Új generációs kalandfilmekből viszonylag pangás van a filmpiacon. Ezért a hasonló tematikájú filmek méltán keltenek igen nagy figyelmet a közönség berkeiben. A legfőbb kérdés azonban az, hogy vajon lehet-e a műfajon belül újat és izgalmasat mutatni a zsáner kedvelői számára. A Különösen veszélyes bűnözők épp ezt a rést igyekszik betömni, azonban műfaját tekintve nem lehet egzakt módon kalandfilmként besorolni.

John Hartley (Dwayne Johnson) az FBI első számú profilozója fülest kap, hogy Rómában egy nagy műkincsrablás van készülőben. Kleopátra legendákból ismert három tojásának egyikét készülnek meglovasítani egy helyik múzeumból. Az értéke felbecsülhetetlen. A rablás kitervelője a világ egyik legkeresettebb és legprofibb tolvaja, Nolan Booth (Ryan Reynolds) azonban hibázik és kettejük találkozása itt teljesedik be. Johnt azonban tőrbe csalják és Nolan-nel együtt egy börtönben köt ki. Hogy tisztára mossa magát, kettejüknek együtt kell működnie, miközben mások a másik két tojásra pályáznak.

Kalandfilm rendelésre

Jó lenne egy kicsit pontosabb ízelítőt is adni a film történéseiből, spoiler menetesen, azonban ez sajnos kivitelezhetetlen. Ezért be kell érnünk ennyivel. További részletekben nem is mennék bele, hiszen nehezen lehetne elmagyarázni spoilerek nélkül azt, amit ebben a két órában láttam. Hozzáteszem még így is elég nehezen tudnám kifejezni magam. Elég volt felvenni a film igen gyors tempóját, pedig a produkció hossza nem indokolta, hogy ennyire rohanjon a feje után az egész.

A saját szótáramban létezik egy olyan kifejezés, hogy „futószalag filmek”. Ezt jobbára akkor szoktam ráhúzni egy-egy alkotásra, ha az kívül-belül nem több egy rendelésre gyártott valaminél. A film megszületésének célja teljes mértékben ködbe burkolózik, és nem tudok rájönni arra, hogy milyen műfajúnak vallja magát. Tehát a Netflix leadta a rendelést, hogy kell egy ilyen film, Rawson Marshall Thurber író-rendező (Családi üzelmek, Könnyű nőcske) pedig elkészítette a forgatókönyvet majd a mű egészét. Rendelés teljesítve, jöhet a lóvé.

Nem az első olyan Netflix által babusgatott produkcióba futunk bele, amely szinte csak azért van, hogy legyen. Hogy nekünk, nézőknek legyen tartalom, mindegy az, hogy milyen. Elsőre kissé durván hangozhat ez, de a filmiparban manapság ez nem működik másként. Üzleti szempontból ezt nyilván meg lehet érteni. A folyamatos kibocsátás segít fenntartani a profitot, a streaming szolgáltatók le vannak védve tartalommal, a gyártóknak van munkája, nekünk meg van mit nézni.

Felmerülhet a kérdés, amikor az egész film elkezdődik, hogy vajon mi lesz ebből? Egy újabb semmi? A semminél azért egy picit több, de nem kell hanyatt esni tőle és nem lesz egy felejthetetlen darab. Ezt a megállapítást többféleképp is alá lehet támasztani. A sztori, ami az egész mű alapját adja viszonylag egyszerű és nincs is vele baj. Azonban azzal, ahogy az tálalva van finom szólva is vannak problémák.

Kissé megzápult a tojás

Vegyük például azt, hogy (mint azt már korábban is felvetettem) a film iszonyú léptékben halad előre időben és térben egyaránt. Ha egy film gyors, az nem baj, abban az esetben, ha indokolt. Itt viszont számomra semmi nem indokolta azt, hogy ennyire sietni kell. Eközben rendkívül könnyen el tudjuk veszteni a fonalat, hogy éppen mi zajlik előttünk. Így nehéz is felfogni az egészet. Egyszerűen képtelenség érzékelni a filmben a távolságokat és az idő múlását. Hőseink a világ egyik pontján még ezt csinálják, két snittel később pedig már 10 000 km-rel arrébb azt. Nehezen követhető, könnyen elveszíthetjük a fonalat. Egy lassabb, kiegyensúlyozottabb vonalvezetéssel a film nagyon is szórakoztató lenne.

A látvány magában hordoz képtelenebbnél képtelenebb dolgokat, amelytől igen nehezen lehetne komolyan venni a filmet. Hiába, minden film fikció, és tán nem is kellene ilyen dolgokon fennakadni. Azt viszont azért szögezzük le, hogy mára már nehéz lenyűgözni a közönséget. Ezt jómagam is aláírom, nehéz megfelelni az igényeknek. De a kulcs szerintem nem a hajmeresztő látványban kell legyen. A Különösen veszélyes bűnözők pedig épp, hogy ezekben keresi a megoldást. Folyamatosan tárja elénk az ultramenőnek szánt képtelen jeleneteket, de ez nem éri el a célját. Az itt-ott felfedezhető fizikai és logikai képtelenségek láttán igen nehezen lehet a filmet komolyan venni. Még szerencse, hogy önmagát sem veszi komolyan. Vígjáték szinten sem kiemelkedő, hiszen a poénok már elcsépeltek, kiszámíthatók és laposak.

Sajnos a karakterek sem keltik fel kifejezetten a figyelmet. Mert az, hogy Gal Gadot gyönyörű mosolyát időnként megvillogtatjuk a filmben, még nem emeli a színvonalat sehová. Főszereplőink motivációjában nem sok logikát fedezhetünk fel, jellemzőik nem tárulnak fel. Leszámítva azt, hogy mindenki apakomplexusos. Színészi játékban nincs kivetnivaló úgy gondolom. Dwayne Johnson, Ryan Reynolds és Gal Gadot is igyekszik a megformált szereplőből a legtöbbet kihozni, már amennyire ezt a forgatókönyv engedi. Függetlenül attól, hogy jellemvonásaik színtisztán a megformáló színész attitűdjei köré épülnek, és így sablonos figuráknak hatnak, a szereplők rendben vannak. Habár komolyabb jellemfejlődés nem tapasztalható, ennek ellenére azért szórakoztatóak.

Összefoglalva a tényeket, a cél nyilván nem az volt, hogy valami merőben újat hozzon elénk a Netflix. A Különösen veszélyes bűnözők műfaja nehezen besorolható, mert mindenből merít egy kicsit. A kalandfilmes zsáner elég erősen érződik az alkotáson. Legfőképp azért, mert a műfaj összes létező kliséjét felhasználja a szórakoztatásra (elnézve a jeleneteket az Indiana Jones filmek igen nagy hatást tettek a készítőkre), de ettől függetlenül nem lesz felejthetetlen. A film és a benne rejlő fordulatok rendkívül kiszámíthatóak, iszonyú tempót diktál. Nehéz követni azt, ami a szemünk elé tárul, így nem is lehet komolyan venni. Noha nem is ez volt a cél. Utálni mégsem lehet a filmet, hiszen egy egyszerű hétvégi kikapcsolódásnak elmegy, de sokat nem kell tőle várni.