Bevallom nem igazán szeretem a novellásköteteket, illetve úgy általában véve a novellákat. Ennek egyfelől főként az az oka, hogy én speciel inkább jobban kedvelem a hosszabb, egybefüggőbb történeteket. Másfelől pedig mert legtöbbször azt tapasztalom, hogy a novella szerzők úgy tekintenek erre az egész dologra, hogy ez most az ő pillanatuk a tündöklésre és általában valami olyan elvont és groteszk dolgot mutatnak be, aminek sok esetben semmi értelme. Vagy ha mégis, akkor azt sokszor ilyen nagyon kifacsart és művészieskedő keretbe foglalják, ami finoman szólva is taszítani szokta a közönség egy jelentős részét. Az pedig már csak külön felháborító szokott lenni, amikor egyesek azt mondják, hogy ezeknek az alkotásoknak a megértéséhez valamilyen kulturális és/vagy intellektuális tudásszint szükséges, hol ott a legtöbb esetben ezek a cuccok valójában csak egy pocsék alkotó pocsék munkái.

Habár igaz, ugyanez az állítás speciel az úgynevezett szépirodalmi alkotásokra is érvényes, amik … nos fogalmazzunk úgy azok az alkotások szintén a komfort zónámon kívül helyezkednek el. Ennek ellenére hébe-hóba azért beszoktam vállalni egy-egy ilyen jellegű alkotást. Noha leginkább azért, mert általában nem szoktam tudni, hogy pontosan mibe is nyúlok bele. Valamint, mivel nem titok, hogy ez a mostani alkotás történetesen egy általam kedvelt újság a Magyar Hang által fenntartott kiadó berkein belül került kiadásra, akiknek részben ezáltal is szeretném valahogy támogatni a munkájukat. Politikai hovatartozástól függetlenül.

Mielőtt azonban belemennék az alkotás elemzésébe fontos tisztázni, hogy mi a különbség a novellás kötet és az antológia között. Habár igaz a legtöbb novellás kötet egyben antológia is. A novella ugyebár egy aránylag rövidebb terjedelmű történet, ami ilyen vagy olyan műfajban kíván bemutatni valamit. Persze lehet egymással összefüggő novellákat írni, majd azokat egy kvázi gyűjtő kötetben megjelentetni, ám ettől azok még alapvetően különálló alkotások, amelyeknek minimális vagy semmilyen összefüggésük nincs egymással.

Ezzel szemben az antológia egy kvázi összefüggő történetsor, amelyet hosszabb vagy rövidebb alkotások alkotnak, amelyek mind egy adott témában vagy akár ugyanabban a kvázi világban, vagy ha úgy tetszik univerzumban játszódnak. Ami időben akár ugrálhat is az egyes történetek között. Erre talán az egyik legjobb és legközismertebb példa a Felhőatlasz című könyvben és filmben, ami igazából szintén egy antológia, ami piramidális módon fűzi össze a történet egyes részeit. Ráadásul ott az egyes történetek mind különböző műfajban és különböző stílusban lettek megírva. Ja és nem mellesleg a Felhőatlasz egyébként szintén szépirodalmi műnek számít. Amit speciel még a közönség is nagyrészt kedvel, illetve ami talán még ennél is fontosabb, hogy értik miről szól. Szóval meglehet ezt így is csinálni. Ám de akkor most vissza a műre.

Tehát a Magyar vírus egy novellás kötet, ami alapvetően a focit és az ahhoz kapcsolódó dolgokat teszi meg témájának. Mindezt szatirikus módon bemutatva. A szatíra ugye pedig egy olyan műfaj, amiben humoros vagy még inkább gunyoros módon mutatnak be bizonyos dolgokat. Méghozzá szándékosan eltúlozva az adott probléma mértékét, hogy ezzel is rámutassanak a dolog abszurditására. Márpedig aki csak egy kicsit is jártas a jelenlegi, vagyis a cikkírásának pillanatában fennálló magyar futballban lévő viszonyokkal és hogy miként működnek bizonyos dolgok az… nos fogalmazzunk úgy, hogy érteni fogja, hogy miért ezt a témát választotta a szerző Albert Levente.

Egyébként az erre a cikkre való felkészülés során megpróbáltam kicsit utána nézni ennek az Albert Leventének. Ám sajnos újfent abba a probléma ütköztem, amibe sok más úgymond kortárs magyar szerző esetében, vagyis hogy érdemben semmit se lehet igazán róluk találni a interneten. Vagy legalábbis nincs egy afféle összefoglaló életrajzi ismertető róla. Mondjuk tény, hogy találtam róla, vagyis Albert Leventéről egy videót a Magyar Hang saját YouTube csatornáján, ahol erről a mostani alkotásáról a Magyra vírusról beszélgetnek vele, ami persze lévén, hogy részben a saját könyvük is, így érthető. Ám mivel egy több, mint 1 órás videó így bevallom a cikkírásának pillanatában még nem néztem végig. Link a cikk végén.

Maga a kötet összesen hat novellát tartalmaz, amiknek a terjedelme olyan húsz oldal körül van. Illetve van még benne egy kábé hatvan oldalas kisregény is. Maguknak a konkrét novelláknak így most egyenként nem szeretnék belemenni a konkrét elemzésébe. Már csak azért sem, mert  akkor nem lenne értelme annak, hogy bárki elolvassa vagy megvegye őket. Röviden annyit viszont elárulok, hogy nagyjából az összes fenntartásomat a novellákkal kapcsolatban visszaigazolták. Habár igaz van köztük néhány, amikről tökre el lehet képzelni, hogy ezek akár még így meg is történhetnek. Viszont a kötet címadójául szolgáló novella szerintem speciel messze a leggyengébb az összes közül. De nyilván ez ízlés dolga.

Emellett az egyes novelláknak vannak bizonyos átívelő szálai. Hova tovább olykor még hivatkoznak is az egyik vagy másik novellában történt dolgokra vagy éppenséggel annak szereplőire. Valamint az első bekezdése az összes novellának nagyjából ugyanúgy kezdődik, vagyis egy bizottsági üléssel, aminek persze a vége mindig kicsit más. Azonban egy nagyon jó görbe tükröt állít a rendszer elé, lásd a magyar-kazah EB pályázat. Habár az is igaz, hogy ha egymás után többet olvas belőlük valaki, akkor egy idő után elég vontatottá tud válni és őszintén szólva kissé ki is tudja idegelni az embert. Ám feltehetően ez egy tudatos alkotói döntés része.

Ugyanakkor az is látszik, hogy a szerző Albert Levente utánajárt a témának, amiről írt és bár nyilván van egy elég egyértelmű aktuálpolitikai áthallása is az egyes alkotásoknak, azért persze a szerző igyekszik úgymond univerzális módon bemutatni az egyes helyzeteket, amelyek természetesen sokszor elég abszurdak és némileg talán ki is vannak figurázva. Azonban, mint azt már korábban is említettem bizonyos mértékben sajnos ijesztően reálisak is. Őszintén szólva én speciel azon se lepődnék meg, ha valamelyik novellában lévő dolgot a valóságban is megcsinálnák. Sajnos lenne rá fogadó közönség.

VÉGSZÓ

Aki kedveli a novellákat annak feltehetően ez a kötet is tetszeni fog majd. Habár lehet, hogy ez a focis téma sokakat távol fog majd tartani. Ám én mindig is úgy tartottam, hogy érdemes nyitottan hozzáállni az egyes dolgokhoz, mert soha sem lehet tudni, hogy mi elől zárja el magát az ember.