Ha az utca emberét az ír kultúráról kérdeznénk, bizony a lóhere és a Szent Patrik-nap mellett sokan említenék meg a fekete színű sör, a Guinness nevét is. A Netflix és Steven Knight új sorozata A Guinness család (House of Guinness) vérbő akció dús és rendkívül stílusos sorozatban meséli el a világhírű sörgyáros família történetét.

Az ír történelem kiváló forrása számos kiváló mozgóképes alkotásnak. Az Apám nevében, az Őt is anya szülte,  A sziget szellemei vagy a Bodkin című sorozat mind kitűnően ábrázolják azokat a politikai és vallási feszültségeket, melyek mai napig meghatározzák a szigetország életét. Steven Knight korábban a Peaky Blinders (Birmingham bandái) című sikerszériával már bizonyította, hogy kitűnően ért a hangulatteremtéshez, az alvilág ábrázolásához és az I. világháború utáni Anglia politikai csatározásaihoz. Knight ezúttal viszont fejest ugrott a fekete sörbe, és Írország leghíresebb termékén keresztül mutatja a XIX. századi világot.

A Guinness család az 1860-as években veszi kezdetét. Miután Sir Arthur Guinness száz esztendővel korábban megkötötte legendás, kilencezer évre szóló bérleti szerződését a gyár alapjául szolgáló területre, a família öröksége elindult hódító útjára. Sir Benjamin Guinness halála után négy gyermeke rendkívüli kihívások és örökösödési harcok előtt áll. A Guinness sör már nem csupán Írországban, hanem szerte a Brit Birodalomban keresett termék, ám az üzleti siker ingatag lábakon áll. A Guinness testvérek – elsősorban Arthur és Edward – nem akarják elveszíteni korábbi piacaikat, miközben szeretnék megvetni a lábukat az Egyesült Államokban is. Feladatuk azonban nem könnyű, hiszen az egyre erősödő ír nacionalista feniánus mozgalom nyomán a megszálló britekkel szembeni ellenérzések felerősödnek. A Guinnesseknek tehát nincs könnyű feladatuk, hiszen ebben a világban a sör és a vér is ugyanúgy folyik a köves dublini utakon.

Rögtön adja magát a kérdés, vajon mennyire tekinthető A Guinness család a neves sörmárka reklám anyagának és mennyire működik önálló alkotásként?

A széria nagy előnye, hogy miközben valószínűleg nagyban hozzá fog járulni az ital fogyasztásának emelkedéséhez és az ír pubok megnövekedett látogatottságához, a széria nem egy olcsó marketing termék. Sőt, meri bemutatni a família és az általuk épített brend mocskos oldalát, a terméket övező ellentmondásos megítélést, vagy akár a jellegzetes hárfás logó megszületésének valódi jelentőségét. A sorozat emellett kiválóan ábrázolja a korszakot jellemző osztálykülönbségeket, a városi és vidéki Írország közötti elképesztő különbségeket- utóbbiban a lakosság még mindig csak a hagyományos gael nyelvet beszéli – valamint az amerikai ír diaszpóra helyzetét.

A XIX. század világa bőven tartogat áthallásokat a közelmúlt és napjaink történéseire is. Az ír nemzeti mozgalom, a mitikus kelta harcosok nevéből képzett feniánus mozgalom a későbbi Ír Köztársasági Hadsereg, a hírhedt IRA előfutárának tekinthető, akik már ekkor vehemensen harcolnak Írország brit elnyomása ellen.

A Guinness örökösök útkeresése egyben a Brexit utáni helyzettel is összecseng, melyben az EU-párti írek és az EU-t elhagyó Nagy-Britannia – melynek Észak-Írország továbbra is része – között újra felizzani látszanak az ellentétek. Egy hatásos jelenetben az alkotók párhuzamba állítják a Guinness csapolásának technikáját az elnyomott Írország nemzeti ügyével. Mind a csapolásban, mint a politikában a türelem az, ami méltó végeredménnyel szolgálhat. Azt azonban nem árt észben tartani, hogy a sorozatot az alkotók erősen feldúsították fikciós elemekkel, így a vállalat történelmét senki próbálja meg innen megtanulni!

