Jó vígjátékra égető szükség van…főleg jó akcióvígjátékra. Shane Blackről a műfajban klasszikusnak számító Halálos fegyver-filmek forgatókönyvírójáról pedig azt gondolnánk, hogy ha valaki, akkor ő aztán megadhatná a kedves mozinézőnek, ami néki jár. Ha pedig a produkcióhoz a csodálatos elméjű ex-gladiátor, Russel Crowe és a szívtipró Driver, Ryan Gosling is csatlakozik, akkor a nagyérdemű okkal vár sokat az alkotóktól. Ezek után rendes kritizátor módjára nézzük meg, miként rendetlenkednek a Rendes fickók!
Talán 10 éve hallhattunk először arról, hogy a Blizzard Entertainment a Warcraftból filmet szeretne készíteni. Azóta felkereste őket Uwe Boll – hála égnek – kevesebb, és Sam Raimi több sikerrel. Végül a rendezői székben David Bowie fia, Duncan Jones landolt, akinek az alapvető ötlete abban különbözött Raimiétől, hogy a két frakciót, jelen esetben a Hordát és az embereket (ugyebár az 1994-es Warcraft: Orcs & Humansről beszélünk) egyenlő arányban kell bemutatni és favorizálni. A másik szempont, amit a rendező úr és a Blizzard szem előtt tartott, hogy az egyszeri, Warcraftot maximum internetes félelemkeltő cikkben (elpusztul az életed, ha játszol a WoW-val, stb. – kis túlzással) látott néző is megértse mi folyik a vásznon.
Nyakunkon a Warcraft film, a csapból is ez folyik, óriásplakátok lepték el a fővárost, haveri körök tucatjával állnak össze, hogy megnézzék a filmet, pedig csak páran szoktak együtt moziba menni. Mi a fészkes fene ez, és milyen alapon van pofája így felkelteni mindenki érdeklődését?! Nézzük, hogy mi mindent érdemes tudni a filmről, ha már egyszer beadjuk a derekunkat és elmegyünk megnézni!
Az idei év eddig főleg a szuperhősök összecsapásáról szólt, mind a Marvel, mind a DC prezentálta a saját verzióját, kisebb-nagyobb sikerrel. Az Amerika Kapitány: Polgárháború és a Batman vs Superman is valamennyire megosztotta a közönséget, ám inkább az utóbbi kapott negatívabb kritikákat. Ennek mibenlétét és főleg a két stúdió közti különbséget szeretném bemutatni pusztán saját meglátásom alapján. Figyelem, provokatív cikk következik!
Sokan a Polgárháborút várták ebben a hónapban vagy éppen a Warcraft mozit, engem mégis az Apokalipszis premierje izgatott a legjobban. Vajon sikerült Singernek méltó módon lezárni a trilógiát? Képes volt arra, hogy folytassa azt a remek történetet, amit Az eljövendő múlt napjaiban elkezdett, vagy pusztán érdektelen látványfilmet készített? Gyertek, és éljétek át az Apokalipszist!
A sci-fi a kockák (b)irodalma. Persze, ha egy látványos és mozgalmas mozi készül belőle, akkor más a helyzet. De mi van akkor, ha a zsánert egy író nem arra használja fel, hogy az űrben bolyongó és harcoló űrhajókat mutat be, vagy a robotok világába kalauzol el bennünket? Mi van akkor, ha napjainkba helyezi a történetet és az olvasó elé tárja társadalmunk gyengeségeit? Mindannyian jól tudjuk, hogy fogyasztói társadalomban élünk, aminek az egyetlen mozgatórugója a sorozatgyártás-vásárlás-elavulás szentháromsága. De mi történik akkor, ha ez az érzékeny egyensúly felborul?
Történetünk egy észak-dakotai farmon kezdődik, valamikor napjainkban. Tom Lasker és családja egy fura tárgyat vesz észre a földjükön, amire ásás közben bukkannak. Ahogy egyre mélyebbre ásnak, lassan egy futurisztikus jacht körvonala rajzolódik ki. A szomszédok segítségével sikerül a teljes hajót kiszabadítaniuk a föld fogságából és kiemelni a gödörből. Lassan híre megy, hogy mit talált a Lasker család és egyre több helybéli látogat el a farmra, hogy láthassa a furcsa hajót.
Múlt hét szerdán hatalmas élményben lehetett részese annak, aki jegyet váltott a Papp László Budapest Sportarénába, ugyanis Hans Zimmer látogatott el egy koncert erejéig kis hazánkba. Mivel szerzőtársaim egy részével részt vehettünk ezen a csodán, úgy gondoltuk, hogy megosztjuk a kedvencünkkel való találkozás élményét, ami 5 nap elteltével is bizonyos, hogy egész hátralevő életünkben velünk marad.
„Mutánsok. Felfedezésük óta félelemmel, gyanakvással és gyűlölettel tekintettek feléjük.” (Charles Xavier)
A queer-elméletet a legkülönfélébb filmekre lehet alkalmazni. Még az olyan szuperhősfilmekre is, ahogy azt már mások is megállapították, mint az X-Men széria. De mégis, mi a queer elmélet? Egy másfajta nézőpont, mely különbözik a fősodorbelitől. Ez a megközelítés eltávolodik a filmek mainstream olvasatától, ezáltal új fényben vizsgálja őket, mely a művek új rétegeit nyitja föl. Éppen ezért lehet fontos az X-Men filmek értelmezésének szempontjából a queer-olvasat.
Mivel mindig mindennel le vagyok maradva, ezért még olyan képregényeket vizitelek, melyek tavalyról maradtak a listámon. Persze ez az egész már csak azért is nehéz, mert választék mindig van, és elég sok el is éri a csillagos ötös kategóriát. De melyek ezek? És melyek hullanak el? Lesz itt időutazás, krimi, én pedig apu ökölbe szorult keze vagyok…
Stephen King mielőtt sikeres író lett, ő is a fiókmélybe szánta regényeit. Később ezek az írások átdolgozva, Richard Bachman álnéven láttak napvilágot. A mai napig hét ilyen regény jelent meg, lényegesen átdolgozva.
A Hosszú Menetelés 1979 óta várta, hogy magyarul is megjelenhessen, és tavaly az Európa Kiadó vállalta e nemes kihívást. Hogy miért kellett 36 évet várni a magyar megjelenésre? Nagyon egyszerű a válasz: Az éhezők viadala trilógia. Ez volt az a felkapott sorozat, melynek a népszerűségi hullámát meglovagolva el lehetett adni A Hosszú Menetelést. Mégis mi a közös a trilógiában és King eme rég elfeledett regényében? A disztópikus környezet és az értelmetlen halál. De nézzünk kicsit jobban a mélyére.