Akik hozzám hasonlóan nem kötik magukat különösebben egyik műfajhoz sem és többnyire aszerint fogyasztják a különböző tartalmakat, hogy éppen mit és mennyire találnak érdekesnek, azok olykor igen különleges alkotásokba is belefuthatnak. Persze ez a fajta hozzáállás olyan alkotásokhoz vezet, mint az Orosz Krisztián-féle Sodródás, vagy akár a Bambi horror. Fúú az a film a mai napig kísért és nem abban az értelemben, ahogy a készítői szeretnék. Ám a dolog másik végén meg olyan alkotásokba is bele lehet futni, mint például a Magic Mike vagy a Kollár Betti-féle Kosársuli. És akkor ott vannak azok a furcsa alkotások, amelyeket igazából így nem nagyon lehet hova tenni. Hasonló a helyzet a jelen cikk alanyául szolgáló Rekviem című könyvvel is.

Ugyan azt nem tudom, hogy a cikk olvasásának pillanatában éppen mennyire és hol kaphatóak a magyar nyelvű Alien könyvek. Azonban a Szukits kiadó egy időben afféle projekt jelleggel kiadott ilyen afféle speciális gyűjtői kiadásokat, amelyekben több régebbi Alien-es könyv szerepelt egyszerre. Ezek a könyvek alapvetően jó vételnek számítanak, csakhogy a különböző könyvek végül úgy lettek összepárosítva, hogy nekem személy szerint mindig megvolt már belőle az egyik, így sajnos számomra nem igazán érte meg ezeket megvenni. Kivéve egy párosítást, amiben Yvonne Navarro: Rekviem és Stephani Perry: Az őrjöngő halál című regényei voltak egy kötetbe szedve. Bevallom az Őrjöngő halál eredetileg jobban érdekelt, ám végül mégis a Rekviem bizonyult a jobb regénynek. Habár őszintén szólva a Rekviem sem egy kifejezetten jó könyv, hanem inkább csak annyira sajátos, hogy az képes megfogni az embert.

A Rekviem története valamikor a távoli jövőben játszódik, jóval az Alien filmek eseményei, kivéve persze a negyedik rész, után és még az Alien könyvek idővonalán belül is viszonylag egy távoli időszakban. Méghozzá egész pontosan New York-ban. A cselekmény pedig egy afféle lemezkiadó vagyis zenei produkciókat üzemeltető cég körül forog, akik többnyire androidmásolatokkal keltik életre az olyan egykor elhunyt sztárokat, mint Elvis vagy akár a Rolling Stones és hasonlók. Ekkor azonban a kiadó egyik mellőzöttebb zeneszerzője egy bizonyos Damon Eddington azzal az ötlettel áll elő a kiadó egyik vezetőjéhez, hogy szeretne kérni magának egy saját Alien-t. Ugyanis a következő zenei művét az Alien által kiadott hangokból szeretné összeállítani, amit ő csak úgy nevez, hogy a Gyűlölet Szimfóniája. Némi vonakodás után a kiadó végül belemegy a dologba. A többi pedig, nos mondanám, hogy spoiler, de inkább csak követi a szokásos Alien receptet.

Nos a helyzet az, hogy amennyire elborult és talán valamennyire ellenszenvesnek is tűnő ez a koncepció, végül legalább annyira érdekes is lesz vagy legalábbis az írónőnek sikerül elvinnie egy olyan irányba a cselekményt, ami jól bemutatja, hogy mi mindenre képes egy a munkájában megszállott és a környezetével nem sokat törődő egyébként nem túlságosan megbecsült művész, csakhogy végre megkaphassa az általa vágyott elismerést. Persze közben valahol a cég is igyekszik kihasználni az ebben a helyzetben rejlő lehetőségeket és megszabadulni pár számára kellemetlen egyéntől.

Egyébként a könyv egyik legnagyobb marketing eleme az volt, hogy itt majd nindzsák fognak megküzdeni az Alien-ekkel, ami persze jól hangzik. Ám valójában ez igazából csak egy legfeljebb talán két akció jelenet erejéig van így. És azok az összecsapások sem túl emlékezetesek vagy éppenséggel izgalmasak. Lévén, hogy a regény elején vannak és ezek a nindzsák is igazából csak afféle verőemberek, akikkel ez a zenei ipari cég bizonyos dolgokat elintéz és kvázi így szerez be egy Alien tojást. Illetve ők azok, akiken keresztül beszerzik az Alien aktuális áldozatait. Egyébként az Alient stílusosan Mozartnak nevezik el.

Természetesen egy a történet egy adott pontján az Alien a fogvatartói ellen fordul, amiben részben közrejátszik Damon túlzott őrülete és bénasága is. Valamint az a cég, akiktől eredetileg Mozart tojását is ellopták. A könyv vége egyébként meglehetősen intenzív és akciódús. Emellett kellőképpen véres és horrorisztikus is. Azonban a lezárása hagy némi kivetnivalót maga után. Noha messze nem ez a legrosszabb Alien történet, amivel valaha találkoztam.

Végszó

Aki esetleg arra számít, hogy a regényben majd hegedülni vagy trombitálni, netán akár áriázni fog majd az Alien az minden bizonnyal csalódni fog. Aki viszont kíváncsi egy érdekes és szokatlan koncepcióra, amit egyébként bevallom én szívesen megnéznék akár filmen is az nyugodtan tegyen egy próbát ezzel a könyvvel. Mindenképpen maradandó élményt fog nyújtani.