Szerző: Kolev Ádám

Animáció, Disney+

A selejtezés vége – Star Wars: The Bad Batch záró évad kritika

Valamiért kialakult a világban egy olyan nézet, hogy minden, ami rajzolt per animált az csak is gyerekeknek készült tartalom lehet. Ugyan az utóbbi időkben ez a nézet valamelyest némileg árnyalódott, azonban még mindig vannak olyanok, akik hogyha meglátják, hogy valami animációs tartalom akkor attól instant távol maradnak. De még akkor is hogyha az az adott alkotás éppenséggel egy általuk kedvelt franchise-hoz tartozik. Éppen ezért hiába vannak sokan, akik szeretik a Star Wars-t, az olyan animációs sorozatoktól, mint a Klónok háborúja, vagy a Lázadók, vagy a Tales of the Jedi távol tartják magukat. Aztán meg persze panaszkodnak, hogy az ezekre épülő élőszereplős sorozatokat meg nem értik, lásd Ahsoka sorozat. Hasonló a helyzet a The Bad Batch-csel is, aminek továbbra sem vagyok hajlandó kimondani a magyar nevét, ami bár kétségkívül a Lucasfilm egyik csúcsterméke és feltehetően épül fog még rá egy-két sorozat vagy film, mégis sokan kihagyják, mondván hogy ez animációs, akkor ez biztos valami gyerekeknek gyártott vacak. Pedig a The Bad Batch se nem vacak és rohadtul nem gyerekeknek gyártott tartalom.

(tovább…)
Könyv

Amikor valaki a saját hülyeségét magyarázza – Adam Christopher: A Sithek árnyéka kritika

Legyünk őszinték, minden alkotásban van valamilyen hiba. Azonban ezeknek a hibáknak a mennyisége és a milyensége nagyban képes befolyásolni az adott alkotás élvezhetőségét. Márpedig a Csillagok háborúja IX. – Skywalker kora olyan szintű és mennyiségű hibával van tele, hogy az gyakorlatilag az egész addigi szériát majdhogynem képes volt tönkretenni. Sőt egyesek számára konkrétan haza is vágta. Ráadásul az abban a filmben fellelhető lévő hibákat, jelenleg is vagy három különálló sorozattal igyekeznek valahogy a helyére tenni.

Valamint az is biztos, hogy a készülő folytatásokra is elég erőteljesen rá fogja nyomni a bélyegét mindaz, ami abban a részben történt. Nem titok, hogy a jelenlegi cikk alanyául szolgáló regény, A Sithek árnyéka is nagyrészt azért készült el, hogy valamelyest háttérmagyarázatul szolgáljon az abban a filmben felmerülő egyik legnagyobb problémára. Már persze ha valakiben maradt még elég érdeklődés vagy gusztus arra, hogy egyáltalán válaszokat is akarjon kapni rá.

(tovább…)
Könyv

A hátra az új előre – A Köztársaság Fénykora regények Második fázis kritika

Mostanában egyre inkább divattá kezd válni, hogy bizonyos franchise-okat úgy folytatnak, hogy valójában visszamennek benne az időben és a közönség egy afféle előzmény per eredet történetet kap, ami jobb esetben akár önállóan is képes megállni a saját lábán. Ez történt a Trónok Harca esetében. A Harry Potter-nél is. Illetve az Éhezők viadala és a Gyűrűk ura esetében is. Habár igaz a végeredmény elég változó minőséget mutat. Ugyanakkor ott van a Star Wars, ami olyan szempontból különleges, hogy ott ezt a fajta kvázi folytatást már korábban is meglépték és számos olyan alkotás született, ami jóval a főcselekmény előtt játszódik. Méghozzá attól szinte teljesen függetlenül. Elég csak a népszerű KOTOR szériára gondolni. Azonban nem régiben a Disney is úgy döntött, hogy csinál egy ilyen múltbéli cselekményszálat per önálló szériát, amit aztán elkereszteltek Köztársaság fénykorára. Ennek a szériának az első fázisáról már korábban cikkeztünk. Most pedig itt van ennek a szériának a második fázisa, ami még visszább megy az időben. Igaz nem feltétlenül annyira és úgy ahogyan azt sokan szerették volna.

