Animáció

Egy kis testvéri csetepaté – Arcane 1. évad kritika

Piltover és Zaun békéje penge élen, miközben a háttérben történő események újabb és újabb gondokhoz vezetnek. Két egymástól rég elszakított nővér újból egymásra talál, és döntéseik kihatással vannak a pattanásig feszült helyzetre. Vajon sikerül egymásra találniuk, vagy minden odavész?

Mikor először hallottam, hogy egy a League of Legends világa által inspirált sorozat jelenik meg a Netflixen, az a gondolatom támadt, hogy ez is csak egy szánalmas próbálkozás a Riot felől a játékosok megkopasztására. Arra számítottam, hogy egyfajta tessék-lássék történetet fogunk látni, egy viszonylag igényes animációval. Szerencsére ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Mondjuk abban igazam lett, hogy a sorozat ürüggyel szolgált a Riotnak egy újabb több ezer forintért megvásárolható ,,Kis Legenda’’ csomag piacra dobására és egy Arcane belépőre, hogy a sorozattal kapcsolatos hasztalan kozmetikákat a játékon belül tovább tudjuk halmozni.

Ez komplexebb, mint gondolnád

Számomra a legmeglepőbb a sorozatban az volt, hogy milyen jó a története. Sokan úgy ajánlották nekem a sorozatot, hogy Trónok Harca szintű politikai drámákra számítsak illetve, nagyon mély érzelmes pillanatokra. Eleinte szkeptikus voltam, de már értem mire gondoltak.

A széria rengeteg újat nyújt azoknak is akik már ismerik a játék háttértörténetét, de nem felejt el önálló sorozatként funkcionálni és remekül megérteti a LoL világától idegen nézővel is a fényűző Piltover és a kontrollálatlan drog és bűntanya Zaun közt lévő különbségeket. Mint néző teljes képet kapunk az elénk tárt világról. Látjuk a meg nem értett, szegénységben élő zauni polgárok keserű mindennapjait, akiket magára hagyott a Felvégen élő arisztokrácia és szabályozó erő nélkül burjánzik a bűn. Ugyanakkor meg tudjuk érteni, hogy rálátás hiányában miért rettegnek a jobb körülmények közt élők az együttélés gondolatától, hiszen csak annyit látnak az egészből, hogy mennyi vérengző bűnöző járja Zaun utcáit. Remekül adaptálták a játék világát és igazi értelmet adtak annak, hogy mit is jelent valójában a karakterek származása a játékon belül.

Lényegében a történetben a legnagyobb probléma a Zaunban lévő felelős irányítás hiánya, valamint a két város közti kommunikáció teljes megszűnése. Ezen csak tovább bonyolít a rendőri korrupció, valamint az önös értékek hajszolása mint a Felvégi, mint az Alvégi politikusok, illetve maffiavezérek által, ami mindkét esetben csakis saját népük kárára megy. Azt hiszem magabiztosan jelenthetem ki, hogy egy játékadaptációtól ilyen mély politikai kritikára én sosem számítottam volna.

Violet és Powder, VI és Jinx, Rómeók és Júliák

Bár a története valóban lenyűgöző és játékadaptáció téren ténylegesen egyedülálló, remekül megírt saját karaktereknek sincs híján a sorozat. Ugyanis bár a szereplők történetét eddig is bárki elolvashatta online, akit érdekelt, számos olyan karakter van, akikről még az is csak nyomokban hallhatott, aki nagyon mélyen beleásott a játék történetébe.

A semleges városlakók illetve mellékszereplők kivételével a karakterek három érdekcsoportba sorolhatóak. Van a piltoveri tanács, a város fő döntéshozói, tudósok, kereskedők, sikeres üzletemberek, akik a hierarchiai fölényüket megőrizve várják el a békét a Zauniaktól és úgy éreztem, hogy bár papíron ők lennének felelősek mindkét városrészért, csak Piltoverrel foglalkoznak, és lényegében csak számukra semlegessé tennék Zaunt, mint hogy ténylegesen felemelnék. A második Silco maffiája akik egy teljesítménynövelő drog, a Csillámlás illegális értékesítésével foglalkoznak. Lényegében egyfajta alternatívája a Felvégen működő akadémiai tanácsnak, azonban nincs kimondott nevük, senki nem választotta meg őket, de mégis mindenki tudja ki a góré. A harmadik pedig a Szikrák. Ők teljesen függetlenek a két oldaltól. Nem akarnak fényűző életet, nem akarnak háborút. Csupán pár Zauni fiatal akik egy jobb életre vágynak és légdeszkán utazva vernek el mindenkit, akik a békét korlátozzák és azt, hogy szabadok legyenek.

Ezen a ponton tartom fontosnak kiemelni, hogy a sorozat nagy hangsúlyt fektet a végletekre és a köztük lévő konfliktus mibenlétére. Ugyanis minden véglet ami a sorozatban megjelenik, egy érmének két külön oldala. Ilyen például Piltover és Zaun, Jayce és Silco, vagy a két főszereplő Vi és Jinx. Mindkét oldallal lehet valamilyen szinten azonosulni, mindkettőben van kivetnivaló, de egyiket sem lehet mindenben támogatni, vagy teljesen elítélni. Nyilván van fő antagonista az Arcaneben, aki nem más mint Silco, de neki is az a célja, hogy felemelje a várost ahol született, hogy megszűntesse a nyomort, azonban emberi életek árán, hogy akik megmaradnak a drog és a háború okozta pusztítások után, egy jobb életet élhessenek.

