Netflix, Sorozat

Római vakáció Germániában – Barbárok 2. évad (spoilermentes kritika)

A teutoburgi csatában Róma megsemmisítő vereséget szenvedett a germánoktól. Látszólag. Romulus népe azonban csak az alkalomra vár, hogy megbosszulja legiói elvesztését. Armenius és társainak kalandjai folytatódnak a Barbárok második évadában, ám a Netflix (sajnos) nem maradt hűtlen az őt körülvevő negatív előítéletekhez.

Kr. u. 10-et írunk. Augustus császár legioi döntő vereséget szenvedtek a Germániában található teutoburgi erdőségekben. A heruszkok vezetője, a valódi származására rádöbbent Armenius (Laurence Rupp) úgy tűnik megtalálta valódi otthonát a barbárok között. Ám Armenius múltja ezer szállal köti őt Rómához, miközben a kor szuperhatalma sem hajlandó beletörődni a vereségbe, és újabb hadjáratra készülnek Germánia ellen. A heruszkok igyekeznek összefogni más törzsekkel, köztük a hatalmas fegyveres erőt képviselő markomannokkal és vezetőjükkel, Marboddal (Murathan Muslu). A markomannok urának azonban más tervei vannak és továbbra is élvezni kívánja azt a kényelmes életet, amit a Rómával való baráti viszony nyújt számára. Augustus császár viszont az „oszd meg és uralkodj” szellemének megfelelően kihasználja a barbárok széthúzását és soha nem látott erőkkel igyekszik bekebelezni Germániát.

A Netflix sorozatának első évada 2020 őszén rajtolt el, vegyes visszhangokat kiváltva a római történelmet kedvelő közönségben. A német gyártású széria alkotói egyfelelől behatóan tanulmányozták a rómaiak ruházatát, fegyverzetét és nyelvét.  Másfelől a germánokat illetően alaposan szabadjára engedték a fantáziájukat és inkább a mai egyesült Németország ókori előképét igyekeztek az ókorra igazítani. Ebből a képből azonban sajnos a mára szinte kötelező Netflixes panelek sem maradhattak ki, melyek a kor felfogásából adódóan részben indokoltak, de inkább csak PC-normatíva kvótáinak kielégítésére szolgálnak.

Az egyik ilyen, hogy a markomannok vezetőjét, Marbodot a sorozat homoszexuálisként ábrázolja, aki mivel fiatal éveit Rómában töltötte, és érzékeny szálak fűzik őt Flavushoz, Armenius római módra élő testvéréhez. Tekintve, hogy az ókori Rómában a homoszexualitást a legtöbb esetben a társadalom tolerálta, a viszony nem elképzelhetetlen. Ugyanakkor ebben az esetben a meleg viszony nem épül bele szervesen a cselekménybe és mintha nem éreznénk azt az ókori világ részének. Hasonló elem a történetben egy Dido (Cynthia Micas) nevű karthágói hölgy felbukkanása, akit az alkotók feketeként ábrázoltak. Mivel Karthágó városa egy föníciai telephelynek számított, az ottani lakosság inkább a szemita népekkel, az arabokkal és a zsidókkal állt rokonságban. Bár bőrük valószínűleg valóban sötétebb volt a germánokénál, a legtöbb karthágói valószínűleg nem volt fekete. Karaktere egyébként túl sokat nem ad az első évadból jól ismert szereplők küzdelméhez, bosszútörténete pedig még a sorozat szintjén is rendkívül sablonosnak mondható.

A széria egyik legnagyobb hátulütője egyre inkább az, hogy főszereplőjével Armeniusszal igen nehéz érzelmi kapcsolódási pontokat találnia a nézőknek. A most már teljesen heruszkká lett egykori római katona sokszor kifejezetten ostoba döntéseket hoz.

Éleslátását persze lehomályosítja, hogy még mindig felbukkannak római múltjának elemei és szereplői, de a valódi karizma is hiányzik belőle és gyakorlatilag ő a legkevésbé érdekes figura a saját történetében. Thusnelda (Jeanne Gorsaud), a heruszk amazon hölgy sokszor lopja el a show-t férjétől és egyre inkább hasonlít a Vikingek széria Lagerthájára. Persze ő sem mentes emberi gyarlóságoktól és bizony igencsak visszatetsző, amikor azt az őszinteséget kéri számon másokon, amit egyébként ő maga is megtagad. Az újonnan behozott karakterek viszont szinte teljesen mellőznek mindenféle mélységet és a rómaiak továbbra is kétdimenziós hódító gonoszoknak tűnnek a szabadságharcos germánok mellett. A legszimpatikusabb figura továbbra is Folkwin (David Schütter), aki képes egyéni sértettségén felülemelkedni és igazi áldozatokat hozni egykori barátaiért, szerelméért.

A Barbárok legidegesítőbb hibája viszont a valóságtól egyre jobban elrugaszkodott, mégis fantáziátlan és logikai bukfencektől hemzsegő forgatókönyv, mely sokszor egy szappanopera alaposságával bír.

Sajnos be kell látnunk, hogy a Barbárok a bele ölt hatalmas összegek ellenére sem egy Róma. Bár a produkciós érték egyértelműen látható és a kivitelezés végig egyenletes – és ebben magasan a History Channel-féle Vikingek fölé magasodik – a történet és karakterkidolgozás nem tud mindehhez felnőni. Annak érdekében, hogy a dramaturgia és a cselekmény haladhasson, hőseink olyan lépéseket tesznek, melyek nem pusztán idegenek a korszak hadviselésétől, de logikátlanok is. Teljesen megfelel a valóságnak, hogy a törzsi gyűléseken jelenlévők a gyűlésre nem vihették magukkal fegyvereiket. Az azonban teljességgel elfogadhatatlan, hogy a gyűlések helyszínét kifelé ne biztosítsák bármilyen ellenséges támadás ellen és, hogy a környéket ne figyeljék folyamatosan őrszemek és felderítők. Ugyanilyen a sorozat végén ábrázolt ostrom, melyben a rómaiak az erdőből felszálló füstöt látva, sutba dobják addigi tudományukat és teljesen ellenőrizetlenül hagyják az erődítés komplett oldalait.

Történet ráadásul egészen a csúcspontig elég önismétlő, még a helyszínek tekintetében is. A készítők sajnos nagyon leragadnak a különböző erdei összecsapások és rajtaütések ábrázolásában, melyek rendkívül kiszámíthatóvá teszik a sorozatot. Germánia, azaz a mai Németország változatos tereppel bír, melyet tovább növelne az is, ha látnánk évszakváltozásokat, így a fenséges fenyveseket hó födte formájukban is láthatnánk.
Minden hibája ellenére a Barbárok továbbra is bizonyíték arra, hogy az európai sorozatgyártást bizony komolyan kell venni, akár látványos akciók terén is. A széria végig képes fenntartani az érdeklődést, nem válik unalmassá, vagy elnyújtottá. Sajnos azonban a német kollégáknak még bőven lenne mit tanulniuk a Róma alkotógárdájától.

A sorozatnak jó teret adna a folytatásra az is, ha legalább részben kitörne Germániából(erre az évad befejezésé egyébként tesz utalást), valamint ha végre valódi, karizmatikus karaktereket emelne be a cselekménybe. A második évad befejezésé után nagy szükség lenne az újdonságokra.


Talán majd a harmadik évadban.