Film

Drakula a nyílt tengeren – A Demeter utolsó útja kritika

Drakula karakteréről, illetve hozzákapcsolódó témájú alkotásokból már számtalan van és feltehetően még lesz is. Ugyanakkor jogosan merül fel az a kérdés is, hogy egy ilyen kiterjedt biográfiával rendelkező karakter per alkotás esetében lehet-e egyáltalán bármi újszerű dolgot mutatni. Vagy csak inkább a régi és sok esetben unalomig ismételt dolgokat ismételni. Hiszen Drakula egyike azoknak a karaktereknek, akivel már mindent, de tényleg szinte mindent megcsináltak. Éppen ezért sokan felkapták a fejüket, amikor megjelenet a The last voyage of the Demeter, vagyis magyar nevén a Demeter utolsó útja című alkotás, ami egyfelől visszakívánja vinni a karaktert az eredeti horrorisztikus alapokhoz.

Másfelől viszont egy olyan környezetbe helyezi az egész cselekményt, konkrétan egy a nyílt tengeren lévő hajóra, amelyet még így ebben a formájában egyáltalán nem láthatott a Közönség. Sajnos valamilyen oknál fogva a magyar mozik nem tűzték műsorra ezt az alkotást. Azonban az Universal sajátos üzleti modelljének köszönhetően már a külföldi VOD szolgáltatóknál elérhető ez a film. Idehaza pedig feltehetően majd a Skyshowtime-on lesz elérhető ez a film.

A történet nagyjából annyiból áll, ami az előzetesekben is látható. Vagyis adott egy Demeter nevű szállító hajó, amely az egyik útja során felvesz egy különleges szállítmányt. Egész pontosan egy ládát, amiben Drakula kvázi koporsója, vagyis jobban mondva nyugovó helye van. Természetesen a vámpír az út során elszabadul és módszeresen ritkítani kezdi a hajó legénységét, akik elsőre nem igazán értik, hogy pontosan mi is történik körülöttük, ám végül valahogyan csak szembeszállnak a Sötétség hercegével. Ennél többet már spoilerek nélkül nem igazán lehet mondani. Viszont a történet meglehetősen érdekes és fordulatos.

Ami azonban a leginkább elviszi ezt az alkotást, az a hangulat. Eleve már a viharokkal sújtott nyílt tengeren lévő magányos hajó is elég félelmetes tudd lenni. Főleg az éjszakai jelenetekben. Ám az a rettegéssel átitatott misztikum, ami a szörny kilétét, kinézetét és úgy egyébkénti képességeit illeti, na az, ami igazán elviszi a filmet. Persze mivel a Közönség már annyiféleképpen látta Drakulát. Hovatovább vámpírt és minden egyéb ehhez hasonló lényt, így valójában már nem is maga a lény az, ami ijesztő, hanem az a tehetetlenség és kiszolgáltatottság érzet, amit a hajó legénységével együtt át lehet érezni.

Ehhez pedig természetesen az is kell, hogy maguk a karakterek is rendben legyenek. A Trónok harca Davos-sa ként ismert Liam Cunningham által megformált kapitány bár szinte pontosan ugyanazt a karaktert hozza, amit a Trónok harcában is Davosként. De mi tagadás piszok jól áll neki. Plusz itt azért némileg több drámai vonalat és motivációt is kap. A másik kiemeltebb karatek Clemens doki (Corey Hawkins), akit páran az előzetesek alapján a kötelező WOKE kvóta karakternek tudtak be. És bár tényleg képvisel némi WOKE ideológiát az ő figurája, azonban ennek itt most kivételen helye és értelme is van. Röviden ezzel magyarázzák, hogy miért kerül egy kvázi tudósember egy teljesen jelentéktelen teherhajóra, úgymondván aljamunkát végezni.

Rajtuk kívül a többi bár tény, hogy leginkább a hullaszám növelése miatt van ott. Viszont a maga módján mindegyik mellékkarakter, ha felszínesen is, de legalább annyira ki van dolgozva, hogy a Közönség tudja őket sajnálni. Valamint mivel mindegyikük eltérő helyekről és háttér rendelkezik, így a szörny, vagyis hát a Drakula körüli misztikumot is tudják árnyalni. Emellett van még egy női szereplő Anna (Aisling Franciosi), aki olyan szempontból messze a legérdekesebb karakter, hogy a Közönség nem tudja, hogy mit várjon tőle. Főleg, hogyha ismeri valamennyire a Drakula mitológiát.

Emellett azt is muszáj kiemelni, hogy ez az alkotás bizony nem finomkodik, amikor a brutalitás ábrázolásáról van szó. Persze azért teljesen gore-ba nem megy át. Viszont olyan jelenetei, amelyek képesek lehetnek nyomot hagyni egyesekben. Ugyanakkor azt is muszáj megemlíteni, hogy Drakula itteni ábrázolás módja… hát fogalmazzunk úgy hogy hagy némi kivetni valót maga után. És nem feltétlenül azért, mert speciel olyan, mintha egy a Gyűrűk urából szabadult szárnyas orkként van többnyire ábrázolva, hanem mert olyan pocsékul van meganimálva.

Valamint a film befejezése is némileg olyan érzést kelt, mintha az alkotók nem igazán tudták volna eldönteni, hogy pontosan most hová is akarják kifuttatni ezt az egészet. Hogy szeretnének-e később valamiféle folytatást is, vagy sem. Persze összességében véve nem lett rossz, amit kihoztak belőle. Csak inkább a film többi részéhez képest tűnik kissé összecsapottnak. Vagy legalábbis személy szerint én úgy gondolom, hogy az alkotók rendelkezésére álló eszközökből ennél sokkal többmindent is ki lehetett volna hozni ebből.

VÉGSZÓ

A Demeter utolsó útja egy teljesen korrekt alkotás lett, aminek megvolt rá az esélye, hogy akár valami kultklasszikus horror/thriller legyen. Ugyan, aki megnézi és tudja mit várjon tőle az valószínűleg nem fog csalódni, mert van annyira érdekes és izgalmas, hogy arra a közel két órára lekösse az ember figyelmét.