Az előző ajánlónk nagy sikerén felbuzdulva úgy gondoltuk, hogy készítünk olvasóinknak még egy válogatást olyan filmekből, melyek segítségével gyorsabban telhet a bezárkózva töltött idő. Ezen alkalommal a HBO GO kínálatából gyűjtöttünk nektek figyelemre méltó darabokat, természetesen önkényesen, első sorban a sokszínűségre törekedve.
Hamarosan ismét visszatérünk a Coen testvérek által eredetileg kreált, Noah Hawley kezei alatt pedig mesteri szintre emelt univerzumba. Ennek apropóján pedig össze lettek szedve a sorozat legjobb, legemlékezetesebb figurái. A felsorolás természetesen szubjektív, és spoileres.
A Netflix mostanra már minden mozgóképes médiumba belekóstolt sikeresen. Ez alól a dokumentum sorozatok világa sem kivétel, elég, ha csak a Making a Murderer-re gondolunk. Nemrég egy olyan történetet kaptunk, ami tovább erősíti az ezt nem hiszem el, hogy a valóságban megtörtént dolgok táborát. Ez a Tiger King: Murder, Mayhem and Madness.
1973-ban napvilágot látott egy olyan mozi, amire jobbára csak az tudott felkészülni, aki korábban marihuánára ébredt, LSD ebédelt, ezt egy kis heroinnal öblítette le, az estét pedig meszkalinnal fejezte be. Ez nem más, mint Alejandro Jodorowsky halhatatlan klasszikusa, A szent hegy.
Mai, koronavírus miatti rendkívüli helyzetünkben a legjobb, amit egy filmrajongó tehet, ha elmélyed a különböző online platformok kínálatában. A Kritizátor csapata is igyekszik segíteni olvasóit, hogy minőségi szórakozással üthessék el az időt. Elsőként a Netflix kínálatából szemezgettünk, hogy felhívjuk a figyelmet néhány kevésbé ismert filmre, illetve mindenkit buzdítsunk pár igazán nagyszerű alkotás újranézésre. Alábbiakban következik szubjektív ajánlónk, elsősorban a minőségre, másodsorban a sokszínűségre törekedve.
A vágy egy káoszt generáló hívatlan vendég, ha az elme rendjéről van szó? Darren Aronofsky mesterien bánik a zsúfoltsággal – itt most annyira nem, maximum csak jól, nem nagyon jól, csak jól. Vajon a vágyaink birtokolnak minket, vagy mi a vágyainkat? Vajon van élet vágyak nélkül?
Nem egyszerű a detektívek élete, főleg ha olyan kicsik, mint egy 7 éves kisgyerek. Na, persze nem is mindennapos, ha egy kisfiú felnőtteket megszégyenítő logikával és intelligenciával képes agyafúrtabbnál agyafúrtabb rejtélyeket megoldani, és úgy gondolom, az ilyen ifjak megérdemlik a zseni jelzőt a szó szoros értelmében. Így éli mindennapját Edogawa Conan, a kisiskolás srác, ám a kivételes intelligencia nem a véletlen műve. Conan sokkal több, mint aminek kívülről látszik.
Nem olyan régen (már lassan jó 3 éve), hogy befejeztük a Szemetesláda rovatunkat. Ma azonban újra leemeljük a fedőt a kukáról, és megnézzük mi is lakozik a szemét között. Kis ráncfelvarrással kezdődik újra a szemetesláda. Ezelőtt általánosan ismert rossz filmeket vettünk sorra, és megnéztük miért olyan borzalmasak; miért nem működnek; és ha volt olyan, akkor mik voltak a pozitív részei.
Innentől a másik irányból fogjuk megközelíteni a „szemétnek” hitt alkotásokat. Ugyanis mindenki ismer olyan filmet, ami meglehetősen rossz, ám pont emiatt rendkívül élvezetes is. Egy komolynak szánt jelenet alatt éppen gurulsz a nevetéstől, hisz nem tudod elképzelni ki lehetett az a szerencsétlen, akinek a: forgatókönyvírás, storyboardozás, forgatás, vágás egyike alatt sem jutott eszébe, hogy mennyire akaratán kívül vicces az adott jelenet. Na – ma egy ilyen filmről lesz szó.
A filmbeli szamuráj „zsaru” sosem vesz fel ilyen ruhát, mint ami a hivatalos plakáton látható
A Legjobb Jelenetek, a Gyalog Galopp és a Brian élete után a hat Python ismét összeült utolsó filmjük kedvéért. A várt osztatlan siker azonban elmaradt, és a mai napig nagyon megosztja a nézőket és a kritikusokat egyaránt, hogy mi is Az élet értelme.
Hazájában és nálunk van csak töretlen népszerűsége ennek a több mint harminc éves brit komédia sorozatnak. Mi fogta meg benne a rendszerváltoztatás után nálunk az embereket, hogy ennyire rákaptak?
