Post

Netflix, Sorozat

Kokain kisokos sorozatkedvelőknek

Szemtanúi voltunk, ahogy a Sebhelyesarcúban Tony Montana csíkokat szív fel. Ismerjük a pornóipar drogokkal túlfűtött életét a Boogie Nights-ból. Láttuk a gengszterélettel járó kokainhasználatot a Nagymenőkben és a Casinoban. Az anyag legyártását, terjesztést és a meggazdagodás folyamatát azonban még nem sok alkotásban ábrázolták – egészen 2015-ig.

Pablo Escobar nevét itthon nem sokan ismerik, hagyatékát annál inkább. Hiába nem ő indította be a kokainterjesztést, azzal, hogy egy ponton a világ hetedik leggazdagabb embere volt a drogügyletekből származó pénzével, a szubkultúra legkiemelkedőbb alakja lett. A Narcos című sorozat első két évada valós eseményeket felhasználva, de fiktív elemekkel kibővítve ezt a történetet mutatta be.

maxresdefault_9.jpg

(tovább…)

HBO Max, Sorozat

Westeros szédítő sebességbe kapcsol

Aki személyesen is ismer, az tudja, hogy nem rajongtam a Trónok harca 5. és 6. évadjáért sem. Az utóbbi szezont konkrétan számomra az utolsó két rész mentette meg, a teljes érdektelenségtől. Még ha a múlt évi kritikámban nem is így érződött, eléggé kedvtelenül álltam neki a sorozat utolsó előtti etapjának. Az első rész engem megvett kilóra, aztán következett jó pár epizódnyi pörgés, kicsi pihenés, hogy aztán a finálé tartogasson számomra jó pár meglepetést. 

(tovább…)

Film, Netflix

Egy halálisten Amerikában

Eddig akárhányszor próbált Hollywood valamilyen animét adaptálni, abból rendszerint nem sült ki semmi jó (gondoljunk csak a rettenetes Dragonball: Evolúcióra, de ide lehet sorolni Az utolsó léghajlítót és az idei Ghost in the Shell-t is). Ezúttal a Netflix kísérelte meg a lehetetlent, és a 2000-es évek egyik meghatározó darabját, a Death Note-ot dolgozták fel élőszereplős filmként. Vajon sikerült a mutatvány, és végre kaptunk egy épkézláb anime-adaptációt, vagy ez a film is csatlakozik a félresiklott kísérletek sorához?

(tovább…)

Könyv

Az apokalipszis utórengései

Végeláthatatlan sivatag. Küzdés a vízért, az életért, a Sóság ellen. Csátvák Soma új könyve egy Mad Max-szerű, posztapokaliptikus világot fest le, amiben három névtelen, kaszt szerint megkülönböztetett szereplő útját láthatjuk a túlélés felé. A regény egy azonos című társasjáték háttértörténeteként készült, de önmagában is működő, kiemelkedően jó alkotás lett belőle.

box_base.jpg

(tovább…)

Animáció

Egy tollvonással gyilkolni

Valószínűleg mindenki eljátszott már a gondolattal, hogy mennyivel jobb hely lenne a világ, ha az összes bűnöző és gonosztevő egyszerűen eltűnne a föld színéről. És bármennyire is megkérdőjelezhető morálisan, sokan még akkor sem riadnának vissza ennek a megvalósításától, ha ez az említett emberek halálával járna együtt. A kétezres évek talán legnagyobb animés durranása (amiből hamarosan bemutatják a Netflix adaptációját), a Death Note pont ezt a kérdést járja körül, két zseniális elme párharcának kulisszái között.

(tovább…)

Könyv

Egy történet, ezernyi kalanddal

Az olvasók tudják, hogy nem mindegy, hogy egy könyvből készítenek filmet, vagy egy filmből könyvet. Az előbbi általában magában hordozza azt a lehetőséget, hogy a mozis változat sokkal felszínesebb lesz. A másik lehetőségnél viszont nagyon gyakran előfordul, hogy a könyv nem lesz más, mint a film forgatókönyvének regényformába történő átírása. Ilyen volt a Csillagok háborúja, ami nem adott semmi pluszt a filmhez képest. Persze vannak kivételek, mint A nyolcadik utas a halál esetében is láthattuk. Ezek után kíváncsian vettem kézbe Valerian történetét.

