A Mortal Kombat játék a 90-es évek elején jelent meg, a Midway cég pedig hatalmasat robbantott vele. A brutalitása annyira új volt, hogy Amerikában bevezették a játékoknál is a korhatáros besorolást, ám pont ez a fajta nyers stílus vezetett a sikeréhez, népszerűsége pedig a mai napig töretlen. Egy ekkora sikertörténet pedig egyértelműen felkeltette Hollywood érdeklődését, aminek következtében két adaptáció is napvilágot látott. Az egyik a már fentebb említett 95-ös első rész, amelynek a rendezői székében az a Paul W. S. Anderson ült, akinek olyan filmeket köszönhetünk, mint a Kaptár-széria, vagy a pár éve megjelent Monster Hunter: A szörnyek birodalma című rettenet. A folytatása 1997-ben készült el, és a Mortal Kombat 2. – A második menet címet kapta. Anderson alkotása, amolyan bűnös élvezet, annyira rossz, hogy már jó, ezzel ellentétben a második rész a jó ízlés ellen elkövetett szörnyűséges bűntett.

A bűn rossz folytatás után, a Warner a fiókja mélyére száműzte a további folytatások tervét, ám egyszer csak feltűnt a porondon korunk egyik legjobb horrorfilmese James Wann, aki azt ígérte, hogy valóra váltja a rajongók álmait. A játék világához hű, R-besorolású filmet fog leszállítani, mint producer, amely nem csak a rajongóknak fog szólni, hanem az átlagnak is. Bár a 2021-es változat sok sebből vérzett, azért egy korrekt iparosmunkára sikeredett, ami végül odavezetett, hogy megkaptuk idén annak folytatását, azzal az ígérettel, hogy ami nem volt jó az előző részben azt mind kijavítják és az első résznél is brutálisabb filmet fogunk kapni. De vajon sikerrel jártak-e?

Föld védelmezői vs Külvilág

A sztori szerint létezik egy viadal, amely a Mortal Kombat névre hallgat, melyből, ha az egyik résztvevő világ tízszer győzedelmeskedik, akkor büntetlenül leigázhat egy másik világot. A Külvilág nem éppen jóságos harcosai már kilencszer teljesítették a feladatot, így már csak egyetlenegy tornát kell megnyerniük, hogy a Föld az övék legyen. A Föld védelmezője, aki itt jelen esetben Raiden (Tadanobu Asano) próbálja ezt valahogyan megakadályozni. Az előző részben pár bajnokot be is toborzott emiatt a csapatába, név szerint: Sonya Blade-t (Jessica McNamee), Liu Kangot (Ludi Lin), Jax-t (Mehcad Brooks) valamint Cole-t (Lewis Tan), hogy a segítségükkel a világunk megmeneküljön a gonosz uralmától. Ám még szükségük van Johnny Cage (Karl Urban) kiégett, ám de tehetséges színészre, aki csak úgy ontja magából a rúgásokat és a poénokat. Hanzo Hasashi (Szanada Hirojuki) pedig a Netherrealm világába próbál boldogulni.

Tehát kapunk egy tipikus Mortal Kombat sztorit, jön a viadal, össze kell gyűjteni a harcosokat, és meg kell védeni a Földet. Szerencsére mindezt kellően brutálisan kivitelezve, miközben a történet egy pillanatra sem ül le.

Valamint végre tényleg megkapjuk azt a bizonyos viadalt, amit az előző részben galád módon nem rendeztek meg a készítők.

A sztori faék egyszerű, viszont senki se felejtse el, hogy egy verekedős játék adaptációjáról beszélünk, emellett szerencsére a film nem akar több lenni, mint ami. Tisztában van vele mire vágynak a nézői, és az elvárásaikat maradéktalanul teljesíti is. Ömlik a vér, szakadnak a végtagok, törnek a csontok, miközben Scorpion végtelenül badassen fest, Johnny Cage pedig két ökölcsapás közepette bedob egy-két poént.

Igazi, játékhoz hű adaptáció

Mindez azonban mintsem érne, ha a film karakterei nem működnének a vásznon. Szerencsére, nagyon is működnek, egytől egyig. A Cage-t alakító Karl Urban például lubickol a szerepben, ahogy a játékokban is. Itt is a nagypofájú filmsztár, akitől nem áll messze a harcművészet, miközben ő az aktuális humor herold a történetben. Sonya a militarista, szexi női főszereplőnk, akire, ha ránézünk olyan érzésünk támad, mintha Ellen Ripley és Sarah Connor szerelem gyereke toppant volna be a szobánkba. Scorpion ahogy a játékokban is, végtelenül menő, miközben a személyesen tragédiájával bárki könnyen tud azonosulni.

Viszont az új belépők szörnyen súlytalanra sikeredett, legtöbbjük csak azért van itt, hogy brutálisan módon kivégezhessék őket. Azonban van pár kivétel: ilyen például Shao Khan (Martyn Ford), aki már a puszta megjelenésével tiszteletet parancsol, majd miután beleveti magát a harcba, bebizonyítja, miért is ő a Külvilág kegyetlen és ambiciózus császára. Cole miatt pedig senki se aggódjon, a készítők vele kapcsolatban hallgattak a nézői visszajelzésekre.

A harcok egytől egyig brutálisak, és végtelenül véresek, pont, mint a játékban, a kivégzések mozdulatait pedig egy az egyben átvették.

A jelmezekre és a látványra sem lehet panaszunk, tényleg nagyon menőre sikerült mindegyik karakter ruhája. Összességében a CGI is rendben volt, egyedül talán Jax mechanikus karjainál lógott ki a lóláb.

Összegzés

A Mortal Kombat II az az élőszereplős alkotás, amire már régóta vártak a franchise szerelmesei. Kellően véres, illetve brutális, nem akar több lenni, mint ami, a karakterei java része nem papírmasé bábuk, hanem élő és lélegző személyek, akikkel együtt lehet érezni, és ami talán a legfontosabb: kedvelhetőek. Szóval, aki egy brutális és élvezhető Mortal Kombat filmre vágyik, annak tökéletes választás lesz a mostani második felvonás.