Tartozom egy vallomással. Olykor úgy érzem, hogy bizonyos cikkeknél elhasználok olyan címeket, amelyek később sokkal jobban jönnének. Valami hasonló a helyzet ezzel a mostani cikkel is, amihez szerintem a megfelelő címet még annak idején a Godzilla, vagyis hát a Monarch sorozat kapcsán használtam. Persze valahol jogos lehet az az elvárás is, hogy ha már egyszer úgymond kreatív munkát végzek, akkor legyek már én is valamennyire kreatív. CSAKHOGY, amikor olyan alkotással találkozik az ember, mint a Karakte kölyök: Legendák, akkor valahogy a kreativitás, mint kifejezés megszűnik létezni a számára.

Őszintén szólva személy szerint már azt sem igazán értem, hogy ez a film egyáltalán hogyan létezhet. Ugyanis a Cobra Kai sorozattal ez a franchise konkrétan kihozott magából mindent, amit csak ki lehetett hozni. De még azt is, amit talán nem kellett volna. Plusz akkor ott a széria kapott egy olyan kerek egész lezárást, amit utána már nem nagyon lehet tovább folytatni. Szóval, amikor először megjelent a hír, hogy jön egy új Karate kölyök film, ami ráadásul időben a Cobra Kai után fog játszódni… hát… maradjunk annyiban hogy elég erősen felvontam a szemöldököm.

Őszinte leszek, a moziból kifelé jövet nagyon erősen gondolkodtam rajta, hogy esetleg ez a cikk is megkapja az úgynevezett „tabumentes” jelzőt, ami nálam annyit jelent, hogy sokkal szabad szájúbban fogalmazom meg az adott alkotásról szóló véleményem. Noha itt kell megjegyeznem, hogy a tabumentes jelző nem minden esetben jelenti azt, hogy az éppen kritizált produktum rossz is lenne. Csak valamiért többségében véve inkább a pocsék alkotások szolgáltatnak olyan témákat, ami ezt indokolttá teszi. Viszont végül úgy voltam vele, hogy akkor így túl egyszerű lenne a dolgom. És különben is már annyi általam kedvelt dologról kellett tabumentes cikket írnom. Nem akartam még egyről. Na de akkor lássuk is magát a filmet.

Szóval a történet szerint ismét van egy fiatal srác, ezúttal nevezetesen egy bizonyos Li Fong (Ben Wang), aki Kínából New York-ba költözik az anyjával. Csakhogy mint kiderül Li az unokaöccse a 2010-es A karate kölyök filmben felbukkanó Mr. Han-nak (Jackie Chan), aki ugyebár rokoni kapcsolatban áll a Miyagi családdal. Innen az összeköttetés a két szállal. Szóval Li New York-ba költözik, ahol próbál beilleszkedni, de rövidesen összetűzésbe kerül a helyi nagymenő suttyó karate bajnokkal Conorral (Aramis Knight). Így hát végül Mr. Han is New York-ba utazik, felkeresi Daniel-t (Ralph Macchio), hogy segítsen neki edzeni Li-t. Mondanám, hogy a többi már spoiler, de őszintén ezt a végkifejletet legfeljebb csak az nem látja jönni, aki eddig még soha egy filmet se látott.

Fúú, hol is kezdjem. A történet amennyire egyszerűnek tűnik, legalább annyira zavaros. Ugyanis a készítőknek érezhetően fogalmuk sem volt arról, hogy milyen irányba szeretnék elvinni ezt a cselekményt. Persze itt van a klasszikus Karate kölyök vonal, a hátrányos helyzetű kis sráccal, akit a helyi nagymenők bántanak. De van egy bugyuta romantikus szál is, valami maszatolás azzal, hogy az aktuális love interest, Mia (Sadie Stanley) apja valami maffiás tartozásba kerül, amiből végül Li-nek kell őt kimentenie. Plusz Li-nek is van valamilyen személyes traumája, amit fel kell dolgoznia. Továbbá még van egy családi szál a kung fuval és karatéval. De igazából egyik sincs rendesen kifejtve. Sőt!

A cselekmény egy jelentős része aköré épül, hogy Mia apja, aki mint kiderül egy korábbi bokszbajnok volt de most egy pizzériát üzemeltet, tartozik egy helyi uzsorásnak, amit úgy akar rendezni, hogy részt vesz a helyi bokszversenyen és megkéri Li-t, hogy készítse fel, mert egyszer segített neki megverni pár behajtót, akit az uzsorás küldött rá. De végül nem nyer azon a versenyen és így emiatt konkrétan ennek a szálnak később semmi értelme vagy különösebb következménye sincsen. Legfeljebb csak az időt rabolja. Ja meg már nem azért, de valahogy nehéz úgy szimpátiát érezni a Fater iránt is, hogy mint kiderül igazából csak rosszul vezeti a üzletét, és ezért nem tud vagyis hát szerintem inkább nem akarja kifizetni azt az uzsorást, aki amúgy valójában nem is igazi uzsorás. Vagy legalábbis nem tűnik úgy mintha indokolatlanul genyózni akarna a Faterral. Csak azt szeretné, ami egyébként jogosan járna neki.

Na de ugye ott van a másik cselekmény szál, vagyis Li beilleszkedése az új helyre és a múltbéli traumájával való megküzdése. Igazából ez messze nem kap annyi időt és hangsúlyt, mint az előbb kifejtett szál. Viszont cserébe legalább annyira zavaros. Eleve az se igazán kerül kifejtésre, hogy a love interest most akkor iskolába jár vagy már végzett és bedolgozik a családi vállalkozásba? Mert oké, hogy Li elvileg még tanul, de őt se igazán látjuk az iskolában.

