A társasjátékok világában időről időre felbukkannak olyan címek, amelyek megpróbálják elmosni a határt a hagyományos asztali játékok és a videojátékok között (A Gyűrűk Ura – utazások középföldén). Ezek a próbálkozások azonban nem mindig járnak sikerrel (Descent: Legends of the Dark), ugyanis egy alkalmazás, néhány QR-kód vagy egy digitálisan vezérelt ellenfél önmagában még nem tesz jobbá egy társasjátékot. Sőt, könnyen előfordulhat, hogy éppen ez, ami megfosztja a játékosokat attól, amiért eredetileg leültek az asztalhoz: a közvetlen interakcióktól, a kézzelfogható játékelemektől és a közösen meghozott döntések élményétől.

A Boss Fighters azonban érdekes kivételnek bizonyul. A Pegasus Spiele kooperatív fantasyjátéka egyetlen, jól körülhatárolható élményre épít: néhány kalandozó összefog, hogy legyőzzön egy náluk jóval hatalmasabb ellenfelet. Nincsenek hosszadalmas történeti kitérők, összetett térképek vagy órákig tartó előkészületek. A játékosok kiválasztják hőseiket, összeállítják paklijaikat, majd megpróbálják túlélni a rájuk váró összecsapást. Egy hamisítatlan kooperatív kalandjáték, amely mellőzi a körítéseket.

Hősök, kasztok és egy telefon vagy tablet az asztal közepén

A játék előkészületei kifejezetten egyszerűek és család barátak: minden résztvevő választ egy fajt és egy kasztot. Összesen négy rendelkezésre álló faj közül választhatunk: törpe, troll, elf és a félszerzet, avagy hobbit. Az ember látványosan hiányzik, lehet nem akartak a készítők a sablonoknál maradni, és egy kicsit a World of Warcraft világából inspirálódtak a troll esetében. A kasztok között pedig megtalálható a harcos, zsivány, mágus és druida. A két választás pedig együtt határozza meg karakterünk kezdőpakliját, kezünkben tartható kártyák számát, életerőnket és képességeinket a későbbiekben. (Azért az már előkészületekből kijön, hogy jó pár kaszt és faj jönni fog a későbbiekben a játékhoz, tehát kiegészítőkre lehet számítani.) Az előbb említett rendszer már önmagában is kellemes változatosságot kínál, illetve újrajátszhatóságot, hiszen egy troll mágus egészen más lehetőségekkel indulhat harcba, mint egy félszerzet zsivány, és bár a kezdeti különbségek nem feltétlenül tűnnek hatalmasnak, a később megszerezhető lapokkal együtt egyre hangsúlyosabbá válnak.

A paklik összeállítása után következik a játék névadó megoldása, vagyis a kártyák hátoldalán található QR-kódokat a telefon előlapi kamerájával kell beolvasni, így az alkalmazás azonosítja a csapat felállását, kasztokat és a fajokat és ki hol ül (meglepően sok helyet kínál az alkalmazás, khmm kiegészítők). Ezután kiválasztjuk a bosst, és már kezdődhet is a küzdelem. Bár a bemutatókon gyakran nagyobb tabletekkel láthatóak, a rendszer okostelefonon is megfelelően működik (mi azon teszteltük és hibátlanul működött minden).

A kezelőfelület kialakítása kifejezetten kedvez a kisebb kijelzőknek, így nem szükséges külön eszközt vásárolni a játékhoz. A telefon vagy a tablet az asztal közepére kerül, ahol tulajdonképpen egy interaktív főellenfélként működik. Megjeleníti az ellenfél életerejét, védelmét, várható támadásait és különleges képességeit, miközben automatikusan kezeli a különböző hatásokat. A játékosok előtt eközben továbbra is valódi, kézzelfogható kártyák hevernek, amelyekből saját akcióinkat hajthatjuk végre. Szerencsére a digitális eszköz nem veszi át az irányítást tőlünk, hanem elsősorban a szabálykezelést és az adminisztrációt végzi el helyettük. Bár hozzáteszem, annak örülnék, ha a jövőben lenne egy patch, ami bevezeti azt, hogy az alkalmazás a karakterek életerejének a változásait is számolná, ha már minden mást is kiír.

