Az igazságszolgáltatás mindig is egy kényes ügynek számított. Ugyanis olykor többféle igazság is létezhet, amelyek adott esetben akár komoly morális dilemmákhoz is vezethetnek. Ráadásul az egyes felek sokszor úgy érzik, hogy ahhoz, hogy kellő mértékben érvényt szerezhessenek a saját vélt vagy valós igazságuknak, ahhoz a saját kezükbe kell venniük az ügyet. Vagyis lényegében véve önbíráskodásra kerül sor, amelyet a különböző igazságszolgáltatási rendszerek szintén igyekeztek valamilyen formában korlátozni vagy legalábbis szabályozni. Ennek pedig a legfőbb módja sokáig a hivatalos keretek között megrendezett párbajok voltak.

A film története nagyjából annyi, amennyit az előzetesek során is látni lehetett, vagyis hogy adott két a 14. századi Franciaországban élő lovag, név szerint Jean de Carrouges (Matt Damon) és Jacques le Gris (Adam Driver), akik a kettőjük között kialakult vitás ügyet, miszerint le Gris megerőszakolta volna Carrouges feleségét Marguerite-t (Jodie Comer) egy halálos kimenetelű párbaj során kívánják elrendezni. Azonban az ügy morális megítélését nagyban árnyalja, hogy mint kiderül a háttérben más tényezők is közrejátszanak.

Ugyan a történelmi témájú alkotásoknak van egy olyan örökletes hibája, hogy a közönség viszonylag egyszerűen utána tud járni annak, hogy mi az, ami valós és mi az, ami csak fikció. Ráadásul az adott alkotás élvezhetőségét is jelentős mértékben befolyásolhatja az, hogy a közönség egyes tagjai milyen háttérismeretekkel rendelkeznek. Bár az Utolsó párbaj eseményei éppenséggel a történelem kevésbé ismertebb részei közé tartoznak. Még ha egyébként van egy a filmmel azonos című könyv is belőle.

Maga a cselekmény bár alapvetően keretes szerkezetű, vagyis a film eleje és vége a konkrét párbajjal foglalkozik, mégis egyfajta szakaszos módon van felépítve. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a történet három részre van osztva és az egyes karakterek szemszögéből mutatja be az adott eseményeket, amik ezáltal egyrészt minden alkalommal valamilyen módon kiegészítik egymást. Másfelől pedig így a közönség tagjai képet kapnak az adott karakter saját igazságáról. Ez egyébként az egyes részek címe a filmben is.

Ezenfelül a karakterek is jól kidolgozottak és érdekesek voltak. Matt Damon Jean de Carrouges-a egy magát becsületesnek tartó, ám rendkívül indulatos, sértődékeny és önző együgyű harcos. Adam Driver le Gris szerepében pedig egy a tehetségével és intelligenciájával felkapaszkodott rendkívül tenyérbemásszó piperkőc figura. Jodie Comer Marguerite-je pedig a tipikus korabeli elnyomott nő, aki amúgy sokkal többre lenne hivatott. Illetve érdemes még kiemelni a Ben Affleck által játszott kissé hedonista Pierre grófot, de igazából a többi mellékszereplőt alakító színész is jól játssza a maga szerepét.

Habár az előzetesben is látható féloldalas sisakrostély miatt sokan felháborodtak és történelmi hiteltelenséget kiáltottak, hozzáteszem jogosan, viszont egyrészt aki ismeri a filmkészítés metodikáját és a színészet működését az pontosan tudhatja, hogy miért volt van erre szükség. Másrészt pedig messze nem annyira zavaró, mint azt valaki elsőre gondolná és aránylag kevés ideig van képernyőm. Illetve a film tesz egy akkora történelmi igazságszolgáltatást a lovagi páncélok kapcsán, hogy a közönségben inkább az fog megmaradni. Nevezetesen, hogy a páncél tényleg védett. Méghozzá nem is akárhogyan. Ez pedig különösen a párbaj során látható, aminek a megvalósítása valami fenomenális lett.

Amiről azonban még mindenképpen szót kell ejteni, az a filmet körbelengő #metoo hangulat, vagyis sokkal inkább hisztéria. Ez részben valahol az alkotók egy szerencsés döntésének köszönhető, ami alapján a filmet úgyis lehet értelmezni, hogy ez egy afféle középköri történetbe ágyazott feminista propaganda és ez sajnos nagyobb visszhangot kapott, mint amit érdemelne. Persze azt nem lehet tudni, hogy az alkotók valóban volt-e egy ilyen mögöttes szándéka. Mindazonáltal van egy pár olyan bizarr jelent a filmben, ami sokakat el kellene, hogy gondolkoztasson a nők akkori és mostani helyzetéről.

VÉGSZÓ

Valószínűleg Az utolsó párbaj a következő Oscar gála egyik nagy esélyese lesz és azt kell mondani, hogy teljesen jogosan. Egy jól összerakott, látványos ugyanakkor meglehetősen elgondolkodtató film.