Bár kedvelem az animékat, nem ezekkel kelek és fekszem. A „kötelező” Miyazakikon túl szeretem a Ghost in the Shell-sorozatot, és a Death Note élőszereplős trilógiáját (igen, az L – Change the Worldöt is), de fanatikus rajongónak egyáltalán nem vagyok nevezhető, ugyanakkor nem zárkózom el semmilyen széria elől (pl. Elfen Lied). Egy imdb-s rutinböngészés során akadt meg a szemem Az idő fölött járó lány rövid összefoglalóján, így nem sokkal később meg is néztem. Nem egészen olyan volt, amire számítottam, ám ez semmit nem von le az értékeiből.

(tovább…)

Őszintén szólva, nem különösebben kedvelem a Pixar filmjeit, igaz, nem láttam az összeset, de amit igen (Toy Story, Wall-E, A hihetetlen család, Szörny Rt., Némó nyomában, Egy bogár élete), azokról többnyire hasonló a véleményem: számomra túl giccsesek és szájbarágósak. Hiába a döbbenetes látvány és az animáció, a vicces gegek és a jópofa figurák, azért mégis csak sablonokból építkeznek ezek a produkciók, és a cselekmény, a dramaturgia, ill. minden fordulat kiszámítható, csakúgy, mint a kötelező hepiend és a nagy, amerikai tanulság. Nincs ezzel persze semmi baj, hiszen minek kellene egy évtizedek óta bevált recepten változtatni, ha a közönségnek – és pláne a gyerekeknek – tetszik, ám szubjektíven nézve továbbra is úgy vélem: ha az ember látott egy Pixar-filmet, akkor látta az összeset. Nincs ez másképp a Fel!-lel sem, de persze hozzá kell tenni, hogy ez távolról sem jelenti azt, hogy a film rossz lenne. Sőt.

(tovább…)