Sorozat

Szocialista kémgyár – A besúgó (spoileres évadkritika)

Mi is szemléltetné jobban a ’80-as évek kibeszéletlenségét, mint A besúgó című magyar HBO-sorozat sikere. A szériát ugyanakkor rengeteg támadás érte a szabadon kezelt történelmi hitelesség miatt és sokak szerint az alkotók inkább napjaink légkörét csomagolták át a Kádár rendszer végnapjaiba. Mocskos időket élnénk még mindig?

Mindenkinek van véleménye a szocialista rendszerről. Még azoknak is, akik soha nem éltek benne. Ezek az ismeretek táplálkozhatnak a szülők, nagyszülők élményeiből, történelmi tanulmányokból, a korszak művészetéből és popkultúrájából, vagy az utóbb készült dokumentumfilmekből és fikciós játékokból. Az HBO fantáziát látott a ’80-as évek frizsider-szocializmusában, ugyanakkor nem érték be pusztán a Kádár-rendszer végnapjainak bemutatásával.

Korábbi cikkünkben már összefoglaltuk A besúgó alapfelvetését, a történetben és a szereplőgárdában rejlő hatalmas potenciált. A nyolcadik évadzáró epizód után pedig kijelenthetjük, hogy ha nem is maradéktalanul, de az alkotók beváltották a sorozathoz fűzött reményeket. Az első öt rész hatásosan ágyazott meg annak a végkifejletnek, amit az utolsó három részben láthattunk. Ez a hatásosság természetesen többször rúgta fel a történelmi hűséget vagy hagyott maga után logikai bukfenceket. A sorozat viszont kiváló érzékkel egyensúlyozza a történet tengelyének két végpontját, a besúgó Demeter Gergelyt (Váradi Gergely) és az ellenzéki vezér Száva Zsoltot (Patkós Márton).

Demeter életében beköszöntött a szerelem az alternatív Méhes Marietta hasonmás, Kiss Judit (Szőke Abigél) képében, aki történetesen Demeter tartótisztjének, Kiss Imre elvtársnak a lánya. Randevújukba a korszak ikonikus filmtermése a Macskafogó is fontos szerepet kap, ami újabb fogódzó a ’80-as évek retroban. Ez a szál könnyen fordulhatott volna a szappanoperákat jellemző igénytelenségbe és persze a sorozat nézői előre borítékolhatták a románc kimenetelét is. Demeter és Kiss elvtárs találkozása viszont humorral oldja fel a sablonos fordulatot, a lelepleződés pillanata ezért mégsem hat teljesen közhelyesnek. Miközben tehát Demeter egyre fontosabb pozíciót vív ki az ellenzéki csoportban és szerelme szívét is elhódítja, a párt ökle viszont továbbra sem enged. Érdemes megemlíteni Thuróczy Szabolcsot Kiss elvtárs szerepében, aki olykor bizony még mindig ellopja a show-t a fiatalok elől, de a forgatókönyvírók sokszor ostoba húzásokra kényszerítik karakterét. Ilyen például a lányáról szóló fotóbizonyítékok felgyújtása, mely látványos ugyan, de kis logikával hamar beláthatóak a buktatók.

A libikóka másik vége Száva Zsolt, aki miközben beleveti magát a lázadó szervezkedésbe, saját létbizonytalanságai is egyre fokozódnak. A súlyos szívbeteg fiatalnak ketyeg az óra és úgy érzi, valamit tennie kell mielőtt a szervezete feladná a szolgálatot. Zsolt arra készül, hogy a november 7-ei ünnepségeket azzal zavarja majd meg, hogy nyilvánosan felgyújtja magát egy kanna benzinnel. Ez a mozzanat egyébként valós ihletésű, az egykori csehszlovák demonstrátor, Jan Palach járt el hasonlóan a prágai tavasz leverése után. Végzetes elhatározásától egy ígéret tántorítja el. Egy amerikai diplomata felajánlja neki, hogy amennyiben az Egyesült Államok érdekei szerint kíván politizálni majd az eljövendő rendszerváltás után, a legmodernebb szívsebészeti eljárások segítségével megoperálják. Ehhez viszont az egész mozgalmat fel kellene adnia, hogy disszidáljon az Egyesült Államokba. Száva vívódása talán és performansz-jellegű öngyilkosságának ötlete a sorozat legerőteljesebb vonala, mely azt is jelképezi, mennyire elkeseredett tettekre sarkallhatja a rendszer saját elnyomottjait. A sorozatnak sikerül bizonytalanságban tartania a nézőket és szinte végig lebegtetni tudja Száva öngyilkosságának kérdését. Patkós alakítása hiteles és megrázó, ráadásul azt is sikerül átadnia, hogy Száva Zsolt végső soron nem a jól meghozott döntései, hanem a karizmája miatt vezeti a közösséget.

