Napra pontosan egy éve ért véget minden idők egyik legsikeresebb, leghypeoltabb sorozata. Viszont, amikor elhagytuk Westeros földjét, úgy tűnt, hogy sokan finoman szólva elégedetlenek a befejezéssel. Mai napig, ha megkérdezünk valakit, aki látta a finálét, dühösen, csalódottan nyilatkozik róla. Mi miatt lehet ez? (Nem is kérdés, hogy spoileres-e a cikk.)
A második világégés európai és csendes-óceáni hadszíntere a konfliktus két meglehetősen eltérő szeletét tárja elénk. Akárcsak az HBO két mini-sorozata, Az elit alakulat és a The Pacific: mindkét alkotás oszlopos példája a minőségi televíziózásnak, valamint a háború autentikus, de egyben tiszteletteljes ábrázolásának is.
A bejegyzés elején leszögezném, hogy bár sokaknak nem tetszett a Westworld második évada, én azok közé tartoztam, akik látták a hibáit és ennek ellenére is jól szórakoztak rajta. Erre jön a harmadik évad, kecsesen indítanak és felcseszik a vérnyomásom a végére. Kérdés, hogy tudnám- e szeretni ezt a korcs gyereket, minden hibája ellenére is, vagy írjak egy egymondatos bejegyzést róla „szar” címkével és küldjek el mindenkit Barátok Köztöt nézni. Miért? Mert ott legalább van fejlődés, nem viccelek. Ha nem érdekel a dolog fejtegetése, ugorjatok az utolsó bekezdésre és megmondom a verdiktet.
Újabb listával próbálunk nagyra becsült olvasóink kedvében járni, hogy kicsit színesebbé tegyük a karantén napjait. Ezúttal is az HBO GO felületéről válogattunk, szokás szerint szubjektíven. Reméljük, sokan találtok majd a listáról kedvetekre valót, jó olvasást hozzá!
Már az egy hónappal ezelőtt megjelent írásunkban is dicsértük az HBO-n futó Összeesküvés Amerika ellen című sorozatot. Be kell vallanom, hogy mielőtt az elmúlt napokban ledaráltam David Simon és Ed Burns szériáját, nem sokat tudtam róla. Viszont már az első résszel levettek a lábamról. A kérdés csak az volt, hogy tudják-e tartani a pilot színvonalát még 5 részen keresztül, vagy a végére kifulladnak a cselekmény.
Közel két év pihenő után tért vissza a tévék képrenyőire a Westworld. A sorozat, ami rengeteg kérdést vet fel, és ami bravúrosan zavarja össze a nézőjét. Anno az első évadtól nem voltam elragadtatva, de a második szezont már jobban kedveltem. Csak úgy, mint sokan mások én is kíváncsi voltam, hogy hogyan folytatódik Doloresék kalandja a való világban.
Nehéz időket élünk mi tagadás. A jelenleg is világszerte egyre csak burjánzó koronavírus-járvány mellett egy a mindennapjainkban velünk élő, elsőre ártalmatlannak tűnő, ámde valójában társadalmainkat belűről rágó parazita is újfent felütötte a fejét. Noha talán soha nem is tűnt el igazán, inkább csak hibernálta magát, hogy aztán a megfelelő pillanatban újult erővel és természetesen új formában ismét megpróbálkozzon, hogy újfent lángba borítsa az amúgy is meggyötört világot.
Stephen King az elmúlt években ismét a mozgókép reflektorfényébe került, pontosabban a könyvei. Csak 2019-ben négy adaptáció készült el, a korábbi éveket nem is említem. Könyvei és a belőlük készült filmek, sorozatok ugyan változatos minőségűek, de semmiképp sem vehetők semmibe. Ezt a hype-ot kihasználva az HBO szárnyai alá vette a szerző 2018-as könyvét, A kívülállót, és egy tíz részes minisorozatot készített belőle.
Az egyház története: nagy beszélgetések napsütötte kertekben – állapítaná meg Tyrion Lannister, Az új pápa megtekintése után. Azt nem állítom, hogy igaza lenne, hisz ennél többről van szó Paolo Sorrentino agymenése kapcsán, de kétségkívül a vatikáni parkok kitűntetett figyelemben részesülnek a magvas eszmecserék kereszttüzében.
Alan Moore 1987-es képregénysorozata, a Watchmen jogosan bolygatta fel a túlságosan begyöpösödött szuperhős-képregények világát, ami már régen nem tudott semmi újat mondani vagy tanítani az olvasóinak a példányain keresztül. A „szuperhősség” moralitását vizsgálta a főszereplőin keresztül, és hogy ez az egész életmód hogyan hat igazi, érző, mindennapi emberekre; valamint hogy mi mindenen kell keresztülmenniük egy olyan világban, ahol már minden a feje tetejére állt. Az HBO Watchmen sorozatának tehát hihetlen nagy feladata volt hogy mindezt folytatni tudja úgy, hogy ne érezzük közben, hogy a képregény befejezésének fontossága elhalványulna.