A Guinness családot azonban az ír életérzés a stílus és hangulat adja el igazán, változatos helyszíneken. Legyen szó a dublini sikátorokról vagy a sörgyárban bugyogó fekete nedűről, a kamera mindkettőt képes emberközelbe hozni és a maga természetességében megmutatni. Az atmoszféra már a Peaky Blinders-ben nagyon jól működött, és ebben a Guinness család sem vall szégyent. Ami viszont leginkább hozzájárul a széria világának elmélyítéséhez, az a vérpezsdítő ír muzsika. Ha valaki e sorok írójához hasonlóan zöldvérű kelta-rajongó, akkor ezt a sorozatot egyenesen neki találták ki. A sorozatba szervesen épülnek be az olyan legendás kocsmanóták, mint például a Bűnösökben is felcsendülő The Rocky Road to Dublin, vagy a kitűnő kelta punk banda a Flogging Molly Devil’s Dance Floorja. A zeneválasztások között olyan merészebb darabokat találhatunk, mint a szigetország botránytriója, a Magyarországon nemkívánatos rapbanda, a Kneecap, vagy az ír nacionalisták kedvenc zenekara, a Wolfe Tone’s Come Out You Black an Tans című lázító dala. Ennek ellenére A Guinness család nem csúszik át egyszerű angol-ellenes gyűlöletkeltésbe, a nacionalista zenéket inkább az aktuális helyzetek és szituációk illusztrálásra használja.

A cselekmény kellően összetett és fordulatos, ám a Peaky Blinders szériával szemben nem igazán találunk benne annyira átütő és karizmatikus hősöket, mint a Shelby famíliában. Persze ehhez hozzájárul az is, hogy egy sokkal arisztokratikusabb közegről van szó, melyben a Guinnessek a felszínen igyekeznek tiszteletreméltó üzletemberek látszatát kelteni. Ez az álarc azonban hamar lehull, és bár a színészek mindegyike kitűnően alakítja a rá bízott szerepet, emlékezetes karakterek terén inkább a Peaky Blinders teljesít jobban.

A Guinness család humorára jellemző, hogy az említett arisztokratikus miliőt ütközteti a kocsmai póriassággal, ami sokszor megnyilvánul a szexualitás pregnáns ábrázolásában és a szereplők abszurd viselkedésében.

A Guinness rezidencián például a komornáknak szigorúan tilos megzavarniuk a közösülő párokat, a takarítást láthatatlan módon, körülöttük kell végrehajtani. A sorozat azonban már talán néha túlságosan is kortárs akar lenni. A korabeli pénzösszegek megnevezésekor jókora felirat közli velünk a címletek mai értéket, ami tekintve napjaink ingatag gazdaságát 5-10 éven belül megint korrekcióra szorul majd.

A fő konfliktus elsősorban a két idősebb testvér, Arthur (Anthony Boyle) és öccse Edward (Louis Partridge) között bontakozik ki. Arthur igazi élveteg természet, aki a sörgyár irányítása mellett politikai pályára igyekszik törni, a britpárti konzervatívok oldalán. Edward ezzel szemben megfontolt és célorientált, akinek szívügye a vállalat jövője: Egy feniánus lány (Niamh McCormack) révén az ír függetlenség felé kacsintgatna, miközben valódi elköteleződése egyértelműen a sörgyár felfuttatása. Mellettük még a lánytestvér, Anne (Emily Fairn) és alkoholbetegséggel küzdő Benjamin (Fionn O’Shea) kálváriáját követhetjük nyomon. A mellékszereplők között a Trónok harca egykori Joffry Baratheonja, Jack Gleeson viszi a prímet, aki talán a sorozat mottóját is kimondja:

„Ez nem csak sör, ez a vérem!”

A Guinnessek belső ellentétei egy család szintjén modellezik le mindazt, amit a nagy egészben, az Írországot szétfeszítő polgárháborús hangulatban láthatunk. Aki teheti, szakítson időt Knight friss, nyolc részes szériájára, mert bár a Peaky Blindershez nem érhet fel, de összességében egy igényes, erős atmoszférájú darabbal van dolgunk. A meglehetősen nyitott befejezés pedig azt sejteti, hogy az alkotók már most egyértelműen számolnak egy következő évaddal. Aki valóban szereti az ír kultúrát, annak az eredeti nyelvű kópia egyenesen kötelező, mert az ízes, veretes helyi dialektust a szinkron nem képes átadni. Az élményt pedig egy jó kis ír fekete sör kortyolgatásával tehetjük teljesebbé, persze csak ha nem ülünk utána volán mögé.

Sláinte!