A Baldur’s Gate 3 elmúlt hetekben lejátszódó elsöprő sikersztorija úgy fest újra fellobbantja a játékrajongók lelkesedését a fantasy műfaj iránt, ezzel együtt pedig reményeim szerint az ipar is újra felfedezi, hogy igenis van fantázia (haha) a műfajban és újra mainstream stílussá válik a videojátékok között, ahogy régen is sorra kaptuk a jobbnál-jobb fantasy címeket. Ha már teljesen bezsongtál a Baldur’s Gate nyüstölésétől és többre vágynál, avagy ha még nincs lehetőséged játszani vele, de vágynál valami fantasy címre, mi segítünk neked. Ugyanis ebben a cikkben összegyűjtöttünk nyolc olyan fantasy játékot, amit érdemes lehet betölteni.

A videojátékok generációi alatt persze tonnaszám jelentek meg ilyen témájú játékok, így, mint mindig, most is muszáj volt határok közé szorítani a listát, illetve azt, hogy milyen játékok kerülhettek fel rá. Végül az alábbi szempontok mellett döntöttem

• A játéknak mindenképp direkt fantasy stílusúnak kell lennie, egy fullos fantasy világban. Elfekkel, orkokkal, szörnyekkel, varázslattal és a többi. Így bármennyire is csalódást fogok okozni ezzel egyeseknek, az Assassin’s Creed Odyssey, vagy Valhalla nem kerülhetett fel
• Ezúttal az “űrfantasy”, mint aminek sokan a Star Wars-t is tartják, szintén kizárásra került
• A játéknak magának nem kötelező klasszikus RPG-nek lenni, de legalább valamilyen RPG-elemnek szerepelnie kell benne. Ennek megfelelően ezúttal stratégiai játékok pl. nem kerültek fel a listára.
• Végül, de nem utolsó sorban, a listára került játékoknak az elmúlt két generáció során kellett megjelenniük, ezzel is kicsit szűkítve a sort….na meg némileg könnyebbé téve a fellelhetőségüket

Middle Earth: Shadow of War
Mivel is lenne stílszerűbb indítani a sort, mint a fantasy műfaj atyjának, J.R.R. Tolkiennek a világában játszódó játékkal. A Shadow of War, nem meglepő módon A Gyűrűk Ura világában játszódik, valamikor A Hobbit és az alaptrilógia között. Hősünk a Shadow of Mordorból visszatérő Talion, na meg persze a hatalom gyűrűinek kovácsa, Celebrimbor. A Shadow of War ott veszi fel a fonalat, ahol az előző rész véget ért. Talion feltett szándéka Mordor és Szauron rémuralmának felszámolása, ám ezen orkok százain és ezrein vezet át az út. Sokan a Shadow of játékokat a Középföldén játszódó Assassin’s Creedeknek nevezik és ez nem is feltétlenül túlzás, hiszen a hasonlóság a játékmenetben egyértelműen felismerhető. És ez nem egy rossz dolog. Sőt! Ez a koncepció kifejezetten szórakoztató. Ha pedig hozzávesszük a csak ezekhez a játékokhoz fejlesztett (és elkótyavetyélt) Nemesis rendszert, akkor végképp jó mókának néz minden játékos elébe.

Elden Ring
A tavalyi év nagy durranása, a FromSoftware Elden Ring-je egy igazi fantasy élményt kínál a Souls játékok készítőinek és George R. R. Martin tollából. A napjainkra legendásnak számító fantasy író alkotta meg az Elden Ring világát, míg a történetért ezúttal is Miyazaki Hidetada felelt. Kettejük látásmódjának egyvelegéből pedig egy igazán meggyőző produktum keveredett ki. A Souls játékosok szerelmesei csupa ismerős elemmel találkozhatnak a játékban, ugyanakkor a FromSoftware pont annyit változtatott és könnyített a játékmeneten, hogy azt a kockább játékosok is élvezhessék, ha akarják. Mindezt belepakolták egy nyílt világú fantasy térképbe…és bumm, így lett a Chocapic…akarom mondani a tavalyi év játéka. Persze azért a klasszikus Souls rajongóknak sem kell sírva a sarokba bújniuk, mert lesz bőven elem a régi játékokból is.

