Film

A Jó, a Rossz és a Netflix – Gondolatok egy szolgáltató működéséről

A Netflix háza táján kisebb szenzáció történt a napokban, ugyanis a Red Notice megdöntötte korábbi nézettségi rekordjukat a filmek terén. Ennek kapcsán merült fel, hogy pár általános tanulságot megpróbálunk levonni a nemrég közzétett, legnézettebb filmeket tartalmazó listájuk kapcsán.

Mindjárt a Red Notice kapcsán felfigyelhetünk egy gyakori jelenségre. A Netflix a sikervárományos filmjeit gyakran egy-egy központi sztár segítségével szeretné eladni. Ebben a kérdésben a Red Notice persze tripláz, de az Extraction és Chris Hemsworth vagy a Bird Box és Sandra Bullock esete is nagyon hasonló. Ebben persze sok újdonság nincs, a sztárokra épített filmek gyakorlatát természetesen nem a Netflix hozta be a mozik világába. Viszont ez az ő esetükben kicsit mégis másképp van jelen, illetve véleményem szerint kicsit más típusú működésre világít rá. Nevezetesen arra, hogy a Netflix a filmjeit látványosan arra optimalizálja, hogy felkeltsék a figyelmet, nem pedig arra hogy meg is tartsák azt.

A fentebb linkelt Red Notice kritikánk végkövetkeztetése: “Utálni mégsem lehet a filmet, hiszen egy egyszerű hétvégi kikapcsolódásnak elmegy, de sokat nem kell tőle várni.” Nagyjából ez az a sztenderd, amire törekszik a tartalomgyártó óriás. Ne legyen igazán rossz, és legyen eladható. Nekik egy hagyományos, moziban forgalmazott filmmel ellentétben sokkal kevésbé számít a filmjeik körül kialakuló jó közbeszéd. Ha épp nem igazán tetszik a nézőknek egy film, senkit nem zavar, hisz már úgyis előfizetett, és a pénzéért talál magának sok-sok órányi más néznivalót. Egy rossz élmény miatt kevesen mondják le az előfizetést. A Netflix üzletpolitikájában bizony a mennyiség legyőzte a minőséget.

Ezzel persze egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy a Netflix ne készítene jó filmeket. Ahogyan azt sem, hogy a hagyományos mozis világhoz képest jobb vagy rosszabb átlagos minőséget képvisel. Azt viszont határozottan állítom, hogy működésükben igenis lényeges különbség van. A Netflix egy hatalmas üzleti vállalkozás, amibe egy-egy kritikai sikertelenség könnyedén belefér. Ezzel ellentétben egy hagyományos mozi jobban megsínyli a negatív kritikai fogadtatást-persze félteni őket sem kell. A Netflix sokkal jobb abban, hogy mindenkihez pont azokat a tartalmakat juttassa el, amik neki kellenek, ezért is kisebb kockázatot vállal az elégedetlenséggel. Nem kell, hogy egy filmjük arányiban sok embernek okozz kellemes perceket. Csupán az kell, hogy elegendően sok olyan ember legyen, akinek különösebb baja nem volt vele, és ez lényegesen gyengébb feltétel.

Az Army of the Dead kritikánkból idézve: “Leginkább negatívumokat soroltam, de az Army of the Dead egyáltalán nem olyan rossz, inkább csak nyugodt szívvel mellőzhető, langyos középszer, mert sem a zombifilmek, sem a heist movie-k között nem nyújt semmi forradalmit vagy maradandót, de még a Snyder-filmek között is kopárnak és vérszegénynek tűnik, amellett, hogy bőven találni benne logikai bukfenceket.” Ez is mutatja, hogy egy átlagos Netflix film sokkal kevésbé akar kifejezetten magas minőséget képviselni, vagy egy műfajhoz bármi eredetit hozzátenni. Teljesen jó nekik a langyos középszer. Jellemző továbbá, hogy sokféle alapanyagból gyúrnak össze egy-egy filmet, mint szintén az idézetből kitűnik. Ez megint csak a nézők figyelmének felkeltésére vezethető vissza. Szereted a zombikat? Teszünk a filmünkbe! Szereted a heist-filmeket? Csinálunk azt is! És még poénok is jók lennének? Akkor mennek! Hogy összeillenek-e az összetevők: lényegében mindegy. Ami nekik fontos, hogy a megfelelő keresőkifejezéseket be lehessen írni a filmhez, amivel aztán rátalálhat a fogyasztó az újabb felejthető élményre.

Persze a fentebbi cikk kissé talán feleslegesen negatív lett. Azt, hogy egy film nem okoz nagy csalódást, akár értékelni is lehet. A klasszikus hasonlat egyik felét elmondva a félig teli pohárnak legalább a felében víz van. Másfelől pedig igazán zseniális film is akad az oldalon, elég például a Mank-ra gondolni. Ha pedig még optimistábbak vagyunk, kicsit talán a franchise-ok erejében is reménykedhetünk. Ha ugyanis lesznek presztízsmárkái a Netflixnek, azokra nyilván jobban akar majd figyelni. Franchise-építésre pedig már most is van igényük, mind a Red Notice, mind a The Extraction, mind Enola Holmes kapcsán. Persze az univerzumépítés önmagában nem hoz minőséget (sőt), a Netflixnek mégis jót tehetne egy-két elismertebb film, amit mindenki hozzájuk kötne. Reméljük, ők is így fognak gondolkodni.