Ha a cyberpunk műfajnak vannak alapvetései, akkor az a Szárnyas fejvadász film és a Neuromancer regény mellett minden bizonnyal a Ghost in the Shell. Shirow Masamune 1989 és 1991 között futó képregénye és Oshii Mamoru 1995-ös adaptációja nyugati olvasók és nézők millióit vezette be a mangák és animék világába. A Fumax kiadónak hála pedig most már magyarul is olvashatjuk az Őrnagy és a 9-es osztag kalandjait.

A nem túl távoli jövőben ahogy a nemzetállamok közötti határok elmosódnak, úgy tűnik el a határ ember gép között, köszönhetően a robotika és a kibernetikus implantátumok fejlődésének. Nem meglepő hát, hogy ebben az új világban a bűnözés is a kibertérbe költözött, a hekkerek pedig már az emberi elme épségét fenyegetik. A japán rendvédelmi szerveknek is alkalmazkodniuk kell az új kihívásokhoz: ebben játszik kulcsszerepet a kiborg Kusanagi Motoko őrnagy és az általa vezetett speciális egység, a 9-es osztag. Ám amikor megjelenik a színen egy minden eddiginél elvetemültebb kiberbűnöző, a Bábjátékos, az osztag tagjainak minden tudására szükség lesz, hogy megállítsák.

Sok más nyugati nézőhöz hasonlóan nekem is az egyik első meghatározó anime élményem volt a Ghost in the Shell. Tinédzserként teljesen lenyűgözött, hogy egy animációs film milyen mély filozófiai mondanivalóval tud bírni, és olyan témákat feszeget, mint a transzhumanizmus, vagy hogy mi teszi az embert emberré. Úgyhogy érthető módon nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy végre magyarul is megjelenik az anime alapjául szolgáló manga. De miután kezembe vettem a kötetet, hamar nyilvánvalóvá vált néhány fontos különbség a film és a képregény között.

Az első, ami szembe tűnt, az a szereplők kinézete. Míg az anime karakterdesignja többé-kevésbé realisztikusnak volt mondható, addig Shirow figurái stilizáltak, mondhatni rajzfilmszerűek. Emiatt viszont sokkal kifejezőbbek is, ugyanis a képregény sokkal könnyedebb, humorosabb hangvételű, mint az 1995-ös film. Az Őrnagy és az osztag többi tagja közötti interakcióknak is nagyobb szerep jut, illetve üdítő volt látni, hogy Motokónak egyáltalán van személyisége, ami az animéből fájó módon hiányzott.

Viszont van valami, ami a mangából hiányzik, vagy valamelyest háttérbe szorul, ez pedig a filozófia. Az alkotó ugyan gyakran játszik el gondolatokkal és koncepciókkal a technológiáról, a mesterséges intelligenciáról, vagy éppen politikai kérdésekkel, azonban ezek szokatlan módon a lap aljára, vagy a panelek közötti üres térbe vannak száműzve. Ezek a Ghost in the Shell világának megismerése szempontjából érdekes információkkal szolgálhatnak, azonban ha mindegyiket elolvassuk, az jócskán megakasztja a történet gördülékenységét (mint az utószóból kiderül, a mangaka sem javasolja ezt).

Ami hiba lenne, mivel Shirow remekül tud akciójeleneteket koreografálni, a manga panelek dinamikusan követik egymást, ezért kimondottan könnyű követni, hogy mi történik éppen. A hátterek hasonló műgonddal vannak megalkotva, könnyen el lehet veszni a futurisztikus városok és gépek részleteiben. A magyar kiadás pedig ezt kiválóan segíti: a jó minőségű papír és a kemény fedeles borító olyan külső és belső megjelenést ad, amilyet egy ilyen kultikus mű megérdemel.

Minden szempontból hiánypótló kiadvány született, ami nem hiányozhat egyetlen gyűjtő polcáról sem, a cyberpunk zsáner rajongóinak pedig egyenesen kötelező darab. Most pedig kimondottan érdemes elmerülni a Ghost in the Shell világában, ugyanis pár napja debütált a Prime-on a Science Saru anime sorozata, ami az első igazán hű feldolgozása lesz Shirow Masamune klasszikus mangájának.