Két évet kellett várni, míg az első után megérkezett a The Last of Us második évadja. A hét epizódból álló szezon pozitív pillanatai mellett számos negatívummal rendelkezik, mely elsősorban az alapműnek számító videojáték félreértelmezéséből és a félresikerült castingból ered. Pilot-kritikánk után most végre itt a teljes évadelemzés.

A világ egyik legsikeresebb videójátéka, a The Last of Us, 2023-ban az HBO jóvoltából kapott sorozatadaptációt. A játék első részét feldolgozó szezont alapvetően pozitívan fogadta a közönség, de a számos változtatás, valamint a szereplőválogatás sok nézőben keltett felemás érzéseket. Fontos megjegyezni, hogy a sorozat mögött ott áll Neil Druckmann, a játékok atyja, valamint a Csernobillal hatalmas sikert arató Craig Mazin. A széria első évada teljes mértékben feldolgozta az első játékot, valamint annak kiegészítőjét, a Left Behind DLC-t. A második szezon azonban sokkal kockázatosabb vállalkozás, mivel a The Last of Us Part II az első felvonással ellentétben már sokkal jobban megosztotta a közönséget.

Az új évad alapvetően megtartja a játék történetének fő elemeit, ám fontos változtatásokat egyaránt találhatunk. Ellie (Bella Ramsey) és Joel (Pedro Pascal) évekkel az első rész vége után elhidegültek egymástól. Mint az sejthető, Ellie rájött arra, hogy Joel megmentette őt, és lemészárolta azt a csapatot, akik a gombajárványra immunis lány feláldozásával kívántak ellenszert készíteni. Egy napon azonban megérkezik Abby (Kaitlyn Dever), aki nem más, mint annak az orvosnak a lánya, akit Joel ölt meg azért hogy kiszabadíthassa Ellie-t, ezzel pedig az egész emberiséget is megfosztotta a gyógymódtól. Abby és csapata bestiális módon végez Joellel, Ellie pedig bosszút esküszik, hogy a világ végéig üldözni fogja pótapja gyilkosait. Ebben segítségére lesz Tommy (Gabriel Luna), Joel öccse, valamint a korábban egy párt alkotó Jesse (Young Mazino) és Dina (Isabela Merced). A bosszú ördögi spirálja azonban megváltás helyett csak még több szenvedést szabadít hőseinkre, akiket a jelen borzalmai mellett múltjuk árnyai kísértenek.

A második évad hét epizódja a játék első felét dolgozza fel, mely elsősorban Ellie szemszögére koncentrál, az utolsó epizód záróképei viszont már sejtetik, hogy a következő szezon már Abby nézőpontjából fogja bemutatni a korábban látott napokat.

Ez a fajta nem lineáris történetmesélés már a játékot is áthatotta, mely szintén megosztó fogadtatásra talált, főleg akkor, amikor az alkotók Abby, vagyis Joel gyilkosának irányítását adták a játékos kezébe. Amellett, hogy a készítők néha egy az egyben emelik át az alapanyag pillanatait, néhány igen érdekes változtatást is találunk. Az egyik leglátványosabb módosítás a második epizódban lezajlott ostrom jelenet, melyben fertőzöttek hordája rohanja le Jackson városát, párhuzamosan az Abby és Joel közötti kegyetlen leszámolással. A tv-sorozat első etapja sok kritikát kapott, amiért kevés alkalommal mutattak fertőzötteket, és ez a jelenet egyértelmű válasz a bírálatokra. A játékokban az ostrom nem szerepel, az eredeti történetben Jacksont sosem fenyegeti ilyesfajta veszély. Ez a nagy akciójelenet ugyan igencsak látványosra sikerült, ám magán viseli a szokásos zombifilmes következetlenségeket. Erről bővebben az alábbi videóban:

A másik fontos változtatás, a pszichológus, Gail (Catherine O’Hara) karaktere, aki szintén nem szerepel a játékokban, és párja, Eugene (Joe Pantoliano) csak említés szintjén bukkan fel az alapműben. Gail neheztel Joelre, férje halála miatt, ám ennek a hatodik epizódig nem ismerjük meg a pontos okait, csupán a feszült terápiás üléseket látjuk. Mint kiderül, Joel végzett Eugene-nal, akit megharaptak a fertőzöttek, Joel pedig nem hagyott időt és lehetőséget, hogy a fertőzötté vált férfi elköszönjön a kedvesétől. Ráadásul ígéretet tett Ellie-nek, hogy nem öli meg Eugene-t, amíg nem mutatja a fertőzés jeleit, azonban megszegi ígéretét, és Gail előtt egy hazug történetet mesél el. Ellie önmagából kikelve meséli el az igazságot Gailnek, aki teljesen összeroppan a halottaktól. Eugene és Joel történetében a néző felismerheti, hogy bizony nem ez az első alkalom, amikor Joel hazudik Ellie-nek az igazsággal kapcsolatban. A lány az élmény miatt kérdőre vonja Joel-t a Firefly-bázison történtekkel kapcsolatban, és Joel végül beismeri, hogy ő mentette meg a halálos operációtól.