Pakliépítés, lootolás és trollkodás

A Boss Fighters harcrendszere szerencsére könnyen átlátható: minden játékos a karaktere által megszabott számú lapot húz, majd a csapat tagjai egymást követve játszanak ki kártyákat. Alapesetben mindenki három akcióval rendelkezik a fordulókban, de bizonyos képességek ezt tovább bővíthetik. Nálunk volt olyan, hogy a félszerzet tagunk egymás után öt akciót is ki tudott játszani, köszönhetően az összeállított kombinációs paklijának.

A cél pedig véglenül egyszerű: legyőzni a bosst, mielőtt az a csapat bármelyik tagjával végezne. A támadások három kategóriába tartozhatnak: közelharci, távolsági és mágikus sebzés. Az ellenfelek mindhárom támadástípussal szemben külön védelemmel rendelkezhetnek, amelyet előbb át kell törnünk, mielőtt közvetlenül az életerejüket csökkenthetnénk. Ez az apró megoldás már a fordulók elején közös gondolkodásra késztet minket: Milyen támadások vannak a kezünkben? Melyik védelmet érdemes először áttörni? Megéri több különböző irányból támadni, vagy inkább koncentráljuk egyetlen sebzéstípusra?

A támadókártyák mellett támogató lapok is felsorakoznak a kezünkben, ezek egy része szintén sebzést okoz, de csak akkor, ha a csapat már kijátszott egy megfelelő típusú támadást. Ez azt jelenti, hogy a kártyák hatékonysága gyakran nem önmagukban, hanem a megfelelő sorrendjükben rejlik. Egy rosszul időzített támogatás könnyen elvesztegetett akcióvá válhat, míg ugyanaz a lap néhány pillanattal később döntő jelentőségű lehet. A játék tehát nem egyszerűen arról szól, hogy mindenki kijátssza a legerősebb lapját. A játékosoknak folyamatosan figyelniük kell egymás lehetőségeire, és közösen kell kialakítaniuk a következő lépéseket.

A védekezés legalább ennyire fontos. A boss támadásait az alkalmazás előre jelzi, így láthatjuk, melyik karakter mekkora sebzésre vagy milyen negatív állapothatásra számíthat. A védelmi lapokkal nemcsak saját magunkat, hanem társainkat is megóvhatjuk, ami izgalmassá teszi a kooperációt. Gyakran előfordulhat, hogy a csapat legerősebb támadásának kijátszása helyett valakinek inkább egy bajba jutott társát kell megmentenie. Máskor éppen egy jól időzített gyógyítás vagy extra akció fordíthatja meg a csata menetét.

Az egyes kártyákon található villámszimbólum további akciókat biztosíthat, amelyekből újabb laphúzások, gyógyítások vagy egymásra épülő képességek születhetnek. Amikor ezek a hatások megfelelő sorrendben aktiválódnak, a játék kifejezetten jutalmazó élményt nyújt. Mindez ráadásul meglepően gyorsan történik. A rövid egyeztetéseket kártyakijátszások követik, az alkalmazás azonnal kiszámolja az eredményeket, majd a megváltozott helyzet újabb döntések elé állítja a csapatot. Nincs szükség hosszadalmas számolgatásra vagy jelölők folyamatos mozgatására, így a harc ritmusa ritkán törik meg.

Jöjjön a boss fight!

A játék egyik legfontosabb kérdése természetesen az, hogy mennyire különböznek egymástól a bossok. Egy kizárólag végső szörnyekre épülő társasjátéknál ugyanis hamar unalmassá válhatna az élmény, ha minden összecsapás ugyanazt a mechanikát ismételné, csupán egyre nagyobb életerővel és sebzéssel. Szerencsére erről itt nincs szó.