(tovább…)
Film, Prime Video

A férfilét határai – Országúti diszkó remake kritika

Bizonyára sokan érezhetik úgy, hogy a klasszikus értelemben vett férfikép finoman szólva is egy elég erőteljes átalakuláson ment keresztül. Ez persze valakiket pozitívan érintett, míg mások inkább negatívan élik ezt meg. Azonban az igazi problémát az jelenti, hogy nagyrészt eltűntek azok a kvázi útmutatók, amelyek egyfajta mintaképet adtak arról, hogy miként kellene viselkednie egy adott férfinak. Természetesen ebben a dologban jelentős szerepe van a különböző alkotásoknak, amelyek ideális esetben valamilyen pozitív példát állítanak a középpontjukba. Bár tény, hogy az is változó, hogy ki mit tekint pozitív példának, szóval inkább úgy fogalmaznám ezt át, hogy valamilyen olyan erkölcsi értékrendet ad át, ami a társadalom számára hasznos lehet. És akkor itt térnék rá az Országúti diszkó című alkotásra.

(tovább…)
Könyv

Ne ítélj borító alapján – Emily Hart: A korona lovagjai sorozat kritika

Sokszor hangoztatott közhely, hogy egy könyvet senki se a borítója alapján ítéljen meg. Ennek a legtöbben a legtöbbször még is így tesznek és bizonyos könyveket már a borítójuk alapján megítélnek. Vagy még inkább elítélnek. Sokszor egyébként tévesen. Ugyanakkor az is igaz, hogy vannak olyan könyvek, amelyeket egyesek kifejezetten a borítójuk miatt vesznek meg és természetesen erre olykor maguk az alkotók és/vagy a mögöttük lévő kiadók is nagyban rájátszanak. Speciel nem titok, hogy én is vettem már meg nem egy könyvet kizárólag csak a borítója miatt. Ennek oka, hogy a közönség úgy van kondicionálva, hogy bizonyos dolgokból akaratlanul is apellálni szokott valamire függetlenül attól, hogy ez végül valóban úgy van-e vagy sem. Hasonló a helyzet a mostani cikkünk alanyával, vagyis hát alanyaival, amelyekről a borítója alapján feltehetően mindenki azt gondolja, hogy ez biztosan valami elfuserált, kosztümös, nyálas, romantikus vacak, pedig valójában valami teljesen más.

(tovább…)
Film

A raszta szív – Bob Marley: One love kritika

Pár éve kialakult egy trend az Álomgyárban, ami szerint egykori sikeres zenészek életéről készítenek filmeket, hiszen ezek a személyek egykor valóban valóra váltottak egy álmot. Sorra került már a Queen, illetve azon belül Freddy Mercury, Elton John, Whitney Houston és maga Elvis is. Valamint menet közben a kis képernyőn is több olyan alkotás született, ami bizonyos zenekarok, zenészek életét mutatta be, köztük a szerintem eddigi talán legjobb magyar gyártású sorozat, A Király is, ami Zámbó Jimmy életéről és tragikus halálának a körülményeiről szól. Illetve ahogy láttam hamarosan megjelenik majd egy Amy Winehouse-os film is. Ezt a sormintát követve pedig nem meglepő módon megjelent egy film a reggae királyának Bob Marley-nek életéről is.