A játékban ezzel szemben egy hangfelvétel ébreszti rá Ellie-t a valós történésekre, és Joel ezt követően osztja meg vele az igazságot. Érdekes elgondolás, hogy Joel hazug természetét az alkotók kétszeresen erősítik meg, ráadásul Eugene egyértelműen empátiát és sajnálatot vált ki a nézőből. Ugyanakkor a játék egy megkérdőjelezhetetlen tárgyi bizonyítékkal igazolja Joel hazugságát, ami sokkal egyértelműbbé teszi a helyzetet. Szintén kérdéses, hogy Ellie mennyire viselkedik szimpatikusan, egy olyan helyzetben, amikor igazmondása nemcsak a hazug Joelt alázza, de Gail lelkében is károkat okoz.

A sorozat Ellie történetszála mellett igyekszik betekintést engedni abba a borzalmas polgárháborús helyzetbe, ami Abby otthonában, Seattle-ben zajlik.

A könyörtelen, jól felszerelt militarista frakció, a Washington Liberation Front (WLF, melyből a farkas elnevezés származik) áll szemben a modernitás vívmányait megtagadó, saját arcukat vagdosó, fanatikus szektával, a szerafitákkal. A kegyetlen háborúban mindkét fél felmutatja emberi és embertelen oldalát, a szerafiták éppoly brutalitással kínozzák az elfogott farkasokat, ahogyan a WLF tagjai az általuk csak sebhelyeseknek hívott szektásokat. A sorozatban a WLF vezérét, Isaacet ugyanúgy Jeffrey Wright kelti életre, mint a játékban, ám az HBO-s csapat több megdöbbentő plusz jelenetet is adott a karakternek. Vérfagyasztó pillanat, ahogyan Isaac korábbi FEDRA-s társaira dob kézigránátot, hogy csatlakozzon a későbbi WLF-hez, de szintén erőteljes, amikor a megfelelő serpenyő titkainak ecsetelése közben kínoz egy elfogott szerafitát.

Érdekes megfigyelni, hogy míg a sorozat első évada teljesen mellőzte a fertőzés spórákkal való terjedését, addig itt a játék egy fontos jelenetének megidézése érdekében visszahozták a levegővel fertőző járvány rémképét. A jelenet természetesen Nora megkínzása, melyben Ellie önmagából kivetkőzve, szó szerint pokolbéli megvilágításban ütlegeli a szerencsétlen WLF-es lányt. Akik pedig játszottak a Part II-val azok tudhatják, hogy a seattle-i kórház mélyén ott rejtőzik az igazi szörnyeteg.

A változtatásokat és egyezéseket vég nélkül lehetne sorolni, ám fontos kitérni a casting okozta disszonanciákra. Az, hogy Bella Ramsey mennyire elhibázott választás volt Ellie szerepére, a második szezonban már kristálytisztán látszik. Bár a játékbeli Ellie leszbikus, nőisége, gyöngédsége egyetlen pillanatra sem kérdőjeleződik meg, még a Dinával való kapcsolatában sem.

A sorozat alkotói jól láthatóan igyekeztek a nem-bináris beállítottságú Bella Ramsey-re szabni a karaktert, aki a szériában egy sokkal fiúsabb Ellie-t jelenít meg. Ennek emblematikus jelenete, amikor Ellie Dina terhességét azzal kommentálja: „Apuka leszek.”

Fontosnak tartom leszögezni, hogy valakinek a külsőjén, szexuális orientációján élcelődni mérhetetlenül gusztustalan és maga a színésznő nem érdemli meg az őt érő gúnyolódást. A karaktere és az alakítása azonban már más kérdés . A játék és a sorozatbéli Ellie sokszor mintha száznyolcvan fokban térne el egymástól. Ashley Johnson Ellie-je minden pimaszsága, szemtelensége és kegyetlensége ellenére egy végtelenül szerethető lány, míg Ramsey egy utálatos, antipatikus, arcátlan és túlságosan fiús jellemet tár elénk. Semmi gond nem lenne azzal, ha egy más szerepben játszana el egy ilyen jellemet. Az alkotók azonban az ő szerepeltetése érdekében egy közkedvelt karaktert teljesen kiforgattak önmagából és a figurát Ramsey szerény színészi képességeihez igazították.