A tíz boss saját képességekkel, támadási mintázatokkal és különleges szabályokkal rendelkezik. Egyesek mérgezést alkalmaznak, mások bizonyos támadásokra reagálnak, vagy éppen a védelmük áttörésekor aktiválnak váratlan hatásokat. Előfordulhat például, hogy egy ellenfél egyszerre mérgezi meg a teljes csapatot, majd a következő fordulókban fokozatosan növeli a mérgezésből származó sebzést. Mások a pajzsaik megsemmisítésére reagálnak, ezért még az egyébként kívánatosnak tűnő támadásoknak is lehetnek kellemetlen következményei.

Pont ezek miatt az összecsapások egyik legélvezetesebb része éppen az ellenfelek kiismerése. Az első találkozás során még nem feltétlenül ismerjük a boss képességeit, ezért a harc egyfajta felfedezéssé válik a számunkra, mint egy kaland során. Megfigyeljük a támadási mintázatokat, felismerjük a veszélyes kombinációkat, majd a következő próbálkozáskor már tudatosabban támadhatunk vagy védekezhetünk. Egyébként az ellenfelek külseje és háttértörténete olykor előrevetíti képességeiket, de a játék ezek ellenére képes meglepetéseket okozni.

Lootoljunk

Bár a kezdeti harcrendszer önmagában is működőképes, a Boss Fighters igazán a kampány előrehaladtával mutatja meg az igazi arcát, ugyanis a legyőzött ellenfelek után új zsákmánykártyák, felszerelések és időnként további szabályok válnak elérhetővé. Ez egy könnyed kampány- vagy legacyjellegű fejlődési rendszert hoz létre, amely fokozatosan bővíti a játék taktikai lehetőségeit, mivel az új lapokat nem egyszerűen hozzáadjuk a paklinkhoz. Minden összecsapás előtt eldönthetjük, melyik megszerzett felszerelést szeretnénk használni, és milyen kártyákat hagyunk ki a rendelkezésre álló lehetőségek közül.

Különösen előnyös, hogy a kampány nem kényszeríti állandó előrehaladásra. Az egyes összecsapások önállóan is teljesíthetők, így minden alkalommal új faj- és kasztkombinációt próbálhatunk ki. A már feloldott ellenfelekhez bármikor visszatérhetünk, amennyiben az adott összecsapás szintjének megfelelő felszereléseket használjuk. A teljes visszaállítás ugyanakkor már körülményesebb, ha minden lapot az eredeti sorrendben szeretnénk visszahelyezni a feloldható kártyákat tartalmazó dobozokba, ahhoz külön segédletre és némi türelemre lesz szükség.

QR-kód: zseniális vagy felesleges megoldás?

A Boss Fighters legmegosztóbb eleme kétségtelenül az alkalmazás használata. Tapasztalatom alapján a társasjátékos körökben sokan eleve fenntartásokkal kezelik azokat a társasjátékokat, amelyek működéséhez telefon vagy tablet szükséges. Hiszen: Mi történik, ha a fejlesztők megszüntetik az alkalmazás támogatását? Mi lesz, ha egy későbbi operációs rendszerrel már nem működik megfelelően? És egyáltalán: miért kellene telefont használnunk egy társasjátékhoz? A Boss Fighters esetében azonban a digitális megoldás valóban indokoltnak érződik. Az alkalmazás lényegében egy intelligens ellenfélként működik, amely folyamatosan figyeli a játékosok döntéseit, végrehajtja a megfelelő akciókat, és kezeli a harc valamennyi összetettebb részletét. Mindez hagyományos kártyákkal is megoldható lenne, de lényegesen több adminisztrációt, szabályellenőrzést és megszakítást igényelne.

