Képregény

Nem lehet mindenki csak jó vagy csak rossz – Nimona képregény ajánló

A nőket és a lányokat képviselve mondom: végre hozzájuthatunk egy olyan képregényhez, ahol a mi nemünknek komoly szerepet osztottak. És még csak nem is akármilyenhez, rögtön egy fiús lányt, Nimona-t adták nekünk, akiről a könyv a címét kapta. Nimona egy belevaló csajszi, aki bár a gonosz oldalon áll, mégis az első perctől belopja magát az ember szívébe. Ezzel a kötettel pedig végre kifejezetten a fiatal lányoknak is kedveznek a képregény készítők és kiadók, hiszen a legtöbb hasonló kiadvány inkább a fiúknak szól. Én személy szerint örülök ennek a fordulatnak, mivel így egy szélesebb réteggel szerettethetjük meg ezt a műfajt.

Noelle Stevenson webcomicosként kezdte pályafutását. Nimona alakja is a világhálón tűnt fel először, később pedig egy teljes regénnyé nőtte ki magát. Munkájáért több díjat is nyert, többek között 2012-ben a  Slate Magazin díját a Legjobb webes képregény kategóriában. Innen pedig egyenes út vezetett számára az animációk világába, ahol a mai napig tevékenykedik. A Nimona képregénye akkora sikert aratott világszerte, hogy 2022-re egy animációs filmet is terveztek készíteni belőle. Sajnos ebből jelenleg úgy néz ki, nem lesz semmi, úgyanis a Blue Sky Studios és a Disney-20th Century Studios egyesülése után pénzügyi nehézségeik akadtak, így el kellett engedni az előbbi kezét végleg.

Mesés egy történet

Rögtön azzal indul a történet, hogy a három főhősből kettővel találkozunk. Lord Ballister Bidangfőhöz, a főgönoszhoz csatlakozik Nimona, az alakváltó lány. Hamar megismerjük mindkettőjük múltját, illetve Bitangfő múltján keresztül a harmadik főszereplőt, Sir Ambrosius Aranypőcöt, a lovagot, aki a gonosz elleni küzdelemnek szenteli életét. Hármójuk életét követhetjük nyomon, amibe néha beleszól a Rendfenntartó és Lovagügyi Intézet, akiknek az a dolgok, hogy a jó és a rossz egyensúlyát megőrizzék, illetve Aranypőc munkáltatói. Ez a küldetés addig bizonyul sikeresnek, amíg Nimona bele nem csöppen az életükbe, és fel nem borítja a rendet.

Már az első oldalakon érezhető, hogy a mesékre épül a történet. Van a jó és rossz, találkozhatunk sárkánnyal és különböző szörnyetegekkel. Számos ismert mese elemei fellelhetőek, például a mérgezett almák a Hófehérkéből. Ezzel pedig csak még inkább ráerősít, hogy ez a kötet egy kifejezetten gyermekeknek – ifjúságnak – írt képregény. Viszont közel sem olyan fekete vagy fehér minden, mint a mesékben. Bitangfő az a fajta főgonosz, aki betartja a játékszabályokat, és nem öl, ha nem muszáj. Ellenben Aranypőc, a jó fiú az, aki minden utasítást végrehajt, akkor is, ha érzi, hogy helytelen. Ezzel pedig a felszín mögé nézve láthatjuk, hogy nem is annyira a jó megtestesítője. Az Intézet is csak papíron a nép barátja, a hátuk mögött ugyanis úgy használja ki az embereket, hogy észre sem veszi.

Mágia mellé egy kis tudomány

Nagyon sok történettel ellentétben itt a mágia és a tudomány nem egymás ellenfelei, hanem kiegészítik a másikat. Erre konkrét példaként ott van a tudományos vásár fejezte, ahol a mágia megléte idézi elő a tudomány fejlődését. Ezzel pedig kicsit hajlik a sci-fi világába is a fantasy mellett. Nekem személy szerint nagyon tetszett, hogy Stevenson mert nagyot álmodni, és képes volt videó hívást építeni a történetbe. Bár az Intézet létéről csak sejtetések vannak, attól még a mindennapi életükbe bepillantást kapunk. A technikának ott is hatalmas szerepe van, kicsit futurisztikus körülmények között dolgozó laborokkal is találkozhatunk. Bitangfő is egy kivetített képen töri fel a titkos jegyzeteket, ami szintén a jövőt vetíti elénk.

Itt igenis fontos a megjelenés

Egy képregény egyik legfontosabb eleme a rajzok. Nem csak az a lényeges, mennyire kidolgozottak, részletesek a karakterek, hanem hogy maga a színvilág mennyire adja vissza a történet hangulatát. A Nimona ebben is egy színvonalas munka. Az éppen semmi lényegi elemet nem tartalmazó, kivárós részeknél egy sima, egyszerű hátteret adott neki Stevenson, míg a fontos jeleneteknél egy szépen kimunkált környezetet mutatott. Ezzel is kihangsúlyozta, mik a fontos részek. De természetesen ettől még az átmeneti képkockákra is láthatóan időt fordított, a történet ezen részein ugyanis mindig valami kis fricska jelenik meg. Nekem személyes kedvencem a társasjátékos rész volt. Bár volt benne egy apró hiba, ugyanis amit játszottak, az Monopoly volt, nem Gazdálkodj okosan. Viszont a lényeg így is átjött, és bárki beleélheti magát, mikor a másik kirabol minket, és mi jobb híján csak felborítani tudjuk a táblát – Nimonának volt lehetősége fel is gyújtani.

Ha a nagy egészet nézzük, egy igenis szerethető karaktereket, izgalmas cselekményt és igényes grafikát tartalmazó kötetet vehetünk kézbe. Néhol kicsit sötét az események hangulata, de mint ahogy a mesékben, itt is végül a jó elnyeri méltó jutalmát, a rossz pedig megbűnhődik. Így kicsit a gyermeki léleknek kedvez a mesei vég, mégis egy felnőttes képregényt vehetnek kézbe az ifjúság képviselői is. Felnőtt fejjel is élvezhető volt, hiszen nem csak egy gyermeteg mese elevenedik meg a lapokon.