A rengeteg politika és harc mellé még pont befért több érzelmi szál is. Hol vékonyabbak, hol vastagabbak ezek a szálak, de kérdés nélkül a Violet és Powder közt lévő érzelmi kapocs a legerősebb és a sorozat legnagyobb és legvastagabb alappillére. A testvére iránti szeretet hajtja előre VI-t és Jinx megtalálása adja neki a motivációt arra, hogy cselekedjen, és ez ad okot arra, hogy egy másik fontos karakter kerüljön a képbe, Caitlyn személyében.

Bárcsak ilyen jó lenne a játék is…

A Riottól már megszokhattuk a szép animációkat, különösen a teaserjeiknél, azonban nem gondoltam, hogy fogok látni ilyen igényes 3D animációt ilyen hosszúsággal ebben a témakörben, főleg nem az idén. A harcjelentek nagyon jól vannak megkomponálva, szinte sosem látunk két egyforma harcot a sorozatban. Különböző képességű emberek csapnak össze más-más egyedi fegyverarzenállal, van hogy eltérő animációs stílusban. Épp ez az a változatosság, amit egy ilyen színes és sokrétű világtól elvárok, mint amilyen Runeterra. A játékból már ismert különböző fegyverek az újakkal karöltve zseniális effekteket eredményeztek és mindezt megkoronázza a kifogástalan a sorozatban megjelenő zene. Általában hadi lábon állok a Netflixel és a modern zeneválasztásaikkal, viszont ez tipikusan az a sorozat aminek kifejezetten passzol a világába ez a modernebb stílus. Mivel a két nővér harca egyelőre csak mentális szinten történt meg ezért az a következő évadra marad, viszont az Ekko vs Jinx harcon nekem konkrétan kisült az agyam és újra meg újra meg kellett néznem, annyira imádtam.

Bár szeretem a Riot játékait, a sorozatban lévő izgalmas harcjelenetekhez képest a játékoké eltörpül. Félreértés ne essék, igen is izgalmasnak találom ezeket a játékokat, viszont ha a sorozatnak volt, egy ilyen célzata, hogy új játékosokat húzzon be, akkor nagyot fognak csalódni, ugyanis egészen mást kap a néző, mint a sorozatban. De ez ne tántorítson el senkit, ugyanis nem csak a LoL létezik Runeterra világában, ugyanis van a Riotnak autochess és kártyajátéka is ugyanezekkel a karakterekkel, így bárki találhat egy olyan játékélményt, ami számára ideális.

Tényleg csak egy játék?

Sokak illetik azzal kritikával a sorozatot, hozzáteszem jogosan, hogy ez annyira nem is játékadaptáció, mellyel egyet tudok érteni. A széria valójában Runeterra világát és a benne élő hősök, illetve gonoszok háttértörténetét dolgozza fel. Véleményem szerin azért lett a cím része a League of Legends, mert ez a Riot stúdió legnagyobb címe, elvégre az ha valaki azt mondja, hogy Teamfight Tactics, Legends of Runeterra, vagy Ruined King, arra kevesebb ember kapja fel a fejét.

Amellett, hogy egy nagyon kellemes sorozat-élménnyel gazdagodtam, sokat meg is tudtam pár általam nagyon kedvelt karakterről, mint például azt, hogy miből alakult ki a két testvér közti viszály, hogy lett Powder egy őrült, hogy alakult meg Zaun, hogy miként jött létre a Hextech, valamint amire én nagyon felfigyeltem, az az, hogy Singednek is volt egy lánya.

Azonban azt gondolom, hogy ezzel a kezdeményezéssel, egy hatalmas fába vágták a fejszét. Rengeteg kiaknázatlan lehetőség van ebben a világban. Olyan birodalmak vannak Runeterrán belül amik csak említés szintjén vagy még úgy sincsenek a sorozatban. Noxus, Demacia, Ionia, vagy akár Freljord. Mind számtalan izgalmas és hatalmas potenciával rendelkező karaktereknek ad otthont, amire a játékosok, vagy akár az újdonsült nézők kíváncsiak lennének. Évadonként változhatna a sorozat tematikája, én például imádnék egy horror tematikájú évadot, a sorozat démonjaival, velük az élen a személyes kedvencemmel Fiddlesticksel a főszerepben. Azonban sajnos úgy vélem, hogy ez ki fog fújni ennél a vonalnál, pedig a világ komplexitását tekintve remek alapanyagot nyújthatna, hogy ez lehessen a következő nagy sorozat, mint akár a Trónok harca. Én megnézném.

Összegzés

Összességében úgy gondolom, hogy minden mellett a sorozat legfontosabb üzenete, a mentális betegségek komolyan vétele, hiszen egy olyan társadalomban élünk ahol ezt a témakört hajlamosak vagyunk elbagatellizálni és innen is láthatjuk, milyen szörnyek születnek belőle. A mély gondolatok mellett van benne dráma, akció, romantika és olykor egy kis humor is. Lazán az év legjobb sorozatának tartom, és kíváncsian várom a folytatást.