Itt meg is érkezünk a széria szimbolizmusához és jelenbeli áthallásaihoz. Száváék az utolsó pillanatban helyszínt változtatva a bölcsészkarra szervezik tiltakozásukat, ahol éppen a KISZ emlékezik meg a “nagy októberi szocialista forradalomról”. Száva megragadja ugyan a benzines kannát, de végül “csak” egy vörös csillagos lobogót gyújt fel, miközben rendszerellenes szónoklatot intéz hallgatóságához. Mindebben természetesen lehetetlen nem felismerni az utóbbi évek egyetemisták által szervezett tiltakozásait, vagy a szfe mozgalmat – melyben a sorozat több szereplője, például Váradi Gergely és Szőke Abigél nyíltan szerepet vállalt – és más, napjaink politikai eseményeire tett utalásokat. Talán a következő mondat az, ami után az ország egyik fele nemcsak Kádár János személyére gondolt: “Nem szeretném, hogy egyetlen leválthatatlan ember legyen az ország élén. Azt szeretném, hogy legyen 10 millió.” A sorozat emiatt gyakorta megkapta azt a vádat, hogy valójában jelenünk közéleti problémáira reagál és csupán csomagolásnak használja fel a ’80-as éveket. Ebben az esetben viszont inkább azt láthatjuk, ahogy egy alkotás a múltban meglévő, jelenünkben is aktuális kérdéseket ábrázolja, nem pedig a XXI. századot vetíti vissza a Kádár-rendszerre. Másfelől a sorozat nem ideológiai állásfoglalás, és biztosan szerez majd magának rajongókat és ellenlábasokat jobbról és balról egyaránt, mivel minden oldal találhat magának valami olyat, amit magára vehet.

A széria mellékszálai és az epizódok elején látható visszaemlékezések csak még jobban elmélyítik a karaktereket és a történetet. Itt külön kiemelném azt jelenetet, melyben Kiss elvtárs egy katolikus atyát szervez be békepapnak, de igencsak erős a még gyermek Száva Zsolt árvaságra jutásának háttere is. Utóbbi rávilágít arra, hogy a generációs traumákat igenis komolyan kell venni, mind az egyén, mind a társadalom szintjén. Az idősebbeknek a Duna-kör és a Bős-Nagymarosi vízlépcső említése szintén megidézheti a késő Kádár-kor egyik legmeghatározóbb politikai ügyét, mely hazánk első nagy környezetvédelmi kérdése is volt egyben. Negatívum viszont hogy a sorozat számos ilyen sarokpontot csupán felvillant és nem mélyíti el őket igazán. Továbbra is üdvös viszont, hogy A besúgók egészen az utolsó percig nem ítélkezik senki felett. Nem akarja ördögöknek ábrázolni a szocialistákat és angyaloknak az ellenzéket és bizony az is látszik, hogy még a látszólag egy ügyet képviselők sem tartanak össze.

A szezon finálé egy esetleges folytatásnak is megágyaz, melyben felbukkanhatnak a rendszerváltás eseményei. Gergő és Katka (Szász Júlia) végső dialógja ezt már lényegében előrevetíti, és Katka egyértelműsíti, hogy Demeter Gergő soha nem szabadulhat meg a múltjától a változások megérkeztével sem, sőt. Múltja egy új rendszerben válhat igazán kínossá. Azonban Demetert sem ejtették a fejére, aki viszont tisztában van azzal, ki is valójában Katka gyermekének apja. Zsarolásra zsarolás, fellebbentett titokra fellebbentett titok.

Az évadzáró epizód tökéletes példája annak, hogy a kiszámíthatóság nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy produkció kevésbé lenne szórakoztató. Ugyan Száva Zsolt megmenekülése és bravúrosnak mondható nyugatra szöktetése a seftelős Dugovics Máté (Varga Ádám) édesapja által szinte borítékolható, mégsem csapja mindez agyon a nézői élményt. Ahogy az sem, hogy a Gergő és Judit közti utolsó párbeszédet csattanóját valószínűleg már mindenki hangosan mondta előre. Hisz egy tartótisztnél már csak egy besúgó lehet rosszabb. A záróképek és a zene pedig minden bizonnyal jól jelképezi egy teljes generáció hontalanságát és céltévesztettségét. Ahogy a költő írja, “nincsen apám, se anyám/se Istenem, se hazám…”.

A sorozatot tehát mindenkinek szeretettel ajánlom, aki érdeklődik a Kádár-rendszer légköre iránt, aki pedig meg is élte, biztosan részese lesz majd jópár nosztalgikus pillanatnak. A besúgó első évada lényegében egy emberre vetíti ki azt a meghasonlás-történetet, amin így vagy úgy, de minden magyar ember átesett, aki beleszületett az “átkos” rendszerbe. Egy ország tanulta meg a kettős kommunikáció fortélyait és sajátította el, miként kell olvasni a sorok között. Otthon a családi ebédnél ’56 forradalom, míg az iskolai történelemórán és a november 7-i megemlékezéseken ellenforradalomként szerepelt. Százezrek vettek részt a szabadságharcban 1956 őszén, majd ugyancsak százezrek tapsoltak 1957. május 1-én Kádár János elvtárs munkaünnepi beszédéhez. Egy egész nemzet vált az orwelli duplagondol áldozatává, a magyarságot a kollektív tudathasadás tette a rendszer szolgájává.

Demeter Gergely ennek a tudathasadásnak a megtestesülése, akinek története egyértelműen megérne legalább egy további évadot. Bár A besúgó nem hibátlan alkotás és a drámai hatáskeltés miatt tartalmaz a valóságtól és a történelemtől elrugaszkodott elemeket, valójában egy mélyen igaz és szomorú megállítást tesz a magyarságról és hazánk történelméről. A kádári örökség átkait még mindig nem sikerült megtörni. Mert legyen 1985 vagy éppen 2022, így vagy úgy, de még mindig élnek az Európa Kiadó sorai. Mocskos időket élünk.

A besúgó első évadját megtaláljátok a HBO Max műsortárában.

Képek forrása: HBO / The Orbital Strangers Project