A showrunnerek fontossága elengedhetetlen egy széria esetén. Ők tartják egyben az egész stábot, tőlük jönnek a koncepciók, vázolják fel az évadok történéseit és leginkább az ő stílusuk köszön vissza a látottakból. Röviden minden az ő kezük alatt fut össze. Most három olyan ember lett kiemelve, akik nélkül a mai televíziózás hiányos lenne, és úgy éreznénk, hogy valami kimaradt az életünkből.
A második világégés európai és csendes-óceáni hadszíntere a konfliktus két meglehetősen eltérő szeletét tárja elénk. Akárcsak az HBO két mini-sorozata, Az elit alakulat és a The Pacific: mindkét alkotás oszlopos példája a minőségi televíziózásnak, valamint a háború autentikus, de egyben tiszteletteljes ábrázolásának is.
A bejegyzés elején leszögezném, hogy bár sokaknak nem tetszett a Westworld második évada, én azok közé tartoztam, akik látták a hibáit és ennek ellenére is jól szórakoztak rajta. Erre jön a harmadik évad, kecsesen indítanak és felcseszik a vérnyomásom a végére. Kérdés, hogy tudnám- e szeretni ezt a korcs gyereket, minden hibája ellenére is, vagy írjak egy egymondatos bejegyzést róla „szar” címkével és küldjek el mindenkit Barátok Köztöt nézni. Miért? Mert ott legalább van fejlődés, nem viccelek. Ha nem érdekel a dolog fejtegetése, ugorjatok az utolsó bekezdésre és megmondom a verdiktet.
Ezúttal – harmadszorra – tényleg véget ért a Clone Wars. Nem is olyan rég volt, hogy megírtuk az évadnyitó résszel kapcsolatos gondolataink. Pozitív lelkesedéssel fogadtuk a kis bemelegítő részt, örültünk hogy végre 5 év után visszatért a star wars legjava. Ám semmi sem készített fel minket arra, ami ennek a hosszú utazásnak a végén várt minket. Mert a legjobb fajta érzelmi hullámvasút fogadott itt minket, ami bemutatta mi is a Csillagok Háborúja igazi potenciálja. 
Alig pár évnek tűnik, hogy elkezdődött a (néhányaknak) kétes ötletűnek tűnő Breaking Bad előzménysorozat, a Better Call Saul. A széria mostanra, öt befejezett évad után minden kétséget eloszlatott azzal kapcsolatban, hogy vajon megérte-e újra elővenni az egyik legsikeresebb TV-sorozat világát. A Better Call Saul lassan a vége felé közeledik, ám még itt van nekünk a vihar előtti csend, az ötödik évad, ami talán az eddigi legjobb eseményszálakat, akciót és karaktereket tárja fel előttünk. De nézzünk bele egy kicsit mélyebben, miért is működik még mindig olyan jól a sorozat.
Már az egy hónappal ezelőtt megjelent írásunkban is dicsértük az HBO-n futó Összeesküvés Amerika ellen című sorozatot. Be kell vallanom, hogy mielőtt az elmúlt napokban ledaráltam David Simon és Ed Burns szériáját, nem sokat tudtam róla. Viszont már az első résszel levettek a lábamról. A kérdés csak az volt, hogy tudják-e tartani a pilot színvonalát még 5 részen keresztül, vagy a végére kifulladnak a cselekmény.
Hamarosan ismét visszatérünk a Coen testvérek által eredetileg kreált, Noah Hawley kezei alatt pedig mesteri szintre emelt univerzumba. Ennek apropóján pedig össze lettek szedve a sorozat legjobb, legemlékezetesebb figurái. A felsorolás természetesen szubjektív, és spoileres.
Hazájában és nálunk van csak töretlen népszerűsége ennek a több mint harminc éves brit komédia sorozatnak. Mi fogta meg benne a rendszerváltoztatás után nálunk az embereket, hogy ennyire rákaptak?
Közel két év pihenő után tért vissza a tévék képrenyőire a Westworld. A sorozat, ami rengeteg kérdést vet fel, és ami bravúrosan zavarja össze a nézőjét. Anno az első évadtól nem voltam elragadtatva, de a második szezont már jobban kedveltem. Csak úgy, mint sokan mások én is kíváncsi voltam, hogy hogyan folytatódik Doloresék kalandja a való világban.
Nehéz időket élünk mi tagadás. A jelenleg is világszerte egyre csak burjánzó koronavírus-járvány mellett egy a mindennapjainkban velünk élő, elsőre ártalmatlannak tűnő, ámde valójában társadalmainkat belűről rágó parazita is újfent felütötte a fejét. Noha talán soha nem is tűnt el igazán, inkább csak hibernálta magát, hogy aztán a megfelelő pillanatban újult erővel és természetesen új formában ismét megpróbálkozzon, hogy újfent lángba borítsa az amúgy is meggyötört világot.