Hogwarts Legacy
Habár sokan bele sem gondolnak, de valójában J.K. Rowling Harry Potter világa ízig-vérig fantasy. Lehet szeretni, vagy nem szeretni, termesztésen, de ez van. Varázslatok, különleges fajok, sárkányok…na jó, elfek nincsenek, de ez nem alapkritérium, szerintem. A világnak pedig csilliónyi rajongója van, amin kapva kapott a jogokat birtokló Warner Bros Games és az Avalanche gondozásában kihozott egy olyan játékot, aminek semmi köze a könyvekhez, vagy a filmekhez, hanem egy jó 150-200 évvel korábbra helyezve mutatja be a Roxfort/Hogwarts varázslóiskolán belüli machinációkat. Persze sok ismerős karakter őse feltűnik a játékban, ami poén, de nem ez a lényeg. Hanem az, hogy végre minden rajongó kiélheti a vágyát, hogy saját varázstanonc karaktert hozzon létre, akit kedve szerint taníthat a varázslás fortélyait, miközben szabadon bebarangolhatja a skót felföldi varázslósuli területét.

Kingdoms of Amalur: Reckoning
Továbbhaladva a nagy nevek sokaságán, elérkeztünk egy olyan címhez amin mindjárt hárman is dolgoztak. Curt Schilling, egykori baseball játékos, Todd McFarlane és R.A. Salvatore, akiket pedig talán nem kell az ezen sorokat olvasóknak bemutatni. A Kingdoms of Amalur esetében McFarlane volt felelős a játék művészeti stílusáért, míg Salvatore, mi mást alkotott volna meg, mint a játék mögött meghúzódó világot és lore-t. A végeredmény egy alapvetően dark fantasy világ, Salvatore stílusához híven, de egy nagyon vibráló, elragadó képi világgal vegyítve, ami pedig McFarlane ismérve. Mindezek alá pedig a Big Huge Games bepakolt egy kifejezetten korrekt fejlődési rendszert, szórakoztató harcrendszert, egyedi mágiát és egy viszonylag érdekes történetet is. És habár a Kingdoms of Amalur végeredményben nem lett tökéletes, de egy olyan kifejezetten egyedi alkotás, amit kár kihagyni. Pedig sajnos szomorúan kevesen ismerik. Olyannyira, hogy egykoron még a legalulértékeltebb játékokról szóló toplistámra is felkerült.

Greedfall
A következő játék a listán ismét egy egyedi megoldásokkal operáló cím. Ezúttal nem sztáralkotók gyermekéről van szó, hanem egy relatív kicsi és kevésbé népszerű stúdió ambiciózus projektje. Ez a Greedfall, melyet a francia Spiders fejlesztett, akiket a “középkategóriás” akció-szerepjátékairól ismerhetnek a játékosok. A Greedfallal azonban szerettek volna kitörni a középszerűségből és habár nem lett hibátlan, sem igazán kiemelkedő, egyedi megoldásaival egyértelműen megérdemli a figyelmet. Kezdjük a legkirívóbbal, a körítéssel. A Spiders nagyot csavart a klasszikus fantasy recepten és a középkori miliőből a 15-16. századi, felfedezések és kolonizáció korának egy alternatív változatába ültették történetüket, viszonylag egyértelmű valós történelmi párhuzamokkal. A felütés tehát remek, ami mellé társul egy egész összetett, de szórakoztató harcrendszer, komplex fejlődési rendszer és egy viszonylag korrekt történet. Mindenképp érdemes kipróbálni.

