Christopher Nolan teljes egészében IMAX kamerákkal forgatott Odüsszeiájának köszönhetően Homérosz jól ismert eposza ismét a közbeszéd, jobban mondva az egyetemes kultúráról és annak tartalmáról szóló diskurzusok középpontjába emelte Odüsszeusz történetét, amely most képregény formában meséli el újra mindazokat a megpróbáltatásokat melyeket Ithaka királyának kellett kiállnia, hogy ismét hazatérhessen hosszú ideje nem látott szeretteihez. 

Önmagában véve adaptálni, sőt egy teljesen új médiumra átültetni egy ennyire komplex történetet, mint az Odüsszeia nem egy éppen hétköznapi kihívás, ám Gareth Hinds sem feltétlenül egy hétköznapi művész. Hinds ugyanis az évek során Shakespeare több művét, köztük a Rómeó és Júliát, a Lear Királyt, vagy épp a Macbethet is nagy sikerrel öntötte már képregény formájába. Ilyen ajánlólevéllel a háta mögött nem lehetett kérdés, hogy Hinds Odüsszeiáját is legalább akkora érdeklődés fogja fogadni, mint a mozikat épp leuraló legújabb mozgóképes változatot. 

A nolani realizmussal szemben azonban, Hinds alkotása a műfaj sajátosságait és a vizuális történetmesélésben rejlő erényeit felhasználva nagyjából hűen leköveti Homérosz eredeti elbeszélését. Számomra tehát nem az volt a legnagyobb kérdés mennyit látok majd viszont az eredeti műből, hanem hogy, mint képregény mindez hogyan fog megelevenedni az egyes paneleken. Hinds műve viszont már a legelső lapokat olvasva hatalmas meglepetést okozott. Ugyanis az Odüsszeia vizuális megvalósítása nem egyszerűen remek, hanem egyenesen fantasztikus. Tényleg nem túlzok, amikor azt írom hogy a pasztell színű olajfestményekhez hasonló, nem egyszer egész oldalas rajzok szó szerint mágnesként vonzzák az ember tekintetét, miközben az igyekszik a lehető legapróbb részleteket is kifürkészni nehogy a végén még lemaradjon valamiről. 

Odüsszeusz minden egyes megpróbáltatása, sikere, na meg kudarcai Hinds remekbe szabott rajzainak köszönhetően tisztán kiülnek a hős arcára. Akárcsak az görög istenek megvetése, vagy épp haragja, amiért Odüsszeusz merészelt ellenszegülni nekik. Mindezt a pasztell színvilág ha kell lágy kék, vagy épp púder sárga és bézs színeivel kombinálva önmagában véve olyan egyedi vizuális élménnyé teszi a történetet, amivel még a képregények világában jártas olvasó sem feltétlenül találkozik minden nap. Maga a kötet mely kemény táblás kiadásban a Maxim kiadó által látta meg a napvilágot idehaza, szintúgy páratlan minőséget képvisel. Az egyes lapok tapintása is valódi prémium érzetet kelt az olvasóban, így a képeken talán nem is jön át teljes valójában mennyire csodás is a kötet fentebb taglalt színvilága. 

Mindent összevetve Gareth Hinds Odüsszeiája véleményem szerint legalább annyira ki fogja állni az idő vas próbáját, ahogyan azt Homérosz eredetije is tette. A kilencedik művészeti ágként is hivatkozott képregény, mint a vizuális történetmesélés egyik legnagyszerűbb formája pedig úgy fest nem szimplán beinvitálta köreibe az egyetemes emberi kultúra egyik megkerülhetetlen alakját, hanem egyenesen egy olyan panteonba emelte fel, ahová tényleg csak a legnagyobbaknak van esélye bekerülni.

A képregényt ezúton is köszönöm a Maxim Könyvkiadónak.