Ja és mielőtt elfelejtem. Li ugye egyedül él az anyjával, aki ázsiai létére természetesen persze orvos, mert hát kulturális sztereotípia. Viszont arról egy büdös szó nem esik, hogy mi van az apjával? Persze ha nagyon akarom, akkor eltudom képzelni, hogy Li anyja orvosként spermát lopott a kórházból. Méghozzá kétszer is, mert Li-nek amúgy volt egy testvére is. Ám mikor már azt hinnék, hogy ez is biztosan csak valami újkori woke marhaság feltűnik, hogy a történet ugyanúgy egy árva szóval sem említi, hogy mi a helyzet Mia anyjával. Akit amúgy az apja szintén egyedül nevel. De persze valójában inkább Mia az, aki irányítja a pizzériát.

Nyilván könnyű lenne az úgynevezett modern kori felfogást ekézni ezért a dologért. Ám a helyzet az, hogy ha van valami ami még a woke felfogásnál is jobban fel tud idegesíteni, akkor az az alkotói hozzá nem értés. Mert itt speciel konkrétan egy-egy fél mondattal le lehetett volna tudni ezt az egészet, hogy „ és akkor XY szülőjével ez és az történt. Oké, szevasz lépjünk tovább”. De nem. És ha belegondolok, hogy nem régiben ezek az emberek tüntettek az MI, a ChatGPT és a jobb fizetés miatt.

Oh, de a másik kedvenc pillanatom a filmben, amikor Fong anyuka lecseszi a fiát, amiért az a helyi suttyó nagymenő Conor gyerek rátámadt és emiatt Li-nek lett egy monoklija. De hogy ez Li hibája, mert hogy ő is éppen ott volt. Fúúú bazzeg. Ez mi ha nem áldozat hibáztatás? Komolyan miért lenne szegény csóri gyerek azért hibás, mert valami random utcai huligán megtámadta? Ráadásul orvul? Na és az aki rátámadt annak nincs ebben felelőssége? Fú ezt is újabban annyi filmnél látom, hogy még csesztetik, akire amúgy rátámadtak és meg kellett védenie magát. Hát elmennek az ilyenek a…

De természetesen a karakterek is éppen annyira kidolgozottak, mint a történet. A főszereplő Li még úgy ahogy kedvelhető, de leginkább csak semmilyen. Akárcsak a love interest Mia, aki az ilyen jellegű alkotásoknál szokás sztereotip női szereplő. Van még valami másik nyomi gyerek, és Mia apja, akiről már korábban beszéltünk. Li anyja, aki szintén egy sztereotip egyedülálló szülő. Valamint ott van még Jacki Chan, aki kvázi saját magát alakítja. Legalábbis emlékeim szerint a 2010-es filmben azért egy jóval mélyebb karaktere volt. Illetve a film utolsó tizenöt percére felbukkan még Ralp Macchio Daniel-sanja is. De a nyilvánvaló marketing okoktól eltekintve igazából ő totál felesleges.

Ám, akivel a leginkább kitolt a film, az a kvázi főgonosznak számító Conor. Na most a Karate kölyök filmek egyik esszenciális eleme mindig is az aktuális főgonoszban rejlett, akikről idővel kiderült, hogy valójában nem is annyira gonoszak. Csak rossz döntéseket hozó személyek. Sőt, a Cobra Kai sorozat erre alapozva jött létre. Na most. Conor karaktere azért egy ilyen utolsó tacajparaszt kis senkiházi, mert az ilyen történetekbe mindig kell egy ilyen karakter. Nincs elmélyítve vagy megmagyarázva semmi. De még a karate egyesület vagy a tanító mestere sem. Meg ennek az új karate egyesületnek is olyan fantáziátlan neve van bakker!

Persze magunk a harcjelenetek nem néznek ki rosszul, valamint a különböző edzés montázsok is jópofák. Ja de várjunk csak, majd elfelejtettem. Ezúttal is van egy ilyen helyi agyon hypolt karate verseny. Ám ha valaki anno ki volt akadva azon, hogy a Cobra Kai-ban milyen kidolgozatlan volt a Sekkai Taikai szabályrendszere, akkor ezen az új versenyen teljesen el fogja dobni az agyát. Mert oké, nem baj az ha egy ilyen alkotásnál egy ilyesféle verseny nem realisztikus vagy extravagáns. De könyörgöm, legyen már valamennyire egységes és kidolgozott. Csak hát ugye az a bizonyos alkotói hozzáértés.

Oh és a film igyekszik humoros lenni, ami hát egyéne válogatja, hogy kinél mi és mennyire működik. De szerintem elég sokatmondó, hogy az egyetlen tisztán viccesnek nevezhető pillanat az William Zabka megjelenéséhez köthető a film végén. Ami visszataszító módon amúgy az egyetlen Cobra Kai referencia az egész filmben. Pedig hát a Cobra Kai nélkül ez a film tutira nem készülhetett volna el.

Végszó

Őszintén szólva eredetileg egyáltalán nem terveztem megnézni ezt a filmet. Végül csakis azért néztem meg, mert a Cobra Kai miatt úgy éreztem, így kaphat teljes képet a közönség erről az egészről Karate kölyök dologról. De szerintem mindenki jobban jár azzal, ha inkább újranézi a régebbi filmeket. Még akár a 2010-est is. Vagy inkább tart egy Cobra Kai maratont.