A Silent Hill története 1999-ben kezdődött, amikor PlayStation 1-re megjelent a széria első része, amelyben Harry Masonnel kellett megtalálnunk elveszett lányunkat a ködbe burkolózott városban. Azóta több évtized telt el, felnőtt néhány generáció, és a sorozat számos hullámvölgyön ment keresztül.
A Ubisoft manapság nem tartozik a legkedveltebb játékkiadók közé. Ez több múltbéli baklövésre vezethető vissza. Ennek az egyik ok az, hogy a cég elvesztette korábban rá jellemző kreatív és kísérletező státuszát. A francia kiadónál leginkább olyan franchiseok kerültek a középpontba az utóbbi időben, mint az Assassin’s Creed és Far Cry, miközben olyan klasszikus franchise-ok maradtak parlagon, mint a Prince of Persia, a Splinter Cell, a Rayman vagy a Beyond Good and Evil. Ezen a tendencián egyelőre a gyengébb pénzügyi eredmények sem változtattak, és a közeljövőben sem látszik jelentős fordulat a vállalat stratégiájában.
A 90-es évek kölykeinek egyik legmeghatározóbb akció élménye volt a Robotzsaru sorozat, mely aztán egy kosárnyi mellékvágányban kicsúcsosodva örvendeztette a lurkókat. Volt itt TV sorozat, animációs sorozat, na meg persze videojátékok is. Nyilván, ki ne akart volna a félig robot, félig ember szuperzsaru bőrébe bújni és igazságot osztani a disztópikus cyberpunk Detroit utcáin. És bár voltak bőven próbálkozások a videojátékos vonalon, igazán mély nyomot talán egyik sem hagyott, vagy a történet, vagy a sztori, vagy a megvalósítás hiányosságai miatt. Ezt az űrt próbálta betölteni a 2023-as Rogue City, mely egy teljesen úgy sztorit hivatott elmesélni.
Az idei videojátékos év egyik legnagyobb meglepetése kétségtelenül a Clair Obscur: Expedition 33. A játékot a frissen alakult Sandfall Interactive fejlesztette, amelynek ötletgazdája az a Guillaume Broche, aki a COVID–19 idején otthagyta a francia Ubisoftot, hogy megvalósíthassa saját elképzeléseit. A fejlesztés több évig tartott, és bár a csapat csupán harminc főből állt, a projektbe további művészek és fejlesztők is becsatlakoztak. Broche elmondása szerint a játék forgatókönyvíróját Redditen ismerte meg, amikor az jelentkezett szinkronszínésznek a játékba. Érdekesség, hogy a zeneszerzőt pedig SoundCloudon fedezte fel. A játék készítői számára ez egy igazi szerelemprojekt volt, miközben hajtotta őket a vágy, hogy egyrészt értéket teremtsenek, és egy olyan játékot készítsenek, amelyet maguk is szívesen fogyasztanának.
(tovább…)Pókember karakterét talán senkinek nem kell már napjainkra bemutatni. A hatvan éve megalkotott szuperhős talán minden idők legnagyobb kedvence a képregényrajongók körében. Ennek megfelelően a különböző képregénysorozatokon túl csilliárdnyi egyéb feldolgozásban is láthattuk már. Természetesen a videojátékos formátum sem kivétel. Az elmúlt évtizedek során rengeteg, hol jobb, hol rosszabb játékban bújhattunk a hálószövő hős maszkja mögé. Szerencsére elmondhatjuk, hogy lehet bőven válogatni igazán emlékezetes címek közül is, de talán az egyik, ha nem a legmeghatározóbb Spider-Man játék a 2019-ben napvilágot látott, Marvel’s Spider-Man, az Insomniac jóvoltából, a Sony bábáskodása alatt, ami akkora sikert aratott, hogy nyilvánvaló volt, hogy érkezni fog a folytatás, ami kvázi megtörtént a Miles Morales című, különálló kiegészítő személyében ugyan. De végül igazi, nagy folytatás is érkezett 2023 októberében.
Volt egy időszak, amikor a BioWare neve egyet jelentett azzal, hogy valami grandiózus játékot várhatunk. Egy időszak, amikor az RPG zsáner konkrétan koronázott királyai voltak. Ennek a korszaknak a csúcsán született egy olyan trilógia, ami azóta is meghatározza a játékipart. Szerintem már mindenki kitalálta, hogy a Mass Effect-ről van szó. Az eredeti trilógia már önmagában is kvázi tökéletesnek volt mondható, de majdnem kereken négy éve, az EA és a BioWare úgy döntött, hogy korunk elvárásai szerint felújítja és egy komplett kiadásban újra kiadja Legendary Edition. És bár már nem mai darab, a Mass Effect önmagában van annyira örökzöld, hogy egy visszaemlékező írásban szólnék róla.
A 2024-es esztendő játékmegjelenés szempontból gyengébbre sikeredett, mint az előző év, ennek ellenére akadt pár igazán jó cím a felhozatalban. A PlayStation-től olyan játékokat kaptunk, mint a Stellar Blade, Astro Bot, Final Fantasy VII: Rebirth. A mezőnyt elnézve az Xbox fejesei sem ülhettek tétlenül a babérjaikon így olyan nagy ágyúkkal bombáztak minket, mint a S.T.A.L.K.E.R. 2: Heart of Chornobyl, Senua’s Saga: Hellblade II vagy a cikkem alanya az Indiana Jones and The Great Circle. Lássuk miként tért vissza nappalinkba a Fiatalúr!
A Metro univerzum rajongójaként botrányos elmaradással ugyan, de be kell valljam, csak most jutottam el az utolsó fősodratú Metro játékhoz, az Exodushoz. És bár sokaknak már valószínűleg lerágott csont, de én kifejezetten szeretek visszamenni régebbi játékokhoz és néha jó látni hogyan állják meg a helyüket a mai felhozatal mellett. Így hát tartsatok velem egy ki Metro: Exodus visszatekintő kritika erejéig.
Ha könyv lenne, biztos fóliázva állna a polcon, de a játékoknál a fólia bevett szokás, így nehéz megmondani kinek is készült az új Dragon Age rész. Lássuk, ki adhatna mégis egy esélyt a Veilguard-nak, ezúttal opcionális spoilerekkel.
Csütörtökön, tehát december 12-én, immáron kerek tizedik alkalommal szervezték meg, az utóbbi években a gaming világ talán legnagyobb eseményévé váló The Game Awards-ot, ahol a kötelezően kiosztott év játékai díjak mellett a videojáték ipar legnagyobb bejelentéseinek is helyt ad a rendezvény. És bár idén kissé ellentmondásosan kanyarodtunk rá a rendezvényre, azt hiszem a megszokottat és az elvártat ezúttal is tudta hozni Geoff Keighley csapata.
