doctor Who új évadával kapcsolatban nagyon fontos. Steven Moffat és csapata a gyenge 8. évad után összekapta magát, s ahogy már korábban megírtuk, remek pilot epizódot készítettek Peter Capaldi új etapjához. A korábbi tapasztalatokkal szemben még meglepőbb volt, hogy egy bizonyos minőséget egy-két rész kivételével sikerült fenntartani. De akkor hol a probléma?
Csütörtök este került sor a HBO új saját gyártású magyar sorozata, az Aranyélet díszbemutatójára és az első rész premier előtti vetítésére. Színészek, alkotók s pár szerencsés rajongó együtt ünnepelték, hogy hosszú munka után végre elkészült a nyolc darab ötven perces epizódbál álló széria. De miről is fog szólni az Aranyélet?
Mit ne mondjak, évről évre újabb meglepetéseket okoz Ryan Murphy és az ő elborult, már-már ijesztően beteges sorozata, az American Horror Story. A többihez képest viszonylag langyos, ám kellemesen szórakoztató kísértetházas első évad után hideg zuhanyként jött az 1960-as évek egyik elmegyógyintézetében játszódó szezon, ahol már nem finomkodtak a rendezők. Van náci orvosunk a fura emberkísérleteivel, rejtélyes ufo jelenségek, a halála után is visszatérő mészáros és egyéb nyalánkságok. A harmadik, talán legbizarrabb és legdurvább évad a boszorkányok és a woodoo világába kalauzol el minket, ahol megtanulhatjuk, hogyan varrjuk össze egyfajta modern Frankensteinként az ideális pasit (nem vicc) és hogyan éljünk tovább levágott fejjel. Aztán a negyedikben mintha kicsit visszafogták volna magukat és egy furcsa cirkusztársaság mindennapjait követhetjük végig, aminek a tagjai mind rendelkeznek valamiféle testi rendellenességgel (ollókéz, szakállas nő, kétfejű sziámi ikrek, stb.). A hangulat itt inkább nyomasztó, de cserébe kapunk egy véreskezű bohócot és Dandy-t, az elkényeztetett aranyifjút, aki a sorozat eddigi legjobb alakítását nyújtja. Most pedig megérkezett hozzánk a várva várt ötödik évad, ami a Hotel alcímet kapta. Ki nem találjátok, főként egy hotelben játszódik a történet, ahol azonban a szobaszerviz kicsit eltér a megszokottól.
Ha antológia sorozatot akarunk keresni a közelmúltból, akkor nem kell tüzetesen átvizsgálni az internet legsötétebb, legelrejtettebb bugyrait. Gondolhatunk a Black Mirrorra, ami ezt epizodikusan kezeli, és a True Detective-re, ami évadonként választja el történeteit. Utóbbi épp kapóra jön, hisz a 2. évad alig pár hónapja ért véget és vegyes fogadtatást kapott. A Fargo hasonló cipőben jár, mint a True Detective. Hatalmas kritikai siker volt tavaly, ám a cselekmény lezárult. A kérdés az, hogy túl tud-e lépni a True Detective hibáin és megosztóságán vagy épp ugyanabba a verembe esik bele. Nos, ha egyenlőre nem is tűnik annyira jónak, mint az előző, legalább markánsan érezni, hogy ugyanazt a sorozatot nézzük.
Több millió rajongó számára minden perc nehezen telt a világ legnézettebb zombi sorozata a The Walking Dead nélkül. Márciusban záporoztak a hírek arról, hogy ismét kóborlók okozta kóbor álmok tölthetik be a hétfő esténket, hiszen az AMC tévétársaság bejelentette, hogy kapásból két évadot is berendelt minden idők legjobb és legnépszerűbb zombisorozatának előzményeként Fear the Walking Dead címmel.
Az első évad megtekintése után, jogosan tehette fel a kedves néző azt a kérdést, hogy ez valóban előzmény lenne? Első lépésként tisztázzuk ezt! Az AMC nem adott ilyen információt, egyes internetes médiumokban jelent meg ez a hír tévesen. Hiszen a helyes definíció a Fear és az „eredeti” The Walking Dead kapcsolata között a spin-off, azaz testvérsorozat. Ha ez a legtöbb néző előtt is egyértelmű lett volna, talán egy árnyalattal kevesebb kritika éri a „kistestvért”.
Míg tavaly a Flash remekül szuperált, addig társa, az Arrow minden erejével bele akart fulladni a szappanba és hullámvasútszerű történetvezetésébe. A Comic-Conon többek között ezen sorozatokról is ejtettek pár szót. A Flashbe érkezik Zoom és a multiverzum, Oliver Queen pedig új ruhát kap, ellenségnek a megszellőztetett Damien Darhkkal, és kicsit könnyedebb hangvételt. Most, hogy debütált mindkettő új évadjának a pilotja, szemügyre is vehetjük mennyire tartja az első rész ezeket az ígéreteket.
Tegnap hajnali 3-kor jelent meg A hátrahagyottak második évadjának első része. Hogy őszinte legyek, az első évad után nem fűztem nagy reményeket a sorozathoz. Mivel a szezon roppant depresszív és sokszor idegen volt számomra, elég szkeptikusan vártam a folytatást. Bármennyire is kiemelkedett az egyre telítettebb sorozatok közül nem jósoltam számára nagy jövőt.
Doktort váltani mindig nehéz folyamat, s 2005 óta David Tennant távozásával érkezett meg az első igazi ilyen pillanat a Doctor Who modern érájában. Christopher Eccleston noha jól hozta a háború utáni Doktort, de egy évad még nem feltétlenül képes olyan szinten megszerettetni egy karaktert, hogy fájjon a távozása, Chris Kilencedik Doktora pedig így járt. Ami viszont még inkább rátett David esetében egy lapáttal a változás súlyára, az a showrunner, Russell T. Davies visszavonulása volt. Noha nem érdemes elfeledni, hogy már David utolsó epizódjai során is Steven Moffat látta el ezt a feladatot. A teljesen szabad kéz jogát azonban csak az ötödik évaddal kapta meg.
Figyelem! Gyorstalpaló lévén a szöveg spoilereket tartalmazhat!
Tartozom egy személyes vallomással, nem nagyon kedvelem a reality showkat. Mindezek mellett tartozom egy tényközléssel is, a legtöbb ilyen műsor egy precízen megszerkesztett, kidolgozott show, ami adott esetben szórakoztató is lehet. Ez tény. Azok az insider sorozatok, amik megmutatnak egy világot, melyet az egyik oldalról nézelődve csak rettentő felületesen ismer az ember, mindig felvetik azt a kérdést, hogy mennyire hihetünk nekik, és mennyire lódítanak abban, ahogy bemutatják az adott témát. De kit érdekel ez, ha valójában a karakterekről szól a sorozat? Az UnReal egy párkeresős reality show kulisszái mögé visz minket (lásd: Nagy Ő/The Bachelor) és lefest a nézőnek egy világot, ami túl durva, hogy igaz legyen. Hogy igaz vagy sem, az viszont már teljesen mellékes lesz, ha mindez csak díszítés az esküvői tortán. Elöljáróban annyit elárulok, hogy a sorozat minden látszat ellenére dráma.