A mozis változat kapott hideget-meleget. Sokan arra panaszkodtak, hogy a látványra lett építve az egész és történet nem is nagyon volt a filmben. Mivel a filmet még nem láttam, így a látványnak csak a saját fantáziám szabhatott határt és így tudtam koncentrálni a történetszálra is.

valerian_we8f.jpg

(tovább…)

Film

Az identitásparadoxon

Akikkel két mondatnál többet beszéltem a filmművészetről, ismerik az alábbi szállóigémet: „Ryan Gosling a 21. század egyik legkiemelkedőbb férfiszínésze.” Ennek, illetve Gosling közelgő születésnapjának apropóján indul el a cikksorozatom, amiben megpróbálom összegyűjteni a legkiemelkedőbb alkotásait, ezzel egyidőben bizonyítékokat felsorolni az állításomnak.

A hitetlen (The Believer [2001]) című dráma rendkívül jól érzékelteti az első, és talán legfontosabb érvemet, ami egy folyamatos motívum lesz a cikkek alatt: Ryan Gosling nagyon bátran, és ami fontosabb, igényesen válogatja meg filmjeit. Élete első főszerepében egy zsidó származású neonáci karaktert alakított, amivel egyaránt bemutatta talentumát és érzékeltette, hogy nem a kinézetére fogja építeni a karrierjét, bármennyire jóképű is.

4223985.jpg

(tovább…)

Film

A musicalek zuhanóbombázója

A magyar film történelme során megjárta már a mennyet (pl. a Kontrollal) és a poklot is (Álom.net). Az utóbbi időszakban viszont mintha felszálló ágat mutatna, és sorra érkeznek az akár világszinten is versenyképes, színvonalas hazai produkciók. A nemzetközileg elismert rendező, Csupó Gábor pedig úgy érezte, hogy ehhez a felszálló ághoz egy magyar slágereket feldolgozó musicallel járulhat hozzá a legjobban. Nos, akkor a magasban való vadászrepülés után jöjjön is egy igazi zuhanóbombázás, mert ami Pearl Harbor az Egyesült Államoknak, az a Pappa Pia a magyar filmgyártásnak…889320_33.jpg

(tovább…)

Könyv

Milliomos liliomos*

A hasznos idióta című könnyed, szórakoztató ponyvaregény után azt hittem, hogy Albert Levente következő könyve is valami hasonlót tartogat a számomra. Pár oldal elolvasása után azonban rá kellett jönnöm, hogy bár stílusában követi az előző részt, és a főbb szereplők is ugyanazok, a téma sokkal komorabb és sötétebb, mintsem hogy könnyednek nevezzük. Varga és Dorka egy rendőri túlkapás következtében keveredik egy mocskos ügybe, ahol felbukkan gyermekprostitúció, pedofília és pornó. A szálak pedig átszövik a városvezetést is.

girl-2205813_1920.jpg

(tovább…)

Film

Banderas, a biztonsági őr

Gyakran elgondolkozom azon, hogy mi tesz igazán élvezhetővé egy filmet. Mi az a dolog, az a hozzáadott apró fogaskerék, amitől jó lesz. Persze sosem jövök rá a titokra, mert nem vagyok filmes szakember, és igazi műértő sem. Én csak egy egyszerű pali vagyok, aki értékeli, ha egy alkotás szórakoztat vagy elgondolkoztat. Jó esetben mind a kettő. Nem szeretem a túl ostoba mozikat, de nincs nagy igényem, ha egy kicsit lehet izgulni egy tál pattogatott kukorica mellett, már megvettek. Hogy jön mindez a Security című filmhez?

(tovább…)