The Witcher 3: Wild Hunt
Oké, haladunk a lista vége felé, és szerintem senkit nem lep meg, hogy a CDPR aranytojást tojó tyúkja is felkerült a listára. A Fehér Farkas videojátékos kalandjainak záróepizódját szerintem nincs játékos, aki nem ismeri. És habár a megjelenés döcögősen indult (bár nem annyira, mint a Cyberpunk esetében), a játékba fektetett gondoskodás, az aprólékos világépítés, az alapanyag iránt tanúsított tisztelet, na meg persze a hibák kipofozásába fordított tömény órák és a rajongók felé tanúsított korrektség olyan közönségkedvenccé tette a játékot amivel a Witcher világát és a CDPR-t is olyan piedesztálra emelte, ami már lehet egészségtelen szintekre rúgott. Ugyanakkor az eltagadhatatlan, hogy a Wild Hunt a játékmenetével, a kivételes, döntéseink által vezérelt történetével, a szórakoztató harcrendszerével és az immerzív világával méltán olyan játék amiről, így 8 év elteltével is okkal
beszélünk.

Dragon Age: Inquisition
A Dragon Age sorozat talán az egyik legszélesebb körben ismert és elismert fantasy RPG, grandiózus és magával ragadó története, komplex, politikával vastagon átszőtt világa, érdekes karakterei és persze szórakoztató játékmenete miatt. Na meg persze nem kis szerepe van a dologban annak, hogy az RPG műfaj szebb napokat is megélt egykori királya a BioWare készítette. A harmadik, egyben eddigi utolsó epizód ugyan a Mass Effect 3 vonalain haladva kicsit akciósabbra vette az irányt a hardcore RPG helyett, de ez nem vált kimondottan hátrányára. Ráadásul az előző két rész eseményeire építő történet epikusabb, mint talán valaha is volt. A véletlen (vagy a sors?) kovácsolta Inkvizítorunknak az ismert világ pusztulását kell megakadályoznia egy korokon átívelő fenyegetéssel szemben, mindezt úgy, hogy Thedas ingoványos diplomáciai talaján is át kell lavíroznia. Mindezt remek térképek, lehengerlő zene, szerethető karakterek mellett. Az Inquisition kötelező darab minden fantasy rajongónak.

The Elder Scrolls V: Skyrim
Van egy olyan játék, ami több, mint tíz éve megkerülhetetlen fogalom ha a top fantasy és szerepjáték címekről akarunk beszélni. Sőt, ha a teljes sorozatot vesszük, akkor már évtizedek óta így van. Persze ez részben a Bethesda lustaságának, vagy legalábbis rókabőr-szindrómájának is köszönhető. De az eltagadhatatlan tény, hogy a Skyrim minden idők egyik legmeghatározóbb játéka. Az élő, lélegző, állandó felfedeznivalót és meglepetéseket kínáló világ a mai napig képes elvarázsolni az egyszeri játékost. És habár a Skyrim alaptörténete talán összességében nem váltja meg a világot, de rengeteg mellékszál, tennivaló és maga a játékélmény kamatostul kárpótol minket. Mit kárpótol, megvesz minket kilóra. A Skyrim a lehetőségek tárházát kínálja, ebben a játékban szinte bármit lehet és még annál is többet. Jeremy Soule pedig olyan muzsikát rittyentett hozzá, hogy az egy életre beég az agyadba.

Íme hát nyolc játék amennyiben a Baldur’s Gate 3-at kipörgetve, vagy épp arra várva valami fantasy szerepjátékra vágynál. Sajnos az utóbbi években nem kényeztettek el minket ilyen témakörben a stúdiók, így rendre kénytelenek vagyunk visszatérni korábbi címekhez. Persze azért időközönként kijön valami, aminek örülhetünk. Meg készülőben van a The Lords of the Fallen, az új Fable, a Gothic remake, az Avowed, na és persze a belengetett új Witcher játék és a Dragon Age: Dreadwolf is. És habár ezek megjelenéséig még bőven tudunk néhány napot aludni, de legalább minden fent említett játékot ki tudunk tolni addig.