Ellie castingja leginkább a Dinát alakító Isabella Merced mellett érzékelhető legjobban, aki sokkal nőiesebb játékbeli másánál. Bár a sorozat igyekszik érzékeltetni Dina megfontolt és Ellie-nél sok esetben érettebb és bölcsebb jellemét, a játék mégis sokkal alaposabb képet fest Ellie szerelméről. A Part II egyik igen érdekes jelenete, amikor a Seattle-be érkező páros egy zsinagógába tévedve folytat párbeszédet. A beszélgetés során feltárul Dina istenkereső, vallásos természete, aki a judaizmusban próbál menedéket keresni az őt körülvevő kegyetlen világ elől. A jelenet nem szerepel a sorozatban, bár Dina jellegzetes zsidó amulettje, a hamsa itt is felbukkan. Tommy karaktere Gabriel Luna megformálásában egy felelősségteljes vezető és testvér, ám hiányzik belőle az a keménység, ami a játékban jellemezte őt. Jesse viszont még arcra is rendkívül hasonlít a Part II-ben szereplő mására, és kevés jelenete ellenére hitelesen játszik. Kaitlyn Dever Abby-je már fizikumában eltér a játékbéli robusztus képétől. Küllemében sokkal nőiesebb, ám Abby jellemét eddig hitelesen kapta el, bár az igazi kiteljesedése csak ezután következik majd.

Természetesen nem hagyhatjuk ki Joelt sem, és bár Pedro Pascal nagyon igyekszik, már nem tudja hozni azt a karizmatikus, zord, de mégis érzékeny férfit, akit Troy Baker formált meg a játékban.

A sorozat látványvilága kellően grandiózus, bár Seattle ábrázolása sokszor igen elnagyolt és művi. A tájak, az épített környezett viszont szemkápráztató, akárcsak az operatőri munka és a fertőzöttek felbukkanása is félelmetes és feszült hangulatot teremt. Ez a már említett ostromjelenetben nyilvánul meg a legjobban, de az egyszerű hangulati elemek is hatásosan idézik meg a játék vizualitását. Gustavo Santaolalla muzsikája még mindig tökéletesen illeszkedik a poszt-apokaliptikus western hangulathoz, de a játékok világához tartozó slágerek felcsendülése – például Shawn James Throught the Valley című száma – szintén elégedettséggel töltheti el a The Last of Us világának rajongóit. 

A második évad lényegében azzal az igen erős pillanattal ér végét, amikor Ellie és Abby szembekerül egymással, majd egy talányos, feketére vágott lövés után a nézőpont Abbyhez vándorol. Véleményem szerint a sorozat hitelesebben fogja átadni Abby nézőpontját, mint Ellie-ét, köszönhetően a megfelelőbb szereplőválogatásnak.

Sajnos a The Last of Us második szezonja jól rávilágít arra, hogy az elhibázott casting, a woke ideológia öncélú erőltetése egy gyengébb színésznő szerepeltetése érdekében miként képes cordyceps módjára megfertőzni egy sikeres franchise-t.

A játékok nagy érzelmi pillanatai, a múzeumi látogatás vagy éppen a Pearl Jam és az A-ha-slágerek felcsendülése azért nem tud akkorát ütni, mert a legalkalmatlanabb színésznőt találták meg a főszerepre. Bella Ramsey, de még Pedro Pascal sem jeleníti meg az az érzelmi kapcsolódást, aminek Joel és Ellie között meg kéne lennie.

Hiába bővelkedik pozitív pillanatokban és akár még okos változtatásokban is a sorozat, ha éppen a történet főhősével bánik ennyire tiszteletlenül. Ez pedig azért bosszantó, mert az internet gyakorlatilag hemzsegett a jobbnál jobb casting tippekre, melyben Joelként szerepelt volna, Hugh Jackman, Nikolaj Coster-Waldau vagy Josh Brohlin, Ellieként pedig Cailee Spaeny vagy éppen Kaitlyn Dever. Azt a bizonyos fényt a sötétségben, nem a sorozat szereplőgárdája fogja elhozni.