(tovább…)
Film

A pókasszony különböző árnyalatai – Madame Web kritika

Valamilyen oknál fogva a Sony pont akkor döntött úgy, hogy elkezdi felépíteni a saját szuperhősös univerzumát, amikor ez az egész szuperhősös zsáner éppen nincs túl jó állapotban. Ráadásul mindezt azzal a Pókember franchise-zal készülnek megtenni, amibe már jó néhányszor belebuktak. És ha mindez nem lenne még elég, valamiért ennek az egész Pókemberes univerzumnak úgy álltak neki, hogy éppen pont a címszereplőt hagyták ki belőle. Vagy legalábbis nem ő rá kezdték el felépíteni ezt a szériát, hanem a kvázi mellékkaraktereire. Ennek a szériának az egyik állomása a Madame Web, amivel feltehetően új alapokra kívánták helyezni ezt az egész kvázi Pókember nélküli Pókemberes Univerzumot. Jézusom ezt még kimondani is szörnyű volt.

(tovább…)
Könyv

Büntető dobás – Kollár Betti: Kosársuli kritika

Az ifjúsági avagy más néven young adult alkotások az egyik legnépszerűbb műfajok közé tartoznak. Ennek pedig alapvetően két oka van. Egyfelől a nosztalgia, mivel állítólag ez a legszebb időszak az ember életében, tele lehetőségekkel és vágyakkal, amik általában még nincsenek megrontva a valóság mocskával. Másfelől pedig azoknak, akiknek esetleg nem feltétlenül volt ez egy olyan boldog időszak és/vagy éppenséggel a jelenlegi élethelyzetükkel sem elégedettek, ez egyfajta menekülési útvonal a valóság elől. Egy afféle vágyálom, amin keresztül olyan helyzeteket élhetnek meg, amire a valóságban soha vagy nem feltétlenül úgy volt lehetőségük, ahogyan azt szerették volna. Részben emiatt van az, hogy a legtöbb ilyen jellegű alkotás mindig valamilyen másik dolog köré épül például valamilyen zenés-táncos-éneklős-színjátszós dolog, akárcsak pl a High School Musical. Vagy valamilyen sportág köré, mint a jelenlegi cikkünk alanya is, a Kollár Betti féle Kosársuli című könyv.

(tovább…)
Apple TV+, Sorozat

Mi szükség volt erre? – Monarch-A szörnyek hagyatéka kritika

Talán már több is olyan cikk volt az oldalon, ahol kifejtettük, hogy bizonyos alkotások akármennyire is jók vagy közkedveltek egyszerűen van az a pont, ahol be kell fejezni őket és kvázi elengedni azt. De ha már mindenáron folytatni akarják valamilyen módon azt a bizonyos alkotást, akkor azt lehetőleg tegyék úgy, hogy valamiféle koncepció van mögötte és nem mellesleg legyen érdekes. Illetve lehetőleg adjon hozzá valamit ahhoz a bizonyos alkotáshoz, franchise-hoz. Hasonlóak voltak az elvárások a Monarch – A szörnyek hagyatéka című sorozat felé is, ami a Warner féle úgynevezett Monsterverse-ben játszódik. Gyengébbek kedvéért az a széria, amiben egyszerre benne van King Kong és Godzilla.

(tovább…)
Film

A DC hattyúdala – Aquaman és az Elveszett királyság kritika

A DC filmes részlege finoman szólva sincsen rendben. Habár tegyünk hozzá, hogy újabban a Marvel-él is akadnak gondok, azonban messze nem annyi, mint a DC-nél. Ennek oka legfőképp a túlzott kapkodás és az átgondolatlanság, amivel a saját filmes univerzumukat, az úgynevezett DCU-t kezelik. Persze azért így is megvoltak a maga pillanatai és akadtak azért jól sikerült és érdemi alkotások lásd Wonder Woman vagy az újragondolt Öngyilkos Osztag. De speciel idesorolható akár az első Aquaman film is, aminek bár bőven vannak hibái és hiányosságai, ám összességében véve mégis csak egy korrekt és szórakoztató alkotás lett. Ugyan mostanra már hivatalosan is elkasszálták vagy legalábbis rebootolni fogják ezt az egész DC filmes univerzumot. Azonban a még meglévő filmjeiket feltehetően veszteségminimalizálási céllal azért még moziba küldték. Ennek utolsó darabja az Aquaman, az elveszett királyság.

(tovább…)