A QR-kódok beolvasása alapvetően egyszerű. A kijátszott lapot a telefon előlapi kamerája fölé kell tartani, az alkalmazás pedig azonosítja a kártyát, és végrehajtja annak hatását. Némi gyakorlás után ez könnyűvé válik, bár a megfelelő távolság megtalálása kezdetben okozhat kisebb nehézségeket.

Egyszer volt, hol nem volt…

A játék világépítése kevésbé ambiciózus, mint a harcrendszere. Az alaphelyzet hagyományos fantasykörnyezetben játszódik, amelyben törpék, elfek, trollok, mágusok és különféle szörnyetegek népesítik be a világot. A bossok saját háttértörténettel és egyedi képességekkel rendelkeznek, de karakterük többnyire ismerős fantasyklisékre épül. A háromfejű ogre például három ostoba, egymással vitatkozó fejként jelenik meg, ami ugyan szórakoztató, de aligha nevezhető különösebben eredeti ötletnek. Tehát a világ inkább funkcionális háttérként van jelen, mintsem önállóan izgalmas univerzumként. Aki mély történetet, emlékezetes karakterdrámákat vagy összetett világépítést keres, valószínűleg csalódni fog. Aki viszont elsősorban változatos harcokra vágyik, annak ez aligha jelent komoly problémát.

A fizikai megvalósítás ezzel szemben kifejezetten meggyőző. A kártyák illusztrációi részletgazdagok, a doboz pedig praktikus karton tárolókat tartalmaz, amelyek segítségével a különböző paklik és állapotjelölők rendezetten tárolhatók. A kialakítás még a kártyavédő fóliák használatát is lehetővé teszi. Ez apróságnak tűnhet, de egy olyan társasjátéknál, amelyben folyamatosan új lapokat szerzünk és különböző paklikat állítunk össze, a megfelelő rendszerezés sokat számít.

Ketten, hárman vagy négyen?

A játék kettő–négy fővel játszható, tippre ez a kiegészítőkkel változni fog, és a tapasztalaton alapján minden játékosszámmal jól működik. Viszont a két- és háromfős játék kínálja a legjobb egyensúlyt és taktikai változatosságot, együttműködést. Ennek egyik oka, hogy kisebb létszámnál nem kerül játékba valamennyi faj és kaszt, így a csapat összeállítása nagyobb jelentőséget kap. Viszont négy fővel sem válik vontatottá a játék, mivel az akciók gyorsan követik egymást, és a résztvevőknek akkor is figyelniük kell a többiek döntéseire, amikor éppen nem ők játszanak ki lapot. Egy teljes összecsapásra egyébként negyven–hatvan percet vesz igénybe, a gyakorlott játékosok azonban akár tíz–harminc perc alatt is végezhetnek egy-egy ellenfél.

THE END

A Boss Fighters első pillantásra könnyen egy olyan társasjátéknak tűnhet, amelynek legfontosabb eleme a hozzá kiadott alkalmazás.Néhány óra játék után azonban világossá válik mindenki számára, hogy a QR-kódok valójában csak eszközei egy átgondolt harcrendszernek. A játék legjobb pillanatai nem a telefon vagy tablet képernyőjén történnek, hanem az asztal körül, amikor a csapat az utolsó támadásait próbálja összehangolni, amikor valaki a saját akcióját feláldozva menti meg társát, vagy amikor egy korábban legyőzhetetlennek tűnő boss végre meghal, mert a játékosok sikeres kooperációkat hajlottak végre. Annak ellenére, hogy játék nem kínál különösebben eredeti történetet, és a digitális megoldásai sem hibátlanok, az összecsapásai gyorsak, a folyamatos fejlődési és az egymásra épülő képességeknek köszönhetően egy könnyed családi játékká válik kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Szóval akik egy élvezetes, nem túl mély történettel megáldott, ám könnyen tanulható, változatos családi játékra vágynak, azoknak tökéletes választás lesz a Boss Fighters.

A társasjátékot köszönjük a Gémklubnak.

Amennyiben ti is kedvet kaptatok a játékhoz, itt tudjátok megvásárolni